Kamocsa
Kamocsa (szlovákul Komoča) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.
| Kamocsa (Komoča) | |||
 | |||
| Kamocsa - községháza | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Nyitrai | ||
| Járás | Érsekújvári | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Lukács Imre | ||
| Irányítószám | 941 21 | ||
| Körzethívószám | 035 | ||
| Forgalmi rendszám | NZ | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 955 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 68 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 110 m | ||
| Terület | 13,48 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 56′ 56″, k. h. 18° 01′ 21″Koordináták: é. sz. 47° 56′ 56″, k. h. 18° 01′ 21″ | |||
| Kamocsa weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kamocsa témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Fekvése szerkesztés
Kamocsa Érsekújvártól 14 km-re délnyugatra, Gútától 7 km-re északkeletre, a Vág bal partján fekszik, Ifjúságfalvával szemben. Áthalad rajta a Gútát Érsekújvárral összekötő 563-as főút. Kamocsa mellett (a falutól északra) torkollik a Vágba a Nyitra-csatorna. Közigazgatásilag délről Gúta, délkeletről Naszvad, keletről Érsekújvár, északkeletről Andód, északról Szímő, nyugatról pedig Ifjúságfalva határolja.
Története szerkesztés
A régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorban is éltek emberek. A lengyeli kultúra településének nyomait találták itt meg. Később latén korból,[2] római korból barbár település, valamint kora középkori telep és sírlelet került elő.[3] Tacy dűlőben 11-13. századi telepkerámiát és cserépbogrács töredékeket is találtak.[4]
A mai települést 1416-ban „Kamacha” néven említik először. A középkorban különböző nemesi családok birtoka volt. A 16. században a török elpusztította, de a 17. század közepén újratelepítették, és száz évvel később már 850 lakosa volt. A 15. században az Amadé és Hunyadi családoké.
1704-ben Sigbert Heister császári főparancsnok felmentette Érsekújvárt és a környező falvakkal együtt Kamocsát felégette.[5] 1787-ben 95 házában 850 lakos élt. 1828-ban 201 házainak és 1380 lakosainak száma. Lakói főként mezőgazdasággal és kézművességgel foglalkoztak. 1848-ban 19 kézművest említenek a faluban. 1856-ban egy tűzvészben a falu teljesen leégett. 1903-ban árvíz sújtotta.
Fényes Elek geográfiai szótárában a faluról így ír: „Kamocsa magyar falu, Komárom vmegyében, fekszik lapályos sikságon a Vágh bal partján, Guttához éjszakra fél, Érsekujvártól nyugotra 2 mfldnyire. Mi a helység határát illeti, tagosztály, vagy más hiteles felmérés még itt nem levén, ezt holdakban megmondani nem lehet egyébkint, hanem hogy Kamocsa határa 38 és 1/2 régi telket tesz, mellyből urbéri föld 31 és 1/2 telek, a curialistáké pedig 7 telek. Földesuri majorság nincs. A fenemlitett határnak ismét 1/4 része szántóföld, 1/4-de legelő, 2/4-de pedig kaszálló. Szőleje nincs, több lapályos völgyeit fűzfákkal ülteti be, mellyekből minden harmadik, vagy negyedik évi áglemetélés által tüzifát elegendőt szerez. A föld minősége agyagos homok, s ezért leginkább gyökeres és kerti növények termesztetnek, minthogy a föld arra legalkalmasabb, s kevés is lévén, gazdasági szempontból legjövedelmezőbb. Termesztetik pedig különösen veres hagyma, sárga répa, petrezselyem, káposzta, dinnye s a t. Az állattenyésztés, valamint a mezei gazdálkodás is meglehetősen díszlik, hanem a Vágh folyók gyakori kiöntései miatt sokat szenved. Népessége 1340 lélek, kik közül reformált vallásu 1203, r. kath. 1, zsidó 56. Nemes 274, polgár 1010, zsidó 56. A nyelv egyedül magyar. Telkes jobbágy van 206, zsellér 7, lakó 6, kereskedő zsidó 11. Reformatusok anyaegyházán s iskoláján kivül emlitést érdemel még itt egy olajütő, mellyen keserves izzadással emberi erő tesz szert valamelly kis olajra. Jelenleg földesuraságok: gr. Hunyady József, ki szinte felét birja a helységnek; Balogh Ferencz, Halasy Eduárd, Lieszkovszky, Ghyczy, Petrics, Rozsos curialis nemes családok; Pethes, Kosa, Pollák.”[6]
A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. 1947–1948-ban 48 magyarországi szlovák családot telepítettek le ide az elüldözött magyarok helyére. 1952-ben újabb nagy árvíz sújtotta a községet.
Népessége szerkesztés
1910-ben 1760, túlnyomórészt magyar anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 922 lakosából 778 magyar és 132 szlovák volt.
2011-ben 918 lakosából 689 magyar és 158 szlovák volt.
2021-ben 955 lakosából 649 (+24) magyar, 224 (+20) szlovák, 2 (+1) cigány, 8 egyéb és 72 ismeretlen nemzetiségű volt.[7]
Népességszám-változás 1890-2007 között:[8]
|
|
|
Neves személyek szerkesztés
- Itt volt egy időben prédikátor Besnyei György református bibliafordító és mátyusföldi esperes.
- Itt született 1801-ben és alkotott Lukács Pál író, színész, nevelő.
- Itt született 1853-ban Pap Kálmán honvéd-ezredes hadbiró, költő, író, jogi szakíró.
- Itt született 1857-ben Pethes János tanítóképző-intézeti igazgató, tanügyi író, újságíró.
- Itt született 1876-ban Baranyay József újságíró, könyvtáros, helytörténész.
- Itt szolgált Sedivy László (1870-1944) nyitrai református lelkész, embermentő.
- Itt élt Vörös Péter (1947-2004) író, költő.[9]
Nevezetességei szerkesztés
Oktatás szerkesztés
- Magyar tanítási nyelvű általános iskoláját 2002-ben szüntették meg.
Képtár szerkesztés
-
Falu bejáratánál -
Falutábla -
Református templom -
A református templom 1819-ben épült kapuja -
Református templom -
Református parókia -
A kamocsai Vág-part -
A Vág töltése -
Hagyományos stílusban épült parasztház -
Kamocsai utcakép -
Régi ház a faluközpontban -
Modern épület a faluközpontban -
Park a faluközpontban -
A mezőgazdasági szövetkezet irodaháza -
Mezőgazdasági szövetkezet
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Alapi Gyula 2000: Komárom vármegye kultúrtörténetéből. Tatabánya, 7-11. Kb. 3 m mélyen csatornaásás közben vaskori cölöpépítményeket találtak.
- ↑ Darina Bialeková 1989 (zost.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia. Nitra, 261 No. 25/385.
- ↑ Alojz Habovštiak 1974: Nálezy stredovekých hlinených kotlíkov na Slovensku. Zbor. SNM LXVIII - História 14, 135 No. 21; 1931 SMSS 25, 25.
- ↑ Thaly Kálmán 1892: A Székesi gróf Bercsényi család III. 1703–1706. Budapest, 153; Haiczl Kálmán 1932: Érsekujvár multjából. Érsekújvár, 267.
- ↑ Archivált másolat. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 4.)
- ↑ ma7.sk
- ↑ http://www.komoca.ocu.sk/doc/zadaniekomoca.pdf[halott link]
- ↑ obeckomoca.sk
- ↑ Balogh Ilona 1935: Magyar fatornyok. Budapest, 106 1887; 1907 Komárom vármegye, 73
Források szerkesztés
- Alapy Gyula 1935: A kamocsai cölöpépítmények. Nemzeti Kultura III, 55-59.
- Boross Kálmán 1925: A világháború kamocsai áldozatainak emlékkönyve. Komárom.
- Boross, K. 1931: A kamocsai ref. egyház történetéből. Református Egyház és Iskola, 1931. szeptember 6.
- Pesty Frigyes 1888: Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben. Budapest, 149.
További információk szerkesztés
