Wikipédia

Kan Naoto

japán politikus

Kan Naoto (菅 直人; Hepburn: Kan Naoto?; Ube, 1946. október 10. –). japán alkotmányos demokrata politikus, a Demokrata Párt volt elnöke és Japán miniszterelnöke 2010–2011-ben. Koizumi Dzsunicsiró 2006-os lemondása után Kan volt az első japán miniszterelnök, aki több mint egy évet töltött hivatalban; elődei Hatojama Jukio, Aszó Taró, Fukuda Jaszuo és Abe Sinzó mind vagy lemondtak vagy parlamenti választást vesztettek.[1]

Kan Naoto
Japán 94. miniszterelnöke
Hivatali idő
2010. június 8. – 2011. augusztus 30.
ElődHatojama Jukio
UtódNoda Josihiko
Született1946. október 10. (77 éves)
Japán Ube, Japán
PártAlkotmányos Demokrata Párt
VálasztókerületTokió, 18. számú
SzüleiHisao Kan
HázastársaKan Nobuko
Gyermekei
  • Gentarō Kan
  • Shinjirō Kan
Foglalkozás
  • politikus
  • egyetemi oktató
  • elméleti fizikus
Iskolái
  • Tokyo Institute of Technology
  • Tokyo Metropolitan Koyamadai Senior High School
  • Yamaguchi Prefectural Ube High School
Vallásbuddhizmus
Kan Naoto aláírása
Kan Naoto aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Kan Naoto témájú médiaállományokat.

Fiatalkora szerkesztés

Kan Naoto egy üzletember fiaként született Japán déli részén, egy évvel a második világháború után. 1970-ben szerzett diplomát a Tokiói Műszaki Egyetemen, majd polgári aktivista lett.[2]

Politikai pályája szerkesztés

Három sikertelen próbálkozás után Kant 1980-ban alsóházi képviselőnek választották. Országos ismertséget és tekintélyt a '90-es évek közepén szerzett. Egészségügyi miniszterként elismerte a kormány szerepét egy botrányban, amelyben több ezer beteg fertőződött meg HIV vírussal, és nyilvánosan bocsánatot kért. 1996-ban Hatojama Jukio és Kan megalapították a mai Demokrata Párt előfutárát. 1998-ban az újonnan megalakult Demokrata Párt első elnöke lett. A posztot egy évig birtokolta, de 2002 és 2004 között ismételten pártelnök volt. A 2009-es parlamenti választásokon pártja győzött, s az újonnan alakuló Hatojama-kormányban miniszterelnök-helyettesi széket kapott. 2010 elején az egészségügyi okok miatt lemondott Fudzsii Hirohisza pénzügyminiszter helyére választották.[2]

Kormányzása szerkesztés

Hatojama Jukio miniszterelnök 2010. június 2-i lemondása után az akkor miniszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter Kant tartották a legesélyesebb jelöltnek Hatojama helyére.[3] Június 4-én a várakozásoknak megfelelően a Demokrata Párt őt választotta meg Hatojama utódjául. Ugyanazon a napon a Japán Országgyűlés mindkét háza megerősítette őt a miniszterelnök tisztségében is: a Képviselőházban 477-ből 313, a Tanácsosok Házában 237-ből 123 szavazatot kapott.[4] A pártelnöki, s egyben a kormányfői pozícióért folytatott harcban egyetlen ellenfele Tarutoko Sindzsi alsóházi képviselő volt.[5][6]

Az alkotmány értelmében a császár, Akihito iktatta be hivatalába. Erre június 8-án került sor.

Belpolitikája szerkesztés

Egy hónappal megválasztása után, július 11-én, felsőházi választásokra került sor. A Kan vezette Demokrata Párt elvesztette többségét a házban, a legtöbb mandátumot az ellenzéki Liberális Demokrata Párt tudta megszerezni.[7] A kampány egyik legfontosabb témája az áfa emelése volt; míg az ellenzéki liberális demokraták az áfa megkétszerezése mellett foglaltak állást, addig Kan pártjában eltértek a vélemények. Az emelés szükségességét a választások közeledtével maga Kan is elismerte, ám annak mikéntjéről és a többletbevétel felhasználásáról nem tett világos kijelentést. Az elemzők szerint az egyértelmű nyilatkozat hiánya hozzájárult a vereséghez.[8]

A japán gazdaság 2010 második negyedévében a vártnál kisebb mértékben növekedett, a helyzetet a defláció pedig tovább súlyosbítja. Kan miniszterelnök felszólította a jegybankot, hogy tegyen lépéseket a gazdaság támogatására, de nem írt elő inflációs célt.[9] A japán jen augusztus végén történelmi csúcsra erősödött az amerikai dollárral szemben, ami akadályozza a japán gazdaság fő mozgatórugóját, az exportot. 2010. október 8-án a Kan vezette kormány új gazdasági mentőlépésként egy 5100 milliárd jen nagyságú gazdaságélénkítő csomagot fogadott el.[10][11]

 
A japán önvédelmi erő tábornoka tájékoztatja a miniszterelnököt a katasztrófa helyszínén

2011. március 11-én Japánt történelmének legerősebb földrengése rázta meg, aminek következtében nukleáris baleset történt a Fukusima I-es atomerőműben. Március 14-i beszédében Kan miniszterelnök kijelentette, hogy az ország a második világháború óta a legnagyobb válsággal néz szembe.[12] A krízis után a japánok kétharmadának nem tetszett, ahogy a kormány azt kezeli.[13][14]

Kan a 2011. március 11-i katasztrófa után kijelentette, hogy változásokat szeretne Japán energiapolitikájában. Május 10-én visszavonta tavalyi terveit arra, hogy 2030-ig 14 új atomreaktort építsen (így a nukleáris energia a szükségletek 50%-át fedezte volna a fukusimai baleset előtti 30% helyett).[15] Két hónappal később, július 13-án megismételte korábbi kijelentéseit, hogy Japán nem függhet az atomenergiától, mint elsődleges energiaforrástól; a parlamentben pedig azt mondta, hogy módot fog keresni az atomenergia államosítására.[16][17]

2011. június 2-án az ellenzék által a miniszterelnök ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány megbukott; a parlament alsóháza 293-152 arányban elutasította. Korábban saját pártjának több tagja is úgy nyilatkozott (köztük a párt korábbi vezetői, Ozava Icsiró és Hatojama Jukio), hogy támogatni fogják az indítványt, ám végül tartózkodtak vagy ellene szavaztak. Kan mindazonáltal a voksolás előtt kijelentette, hogy a földrengés miatt kialakult krízis megoldása után kész lemondani hivataláról.[18][19] Mivel nem tudott maradéktalanul megbirkózni a problémákkal, és népszerűsége 20 százalék alá csökkent, 2011. augusztus 26-án bejelentette lemondását.[20]

Külpolitikája szerkesztés

Korea annektálásának századik évfordulója közeledtével, 2010. augusztus 10-én, Kan bocsánatot kért Dél-Koreától a japán megszállás alatt okozott szenvedésekért és károkért, mondván, hogy a harmincöt éves uralom alatt „a koreai népet megfosztották országuktól és kultúrájuktól, nemzeti büszkeségüket pedig súlyosan megsebezték”. A kiadott közlemény hasonlít arra, amit Murajama Tomiicsi kabinetje adott ki 1995-ben, a második világháború végének ötvenedik évfordulóján, azt azonban Japán korábbi agressziójának összes ázsiai elszenvedőjéhez intézték.[21]

 
Kan Naoto és Barack Obama megbeszélése a torontói G20-as csúcstalálkozón

Szeptember 14-én a Demokrata Párt az alapszabálya értelmében pártelnöki választásokat tartott. Kan hivatalban lévő elnök ellenfele Ozava Icsiró veterán politikus, a párt korábbi vezetője volt. A választáson, ahol a párt parlamenti és önkormányzati képviselői, nem parlamenti tagok valamint regisztrált szavazók dönthettek a vezető és az alsóházi többségből adódóan egyben az ország miniszterelnökének személyéről is, Kan 729-491 pont arányban legyőzte riválisát, így megőrizhette pozícióját. Az országgyűlési képviselők voksai csaknem egyenlően oszlottak meg a két jelölt között, ám Kan a többi párttag és szavazók döntő többségének támogatását tudta elnyerni (felülkerekedése tükrözte az országos hangulatot: a közvélemény-kutatások alapján Kant a japánok 65%-a, míg Ozavát csupán 17-a támogatta[22]). Győzelme után a régi-új kormányfő kijelentette, hogy tartani fogja magát az amerikai-japán megállapodáshoz az okinavai bázis ügyében, és pártja korábbi választási ígéretével ellentétben nem költöztetik el a támaszpontot Japánból.[23][24] Három nappal később, szeptember 17-én, Kan átalakította kormányát.[25]

Szeptember 7-én a vitatott hovatartozású Szenkaku-szigetek közelében egy kínai halászhajó a japán partiőrség két őrhajójával ütközött. Japán elfogta a halászhajó teljes legénységét, ami Kína heves tiltakozását váltotta ki. Wen Jiabao kínai miniszterelnök követelése, valamint a high-tech iparban használt ritka földfémek szállításának leállítása után Japán szeptember 24-én elengedte a halászhajó legénységét, Kan kormányfő azonban megtagadta, hogy az ügyben bocsánatot kérjen Kínától, kormányszóvivője pedig felvetette, hogy Kína fizesse ki az őrhajókon keletkezett károk javítását. Kína mindeközben elfogott négy japán állampolgárt azt állítva, hogy illegálisan tartózkodtak egy katonai övezetben. Csaknem egy hónappal az incidenst követően, október 5-én, Kan zárt ajtók mögött találkozott Wen Jiabaóval Belgiumban, majd az ügy végére véglegesen pont került, amikor Peking október 9-én az utolsó japán állampolgárt is szabadon engedte.[26][27][28]

Dmitrij Medvegyev orosz államfő 2010. november 1-jén a vitatott hovatartozású, ám orosz fennhatóság alatt álló Kunasir szigetre látogatott. Kan Naoto rendkívül sajnálatosnak nevezte Medvegyev villámlátogatását, és kifejezte a japán kormány azon álláspontját, hogy a négy Kuril-szigetet (a szóban forgó Kunasirt, valamint Iturupot, Sikotant és a Habomai sziklát) Japán állandó részének tekinti.[29]

A kormányfői poszt után szerkesztés

2012. július 31-én Kan egy olyan ENSZ bizottság tagja lett, amely 2013 első felében javaslatokat fog bemutatni a millenniumi fejlesztési célok 2015 utáni teljesítéséről, főként a szegénységi elleni küzdelem és a fenntartható fejlődés területén.[30]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Lemondott a japán kormány. HVG, 2011. augusztus 30. (Hozzáférés: 2011. augusztus 30.)
  2. ↑ a b Danielle Demetriou: Naoto Kan: profile. Telegraph, 2010. június 4. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
  3. ↑ Martin Fackler: Naoto Kan Is Top Pick for Japanese Prime Minister. The New York Times, 2010. június 3. (Hozzáférés: 2010. május 31.)
  4. ↑ Kan elected premier / New cabinet members to be chosen Tuesday. Daily Yomiuri Online, 2010. június 4. [2010. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
  5. ↑ Kan new DPJ chief. Daily Yomiuri Online, 2010. június 4. [2010. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
  6. ↑ Japan's parliament elects new prime minister. CNN, 2010. június 4. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
  7. ↑ UPPER HOUSE ELECTION 2010 / Ruling camp loses majority / Opposition LDP makes gains; Kan says he'll stay on. Daily Yomiuri Online, 2010. július 12. [2012. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 19.)
  8. ↑ UPPER HOUSE ELECTION 2010 / Consumption tax key issue in today's poll. Daily Yomiuri Online, 2010. július 11. [2010. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 19.)
  9. ↑ Változatlan a japán alapkamat. Magyar Nemzet Online, 2010. augusztus 10. (Hozzáférés: 2010. augusztus 30.)[halott link]
  10. ↑ Sachiko Sakamaki; Keiko Ujikane: Kan’s Cabinet Approves $62 Billion Japan Stimulus. Bloomberg Businessweek, 2010. október 8. (Hozzáférés: 2010. november 1.)
  11. ↑ Hiroko Tabuchi: Japan Offers a Plan to Invigorate Its Economy. The New York Times, 2010. augusztus 30. (Hozzáférés: 2010. augusztus 30.)
  12. ↑ Tania Branigan: Earthquake and tsunami 'Japan's worst crisis since second world war'. The Guardian, 2011. március 13. (Hozzáférés: 2011. május 28.)
  13. ↑ Fukushima: elégedetlenek a japánok. fn.hu, 2011. április 18. (Hozzáférés: 2011. május 31.)
  14. ↑ Times Topics:Naoto Kan. The New York Times, 2011. április 15. (Hozzáférés: 2011. május 31.)
  15. ↑ Fackler, Martin: Japan to Cancel Plan to Build More Nuclear Plants. The New York Times, 2011. május 11. (Hozzáférés: 2011. július 13.)
  16. ↑ Tabuchi, Hiroko: Japan Premier Wants Shift Away From Nuclear Power. The New York Times, 2011. július 13. (Hozzáférés: 2011. július 13.)
  17. ↑ Kan to explore possibility of nationalizing nuclear power. Kyodo News, 2011. július 13. (Hozzáférés: 2011. július 13.)[halott link]
  18. ↑ Talmadge, Eric: Japan's PM beats censure, hints at resignation. The Associated Press, 2011. június 2. [2012. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 2.)
  19. ↑ Túlélte a japán kormányfő a bizalmatlansági indítványt. hvg.hu, 2011. június 2. (Hozzáférés: 2011. június 2.)
  20. ↑ Kan Naoto bejelentette lemondását. Metropol.hu, 2011. augusztus 26. [2014. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 27.)
  21. ↑ Kan offers govt apology to S. Korea / Looks past colonial rule to future. Daily Yomiuri Online, 2010. augusztus 11. [2010. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 11.)
  22. ↑ Japan public backs PM Kan vs Ozawa by wide margin - poll. Reuters, 2010. szeptember 6. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 2.)
  23. ↑ Martin Fackler: Japan’s Premier Survives Challenge. The New York Times, 2010. szeptember 14. (Hozzáférés: 2010. szeptember 14.)
  24. ↑ Kan reelected as DPJ president / Edges Ozawa among lawmakers, sweeps other party members, supporters. Daily Yomiuri Online, 2010. szeptember 15. (Hozzáférés: 2010. szeptember 16.)[halott link]
  25. ↑ Martin Fackler: Japan’s Premier Shuffles Cabinet. The New York Times, 2010. szeptember 17. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
  26. ↑ Jason DeCrow; AP, Kyodo, Reuters: Japan Releases Chinese Captain, but Tensions Remain. TIME, 2010. szeptember 27. [2010. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
  27. ↑ China frees last of four Japanese nationals. CNN, 2010. október 9. (Hozzáférés: 2010. október 10.)[halott link]
  28. ↑ China's and Japan's leaders meet, signal a diplomatic thaw. CNN, 2010. október 9. [2010. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
  29. ↑ Medvedev visit to Kuril Islands stokes Japan row. BBC News, 2010. november 1. (Hozzáférés: 2010. november 1.)
  30. ↑ Ban names high-level panel to map out 'bold' vision for future global development efforts. UN News Centre, 2012. július 31. (Hozzáférés: 2013. január 7.)


Elődje:
Hatojama Jukio
Japán miniszterelnöke
2010. június 4. – 2011. augusztus 30.		 
 Utódja:
Noda Josihiko
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kan_Naoto&oldid=26945564”