Wikipédia

Katonai hírszerzés

katonai döntéshozatalt támogató információszerző és elemző tevékenység

A katonai hírszerzés és felderítés az ellenfél elsősorban katonai jellegű titkainak megszerzésére irányuló titkosszolgálati hírszerző tevékenység. A katonai hírszerző tevékenység egy részét a diplomáciai testületekben tevékenykedő katonai attasék, illetve az ő beosztottjaik végzik, a fogadó államok tudtával, és bizonyos mértékig az „engedélyükkel”. E határok átlépését azonban a katonadiplomaták kiutasításával büntetik. A katonai hírszerzés másik területe teljes mértékben titkos tevékenység, illegális hírszerzés. További fontos része a katonai hírszerzésnek az e célra kiképzett katonai egységek felderítő tevékenysége (csapatfelderítők és mélységi felderítők). A katonai hírszerző tevékenység egyre nagyobb részét végzik technikai eszközökkel, például műholdak, a hírforgalom lehallgatása révén, de az emberi hírszerző tevékenység (HUMINT) továbbra is pótolhatatlan. A katonai felderítés, hírszerzés minden szintű katonai tevékenység és vezetés nélkülözhetetlen feltétele.

Meghatározása szerkesztés

A Hadtudományi Lexikon szerint:

„katonai hírszerzés: a katonai felderítő szerveknek békében és háborúban, megszakítás nélkül, minden lehetőség felhasználásával folytatott tevékenysége az ellenséges vagy várhatóan ellenséges ország (államkoalíció) katonapolitikai helyzetére, hadigazdasági potenciáljára. fegyveres erőire, valamint a hadszínterekre vonatkozó adatok megszerzése és tanulmányozása céljából. A tevékenységek térsége, a megoldandó feladatok jellege és bevont erők rendeltetése szerint földi, légi, tengeri, kozmikus és különleges felderítés különböztethető meg…”

– Hadtudományi Lexikon, 1995. 642-643. o.

Terminológiai kérdések szerkesztés

A kémkedés, felderítés és hírszerzés fogalmai szinonimák, egymással helyettesíthetők. Mindazonáltal stilisztikailag és kisebb mértékben tartalmilag is vannak különbségek közöttük.[1]

Kémkedés szerkesztés

A kémkedés az ellenfél titkainak megszerzésére irányuló tevékenység hagyományos, történelmi elnevezése.[2] A kifejezés pejoratív, erkölcsileg megvetendő bűncselekményre utal, emellett romantikus hangulata is lehet.

Felderítés szerkesztés

A katonai felderítés ((angolul) military intelligence, (franciául) reconnaissance militaire, (németül) militärische Aufklärung, (oroszul) военная разведка) elsősorban katonai szakkifejezés. A katonai értelmező szótár szerint „olyan rendszabályok és ténykedések összessége, amely az ellenség gazdasági, politikai, katonai helyzetének, a küszöbönálló tevékenységek körzetének és az időjárásnak a megismerésére irányul”.[3] Ez annyiban túlmegy a hírszerzés fogalmán, hogy az adatgyűjtés magába foglalja olyan, általában titoknak nem tekinthető tények megismerését, mint a hadszíntéri terepviszonyok, időjárás és hasonlók.

Tartalma szerkesztés

A katonai hírszerzés olyan katonai tudományág, amely információgyűjtést és elemzést alkalmaz, hogy útmutatást és irányt adjon a parancsnokok döntéseinek segítéséhez. Ezt a célt úgy érik el, hogy a különböző forrásokból származó adatok értékelését a parancsnokok missziókövetelményei felé irányítják. Annak érdekében, hogy elemzést nyújtsanak, először azonosítják a parancsnok információs követelményeit, amelyeket ezután beépítenek az intelligenciagyűjtésbe, elemzésbe és terjesztésbe.

A tanulmányozottak körébe tartozhat az operatív környezet, az ellenséges, barátságos és semleges erők, a harcműveletek területén a polgári lakosság és más szélesebb körű érdeklődési körök. A hírszerzési tevékenységeket minden szinten, a taktikától a stratégiaiig, a békeidőben, a háborúba való átmenet időszakában és a háború alatt végzik.

A titkosszolgálatok felosztása szerint léteznek katonai jellegű szervezeteket (például Magyarországon a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, az Egyesült Államokban a DIA) és „polgári” jellegű szervezetek (Alkotmányvédelmi Hivatal, CIA).

Az információ nem csak napjaink társadalmában játszik fontos szerepet, hiszen már az idők kezdete óta az emberek és gyakorlatilag minden élőlény a rendelkezésére álló információk alapján hajtja végre cselekedeteit. Akinek a birtokában van az információ, az előnyben van másokhoz képest, ezért mindenki arra törekszik, hogy minél gyorsabban, minél több információval rendelkezzen. Ez a folyamat az információ-szerzés, amelyet a társadalmi fejlődéssel párhuzamosan egyre tudatosabban használ az emberiség. Amikor megjelentek az első államok, akkor a közösség biztonsága azt kívánta meg, hogy szemmel tartsák a szomszédokat, kifürkésszék azok ellenséges szándékait. Így az egyén információszerzése mellett a közösség érdekében végzett hírszerzés és kémkedés is kezdetét vette.

Az ezredfordulót követően átalakuló biztonságpolitikai környezet és különösen a terrorizmus térnyerése nemzetközi kitekintéssel a biztonsági, nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének és képességeinek újragondolását tették szükségessé. Amíg a globális hírszerzési képességeket kiépítő Egyesült Államokban mindez, már a 2001 szeptember 11-én bekövetkezett terrortámadással kezdetét vette, addig Európában az elmúlt évek terrorcselekményei adtak jelentős lendületet az információgyűjtési és elemzési képességek átértékelésének. 2013 után a terrorizmus erősödő jelensége kapcsán a vezető európai államok növelték technikai megfigyelési képességeiket.[4]

Történeti áttekintés [5] szerkesztés

Az ókori görögöknél a hírszerzés és titkosítás mindenféle megoldásával találkozhatunk, amelyek abban a korban nagyon hasznosnak bizonyultak. A hírek továbbításához számtalan fortélyt alkalmaztak annak érdekében, hogy az információ ne kerüljön jogosulatlanok birtokába. Az egyik leghíresebb és a modern kriptográfiai könyvekben szinte kivétel nélkül megemlített titkosítási megoldás a szkütálé, amelyet a spártaiak vezettek be. Ez volt a világtörténelem első katonai rejtjelkulcsa. Egy lapos tekercs tartalmazta a titkos üzenetet, amely csak úgy vált olvashatóvá, ha a tekercset egy megfelelően vastag pálcára feltekerték. A megfejtés kulcsa a pálca vastagságának ismerete volt (ennek az információnak a címzett birtokában kellett lennie).

Julius Caesar már kétféle kémet vagy hírszerzőt alkalmazott. Az exploratores a hadsereg kötelékébe tartoztak, és fegyveresen, csoportosan tevékenykedtek, harctéri felderítést végeztek. A speculatores egyénileg, mélyen konspirálva, főleg az ellenfél hátországában végezték hírszerző munkájukat.[6]

Julius Caesar a hivatásos hírszerző és kémszolgálat kiépítése mellett felismerte a titkos üzenetek célba juttatásának veszélyeit, gyengeségeit és kifejlesztett egy rejtjelezési megoldást, amely a mai napig az ő nevét viseli.[7]

Az I. világháború vége már az elektronikus hírközlő rendszerek világa volt, amikor Arthur Scherbius német mérnök kifejleszti Enigma névre keresztelt rejtjelező gépét. A vevő oldalon a titkosított szöveg dekódolása szintén Enigmával történt. Scherbius találmányát a német hadsereg átvette és a II. világháborúban is alkalmazták. Az Enigmát feltörhetetlennek tartották, de végül egy lengyel kódfejtőkből álló csapatnak sikerült megfejteni. Ezek után 1942-től az angolok már tömegesen fejtették meg a német táviratokat. A kriptográfusok által elért eredmény jelentőségét mutatja, hogy Winston Churchill kijelentése: „Nos, hála a minden fronton használt titkos fegyvernek, megnyertük a háborút…”.

1977-ben három tudós az elődök által lefektetett ismereteket felhasználva kifejlesztette a nyílt kulcsú titkosítást megalapozó RSA algoritmust. Működése a nagy prímszámok és azok összeszorzásával létrejövő még nagyobb számok prímtényezőkre bontásának nehézségén alapul.

A hírszerzési folyamat szerkesztés

Az hírszerzés folyamatának négy fázisa van: gyűjtés, elemzés, feldolgozás és terjesztés.

Adatgyűjtés szerkesztés

Az összegyűjtött információ nem válik titkosszolgálati adattá mindaddig, amíg az elemző nem értékeli és ellenőrizte ezt az információt

Gyakori, hogy a nagy országok hírszerző szolgálatai elolvassák az összes ország megjelent folyóiratát, amelyben érdekeltek.

Az ECHELON nevű műholdas lehallgató rendszer a legkülönbözőbb kommunikációs eszközök (telefon, fax, Internet…) lehallgatására alkalmas. Öt ország (USA, Kanada, Ausztrália, Nagy-Britannia és Új-Zéland) együttműködésével épült ki az egész emberiség kommunikációs hálózatának forgalmát figyelő, szigorúan titkos műholdak, földi megfigyelő bázisok, kémhajók és tengeralattjárók integrált rendszere. Az ECHELON a legkorszerűbb hang- és optikai karakterfelismerő rendszereket tartalmazza és olyan kódszavas, illetve kifejezés szótárakon alapuló szövegfelismerőt, amely a kulcsszavak alapján kiválogatott üzenetekre hívja fel a figyelmet. A rendszer célja a terrorizmus megelőzése és elhárítása, egyféle információpajzsként veszi körbe Földünk minden lakosát.

Elemzés szerkesztés

Az elemzés az ellenfél képességeinek és sérülékenységeinek értékelését foglalja magában. Valódi értelemben ezek fenyegetések és lehetőségek. Az elemzők általában a legkevésbé védett vagy leginkább törékeny erőforrást keresik, amely a fontos katonai képességekhez szükséges.

Feldolgozás szerkesztés

A kritikus sebezhetőségeket ezután oly módon rögzítik, hogy azok könnyen elérhetők legyenek a tanácsadók és a hírszerző személyzet számára, akik ezt az információt a döntéshozók és harci egységek számára csomagolják.

Elterjesztés szerkesztés

A feldolgozott hírszerzési információkat adatbázis-rendszereken, közleményeken és tájékoztatókon keresztül terjesztik a különböző döntéshozókhoz.

A katonai hírszerzés tevékenységi ágai szerkesztés

 
Első világháborús katonai felderítő léggömb gondolája

A 20. század végére kialakult amerikai hírszerzési doktrína a hírszerzés hat fajtáját, hat információgyűjtési típust különböztet meg.[8] (Ezt a felosztást a nemzetközi szakirodalom és részben a mindennapi szóhasználat is széles körben magáévá tette.) Az egymástól egyébként nehezen elválasztható hat fő területet további alágazatokra lehet osztani.

  • SIGINT (Signal Intelligence), rádió-elektronikai felderítés
    • COMINT (Communication Intelligence) távközlési felderítés
    • ELINT (Electronic Intelligence) elektronikai felderítés
    • FISINT (Foreign Instrumentation Signals Intelligence) gépi kibocsátású jelek felderítése
  • IMINT(wd) (Imagery Intelligence), képanyagok elemzésén alapuló hírszerzési módszer. A képi információ származhat fényképekről, érzékelőkről (infravörös, elektrooptikai vagy radar), valamint műholdakról egyaránt.
  • MASINT(wd) (Measurement and Signature lntelligence) különböző típusú mérőműszereket felhasználó, technikai jellegű hírszerzés, amely észleli, beméri, követi, azonosítja és leírja a célforrásra jellemző egyedi tulajdonságokat, mint például egy meghatározott repülő eszköz radarjele vagy a levegőből vett minta vegyi összetétele. Más szóval minden olyan technikai hírszerzés, ami nem sorolható a SIGINT és az IMINT kategóriába.
    • radarfelderítés (RADINT)
    • akusztikus felderítés (ACOUSTINT)
    • nukleáris felderítés (NUCINT)
    • rádiófrekvencia/elektromágneses impulzus felderítés (RF/EMPINT)
    • elektrooptikai felderítés (ELECTRO-OPTINT)
    • lézeres felderítés (LASINT)
    • kémiai és biológiai felderítés (CBINT)
    • infravörös felderítés (IRINT)
  • HUMINT(wd) (Human-Source lntelligence) humán hírszerzés, emberi erőforrások felhasználásával folytatott hagyományos hírszerzés, kémkedés
  • OSINT (Open-Source Intelligence) nyílt forrású hírszerzés, azaz nyilvános adatok elemzése hírszerzési céllal
  • GEOINT(wd) (Geospatial Intelligence) térinformatikai hírszerzés

A magyar szakirodalom szerint a katonai felderítés a tevékenység helyszíne szerint lehet[9]

  • szárazföldi
  • légi
  • tengeri
  • kozmikus;

az információszerzés módszere szerint pedig lehet[10]

  • illegális, azaz ügynöki, fedett pozícióból folytatott
  • legális, azaz katonadiplomáciai pozícióból, katonai attasék révén folytatott
  • rádiótechnikai eszközökkel végzett
  • harcászati-hadműveleti erők (csapatfelderítők, mélységi felderítők) által folytatott
  • tüzérségi (a célok meghatározása és a tüzelés eredményességének ellenőrzése)
  • műszaki
  • vegyi és radiológiai
  • meteorológiai.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Ónody 3. o.
  2. ↑ Pilch I. kötet 3. o.
  3. ↑ KatÉrt 101. o.
  4. ↑ „Technikai típusú információgyűjtés a változó biztonsági kihívások tükrében”.  
  5. ↑ A kriptográfia és a hírszerzés hadtudományi gyökerei. (Hozzáférés: 2019. május 26.)[halott link]
  6. ↑ Pilch I. kötet 9-11. o.
  7. ↑ Hajma 10. o.
  8. ↑ Izsa 47. o.
  9. ↑ Árvai-Gyaraki 90. o.
  10. ↑ Árvai-Gyaraki 91. o.

Források szerkesztés

  • Gyurák Gábor: A kriptográfia és a hírszerzés hadtudományi gyökerei, Hadtudományi Szemle, 2014. VII. évfolyam 3. szám
  • http://www.knbsz.gov.hu/hu/index.html Archiválva 2019. május 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Dobák Imre: Technikai típusú információgyűjtés a változó biztonsági kihívások tükrében, Hadmérnök, XII. Évfolyam 2. szám – 2017. június
  • ↑ Árvai-Gyaraki: Árvai Zoltán – Gyaraki Károly: 100 éves az önálló magyar katonai felderítás, hírszerzés, és elhárítás 1918−2018. Budapest: Zrínyi. 2019. ISBN 978 963 327 764 5  
  • ↑ Béres: Béres János (szerk): Válogatás a magyar katonai felderítés és hírszerzés történetéből 1918–2018: Szemelvénygyűjtemény. Budapest: Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat. 2018. ISBN 9786150043722  
  • ↑ Hajma: Hajma Lajos: A katonai felderítés és hírszerzés története (Word). Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. [2015. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 4.)
  • ↑ KatÉrt: Katonai Értelmező Szótár. Zrínyi (1972) 
  • ↑ Pilch: Pilch, Jenő. A hírszerzés és kémkedés története I-III., Kassák Kiadó, reprint. ISBN 963 9100 18 8 ö [1936] (1998) 

További információk szerkesztés

  • Szakály Sándor: Katonák, csendőrök, ellenállók. Tanulmányok; Közgyűlés, Kaposvár, 2007 (Örökség)
  • Biztonság, honvédelem, rendvédelem Magyarországon. Tanulmányok; összeáll. Pintér Attila; Barankovics Alapítvány, Bp., 2010 (Van megoldás)
  • Legendák és titkok katonái. A mélységi felderítés története; szerk. Mészáros Károly; Zrínyi, Bp., 2012 (Békében és missziókban)
  • Szabó Szilárd: Az Osztrák-Magyar Monarchia központi katonai és elhárító szervezete, 1850–1918; Debreceni Egyetemi, Debrecen, 2019
  • Felderítőszakmai felkészítés; szerk. Forray László, Holndonner Hermann, Német Tamás; Dialóg Campus, Bp., 2020

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Katonai_hírszerzés&oldid=26946814”