Keleti rablópille

Keleti rablópille
	Magyarországon fokozottan védett; Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Hatlábúak (Hexapoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Alosztály:	Szárnyas rovarok (Pterygota);
Alosztályág:	Újszárnyúak (Neoptera);
Öregrend:	Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota);
Csoport:	Fátyolkák (Neuropterida);
Rend:	Recésszárnyú fátyolkák (Neuroptera);
Család:	Rablópillék (Ascalaphidae); Rambur, 1842
Alcsalád:	Ascalaphinae;
Faj:	L. macaronius;
Tudományos név
	Libelloides macaronius; (Scopoli, 1763)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Keleti rablópille témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti rablópille témájú kategóriát.

A keleti rablópille (Libelloides macaronius, régi nevén Ascalaphus macaronius)^[1] a rovarok (Insecta) osztályába a recésszárnyúak (Neuroptera) rendjébe tartozó faj. Az Ascalaphidae család magyar neve – rablópillék – egyike a legszebb és legtalálóbb rovarneveknek, mely ragadozó életmódjukra utal. Se nem lepkék, se nem szitakötők, de mindkét csoportra hasonlítanak. Ez az egyetlen fajuk él Magyarországon.^[2] A körülbelül 400 fajból 16 európai.^[1]

Védetté 1982-ben, fokozottan védetté 2012-ben nyilvánították,^[3] természetvédelmi értéke 100.000.-Ft.^[2]

Megjelenése szerkesztés

Nagy, fekete színű teste, többé-kevésbé, sűrű fekete szőrrel borított. Jól fejlett szárnyai gazdagon erezettek, fekete-sárga, riasztó színkombinációjúak, mely feltűnő színek a madarak megtévesztését szolgálják. Nyugalmi állapotban, a testük mellett összezárva tartják. Angol nevét (owl-fly - bagolylégy), hatalmas összetett szemeiről kapta, melyek szinte kitöltik az egész fejét. A dorzo-frontális rész UV-fényre érzékeny, ez teszi lehetővé a levegőben mozgó apró zsákmányállatok észrevételét.^[4] Rágó szájszervvel, bunkós csáppal rendelkezik.

Lárvája szerkesztés

Szürkés-barnás színű, széles, lapított testű, a fajok egy részénél különböző törmelékekkel „díszíti” hátoldalát mimikri gyanánt. A talaj felszínén mozog, lesben állva várja áldozatát és különlegesen, sarló alakban módosult, félelmetes, hosszú rágóival megöli zsákmányát, majd a testnedveit kiszívja.^[1]

Életmódja szerkesztés

A jól fejlett szárnyainak, erős rágóinak, különleges szemeinek és gyors röptének köszönhetően kiváló vadász. Repülés közben vadászik,^[5] elsősorban szálló rovarokkal, főleg lepkékkel táplálkozik, leggyakrabban június-augusztus között, a nappali órákban.^[4] Kétosztatú szemének elülső-felső része csak az ultraibolya tartományban lát, ezért csak teljesen felhőtlen nyári napokon repül.^[6] Rövid életű, és rövid ideig rajzik, ezért jelenlétét nem könnyű kimutatni.^[7]

Előfordulása szerkesztés

A keleti rablópille egyike családja leggyakoribb európai képviselőinek. Elsősorban meleg, száraz, sztyepp-erdőssztyepp jellegű élőhelyeket kedvel, alföldi tölgyerdők szélén, tisztásain lehet gyakori, de Erdélyben lejtős mészkőgyepeken is megtalálható. Európában a faj főként keleten és délen van jelen: Albánia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Csehország, Görögország, Horvátország, Lengyelország, Makedónia, Moldovai Köztársaság, Montenegró, Olaszország, Szerbia, Szlovénia, Törökország és Ukrajna területén. A Kaukázusban és Közép-Ázsiában szintén fellelhető. Romániában csak lokálisan gyakori.^[4]

Erdélyben a Torockói-hegység mészkőgyepein (Tordai-hasadék, Runki-szoros, Székelykő), a mezőségi sztyepplejtőkön (Magyarszováti Rezervátum, Aranyosegerbegyi „Lepkebérc” Rezervátum), de megtalálható az Erdélyi-Mezőség északnyugati sarkát képező, kevésbé száraz és meleg Dés környéki dombtetőn is.^[1]

Magyarországon többek között a gyermelyi Siklóernyő-hegyen,^[6] a Nógrád vármegyei Márkházapusztán,^[8] a Budai-, és Pilis hegységben,^[4] az Őrségben,^[9] és a Dél-Tiszántúlon fordul elő.