Kemény Ferenc (fordító)

(1917-2008) fordító

Kemény Ferenc, Francis Kemeni vagy Franz Kemeny (Budapest, 1917. július 13.Oslo, 2008. október 2.) fordító.

Kemény Ferenc
Született1917. július 13.
Budapest
Elhunyt2008. október 2. (91 évesen)
Oslo
Állampolgárságamagyar
GyermekeiKemény Kari Erzsébet
Foglalkozásaműfordító
SablonWikidataSegítség

Pályafutása szerkesztés

Magyarország német megszállása után lépett a Külügyminisztérium szolgálatába, ahol a gazdaságpolitikai osztály fogalmazójaként dolgozott.[1] 1945 után Szekfű Gyula követ mellett volt első titkár Magyarország moszkvai nagykövetségén.[2] Diplomáciai pályafutását a kommunista diktatúra nyomására cserélte fel a fordítói mesterséggel. 1956 után Norvégiában, Oslóban telepedett le. 40 forrásnyelvből 24 célnyelvre fordított, 12 nyelven beszélt folyékonyan.

Mottója Voltaire-től ered:

Azok a kutatók, akik a világszerte élő kicsiny számú gondolkodóknak a legnagyobb szolgálatot teszik, az elszigetelt, írószobájukba zárkózott valódi tudósok, akik sem az egyetemi tanszéken nem fejtegetnek, sem az akadémiában nem vallanak féligazságokat. S az ilyeneket mindig is üldözik. Nyomorult fajzatunk jellegéből folyik, hogy a kitaposott úton járók követ hajigálnak arra, aki új utat mutat.

Nem hivatalos nyelvész, de több publikációja van a témában. Kutatási eredményei a hangeltolódás tagadásán, a szavak értelmének megváltozásán és a pidginizálódás jelenségén alapulnak. Megemlítendő még, hogy nem csupán nyelvészettel, hanem bölcselettel és versfordítással is foglalkozott.

Művei szerkesztés

  • Das Sprechenlernen der Völker – Wilhelm Braumüller GmbH., Wien, 1975
  • Im Anfang war das Korn – Kőrösi Csoma Sándor Historische Gesellschaft – München, 1993.
  • Ér-e valamit a történeti összehasonlító nyelvészet? – Magyar Adorján Baráti Kör, Budapest, 1997. nyelvészeti antropológia:
  • Az elméleti fizika új alapjai – Magyar Adorján Baráti Kör, Budapest, 1998.

Versfordításkötetei szerkesztés

  • Arion lantján (1944) (Kolos Marcell álnéven)[3]
  • Tengertől tengerig (2005)

Jegyzetek szerkesztés

  1. Pritz Pál (szerk.): Iratok a magyar külügyi szolgálatok történetéhez: 1918-1945. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1994. 109–110. o.  
  2. Szekfű Gyula moszkvai magyar követ átnyújtotta megbízólevelét Svemiknek. Szabad Szó, XLVIII. évf. 69. sz. (1946. március 29.) 1. o.
  3. „…akkortájt léptem külügyi szolgálatba, s ezért alkalmazkodtam azon íratlan szabályhoz, mely szerint… szolgálatban álló diplomata saját neve alatt ne adjon ki szépirodalmi munkát, lévén az ilyesmi komolytalan.” – A Tengertől tengerig utószavából.

Források szerkesztés

  • Kemény Ferenc, Oslo. In: Lomb Kató: Bábeli harmónia. Interjú Európa híres soknyelvű embereivel (Gondolat, 1988) 88–92. o.