Wikipédia

Keresztényüldözés

keresztények lemészárlása a történelem során
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

A keresztényüldözés tág értelemben a keresztényeket ért támadások összességére utal bármely korban, a világ bármely országában, amit a hitük megvallása és megélése miatt szenvednek el. Szoros értelemben a Római Birodalomban, az első három század során lezajlott üldözések összefoglaló elnevezése,[1][2] amelynek Nagy Constantin római császár vetett véget a 313-ban kiadott milánói ediktummal. A keresztényüldözés elsődleges oka a vallási türelmetlenség, ami mögött gyakran a politikai ideológia mássága húzódik meg.[3] Az üldözés koronként és országonként többféle formát ölthet: a nyílt pogromoktól kezdve, a szervezett üldözésen át, a burkoltabb lejárató kampányig széles a paletta. A keresztényüldözés speciális esete, amikor egy keresztény egyház üldöz más, rivális keresztény csoportokat (pl. inkvizíció, vagy kassai szent vértanúk legyilkolása az ellenreformációra adott protestáns válasz).

Caravaggio: Péter apostol keresztre feszítése (egy legenda szerint Pétert a saját kérésére fejjel lefelé feszítették a keresztre, mert nem akarta magát Jézussal egyenrangúvá tenni a halálban)[4]

A brit külügyminisztérium felkérésére 2019-ben végzett kutatás megállapítása szerint: „A kereszténység a legveszélyeztetettebb vallási felekezet, amelynek tagjait a Közel-Keleten már-már az eltűnés esélye is fenyegeti.”[5][6]

Sok keresztény szerint napjainkban fokozódik a keresztény vallás híveinek üldözése szerte a világban.[7] Világfigyelő listáján (World Watch List) az Open Doors nevű keresztény emberi jogi nonprofit szervezet rendszeresen kimutatást közöl azokról az országokról, ahol a mintegy negyedmilliárd keresztény üldözése a legszélsőségesebb formában zajlik.[8][9] A német evangélikus egyház a keresztényeket a világ leginkább üldözött vallási közösségének tekinti, mivel az iszlám világban megnőtt a fundamentalisták befolyása.[10]

Kezdeti üldözések szerkesztés

A legkorábbi feljegyzések az újszövetségi iratokban maradtak fenn, maguktól a keresztényektől. Ezek alapján kaphatunk képet az üldözés első fázisáról.

Az első keresztény nemzedék nem kereste az összeütközést sem a római hatóságokkal, sem a zsidó vallással. A békés megoldások híve volt.[2][11][12][13] Vallási eszméivel viszont kivívta először a zsidó vallási elit ellenszenvét, később a római hatóságok nemtetszését.

Az első keresztényüldözők – az 1. században – a zsidó vallás vezető rétegéből kerültek ki.[14] A két csoport közti ellentét Jézus és az „írástudók” közti konfliktusra vezethető vissza. A názáreti Jézus nyíltan bírálta a vallási vezetők életvitelét, tanításait és az alsóbb néposztályok felé megnyilvánuló érzéketlenségét.[15] Tanításai és karizmatikus egyénisége nagy hatással volt az egyszerű népre.[16][17][18] Az írástudók Jézusban konkurenciát láttak, ezért törvényrontással, lázítással és varázslással vádolták meg.[19][20][21][22] A legfőbb bűnének viszont azt tartották, hogy a názáreti ács fia Krisztusnak, vagyis Messiásnak vallotta magát. Ez a zsidóság szemében istenkáromlásnak számított, és halálos ítéletet vont maga után,[23][24] amit végül Pontius Pilatussal mondattak ki.[25]

Mindebből következően az írástudók a Jeruzsálemben megszülető keresztény egyházat sem nézték jó szemmel. A zsidókból lett keresztények ugyanis igyekeztek relativizálni a Tóra rendelkezéseit, és a fő hangsúlyt már nem a mózesi törvények betartására, hanem a Jézusba vetett hitre helyezték.[26] Ez vezetett végül a kereszténység és a zsidó vallás végleges különválásához, és a zsidó vallási elit részéről a keresztények elkeseredett üldözéséhez.[27][28] Az első keresztény vértanú a hagyomány szerint Szent István (vértanú) diakónus volt.

Császárkultusz kontra keresztények szerkesztés

A keresztények elleni perek kora 64-től 249-ig szerkesztés

A kereszténység gyorsan terjedt a Római Birodalomban és a fővárosba is eljutott. A római hatóságok azonban nem nézték jó szemmel a római államvallást elutasító keresztényeket. Vallásukat babonás különcségnek tartották, és a nép is idegenkedett tőlük. Suetonius római történetíró Nero uralkodásáról szólva így ír: „Halálbüntetést szabott a keresztényekre, erre a káros, új babonának hódoló népségre…”.[29] Suetonius minden bizonnyal Róma leégése után (i. sz. 64) bekövetkezett kivégzésekre utal, amiről Tacitusnál részletesen olvashatunk:

„ De sem emberi segítségre, sem a princeps ajándékainak vagy az istenek engesztelésének hatására nem akart eltávozni az a gyalázatos hiedelem, hogy parancsra tört ki a tűzvész. Ezért a híresztelés elhallgattatása végett Nero másokat tett meg bűnösnek, és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt gyűlölt és Christianusoknak nevezett. Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból előtört, nemcsak Iudaeában, e métely szülőhazájában, hanem a Városban is, ahová mindenünnen minden szörnyű és szégyenletes dolog összefolyik, s hívekre talál. Így hát először azokat fogdosták össze, akik ezt megvallották, majd az ő vallomásuk alapján hatalmas sokaságra nem is annyira a gyújtogatás vádját, mint inkább az emberi nem gyűlöletét bizonyították rá. És kivégzésüket még csúfsággal is tetézték, hogy vadállatok bőrébe burkoltan kutyák marcangolásától pusztuljanak, vagy keresztre feszítve, és mikor bealkonyodott, meggyújtva éjszakai világításul lángoljanak. Nero a kertjeit ajánlotta fel e látványosság céljára, és cirkuszi játékokat rendezett, amelyen kocsisruhában a nép közé vegyült, vagy kocsira szállott. Ebből, bár bűnösök voltak és a legsúlyosabb büntetést is megérdemelték, szánalom támadt, mivel nem a közjó érdekében, hanem egy ember kegyetlensége miatt kellett pusztulniuk. ”
– Tacitus: Évkönyvek. XV. könyv. 44. bekezdés[30]

A hagyomány szerint Nero alatt szenvedett vértanúhalált Péter és Pál apostol is.

Az üldözés második hulláma az 1. század végén, Domitiánus császár idején következett be. Ő nem bűnbakot keresett a keresztényekben, hanem a császárkultusz elutasításában találta őket vétkesnek. Még környezetét sem kímélte. A császárkultusz megtagadása miatt bírói eljárással száműzetésre vagy halálra ítélte őket. A hagyomány szerint az idős János apostol is ekkor került száműzetésbe Patmosz szigetére, ahol a Jelenések könyvét írta.

 
Henryk Siemiradzki: Nero fáklyái („kivégzésüket még csúfsággal is tetézték, hogy vadállatok bőrébe burkoltan kutyák marcangolásától pusztuljanak, vagy keresztre feszítve és amikor bealkonyodott, meggyújtva éjszakai világításul lángoljanak”[31])
 
Péter apostol vértanúsága

Egy érdekes levél a 2. század elejéről fontos adatokkal szolgál, és képet ad az üldözés korabeli jellegéről. Az ifjabb Pliniusnak Traianus császárhoz intézett leveléről van szó:

„ Keresztények ügyében folytatott törvényszéki eljárásokon még sohasem vettem részt; ezért nem is tudom, mit és milyen mértékben büntessek vagy akár nyomoztassak. … Megkérdeztem tőlük, keresztények-e. Azokat, akik kereszténynek vallották magukat, másodszor és harmadszor is megkérdeztem, és büntetéssel fenyegettem meg őket. Akik még ezután is kitartottak, azokat kivégeztettem. Mert meggyőződésem, hogy függetlenül vallomásuk tartalmától, makacsságukért és csökönyösségükért megérdemelték ezt a büntetést. … Akik kijelentették, hogy nem keresztények, és nem is voltak azok, amennyiben útmutatásom szerint az istenekhez fohászkodtak, és képmásod előtt, amelyet erre a célra az istenszobrokkal együtt odaállíttattam, tömjén- és boráldozatot mutattak be, azonkívül káromolták Krisztust – márpedig az igazi keresztények ilyesmire állítólag semmi áron sem kényszeríthetők – azokat elbocsátottam. ”
– Ifjabb Plinius Traianus császárhoz írott levele[32]

A császár válasza nem késett sokat. Traianus levelében megdicséri Pliniust: „Helyesen jártál el amaz egyének ügyeinek kivizsgálásában, akik ellen azt a vádat emelték előtted, hogy keresztények. Mert általánosságban nem is lehet megfogalmazni valami meghatározott szabályt.”[33] A 2. század elején tehát nem volt még törvény a keresztények üldözéséről. Akkor lehetett valakit elítélni, ha feljelentették, s az illető makacsul ragaszkodott hitéhez. Ebből a korból Traianus levelén kívül Hadrianus császár utasítása ismeretes 124-ből. A császár Minucius Fundanus ázsiai prokonzulhoz intézett levelében a Traianus által vázolt elvekhez hasonlóan fogalmazott. Levele is azt bizonyítja, hogy a császári valláspolitika a keresztények ügyében ekkor még nem a szisztematikus üldözésen, hanem az eseti feljelentések kivizsgálásán alapult. Ez azonban nem jelentett kíméletet.[34] A per lefolyása jellemző módon úgy történt, hogy a feljelentő szavára a bírói testület elé vezették a vádlottat, ha kereszténynek vallotta magát, megkínozták és megölték, ha áldozott a császár szobra előtt, és káromolta Krisztust, akkor szabadon engedték.[35]

Az üldözések pszichológiai háttere szerkesztés

A keresztények erősen negatív megítélésében jelentős szerepet játszott a tény, hogy a vallás követői visszautasították a Római Birodalom területén belül istenségként tekintett császár által megkövetelt hódolatot. Ahogyan a császár tisztelete esetében, a keresztények a Birodalom területén megrendezett fesztiválokon és vallásos eseményeken sem vettek részt, az államban jelenlévő többi vallás istenét sem tisztelték.

Ezt a társadalom többsége összeférhetetlen magatartásként érzékelte, továbbá attól tartottak, hogy a keresztények ezzel megsértik a többi istent: ha katasztrófa történt, vagy éhínségek, betegségek sújtották a népet, az emberek a keresztények megjelenésében találták meg a bajok forrását[36][37] hiszen a csapásokat az istenek által rájuk mért büntetésnek tekintették. A rómaiak szemében az istenek elutasításával a keresztények a római identitással és Rómával, mint állammal is szembehelyezkedtek.

Emellett a keresztény istentiszteleteket a kor többi vallásos eseményétől eltérően nem nyilvánosan, hanem zárt ajtók mögött tartották, amely táptalajt adott a szóbeszédnek és a pletykáknak. Ennek folytán a nép közt hamar elterjedt, hogy a keresztények összejöveteleik előtt gyermekeket ölnek, utána pedig a vérüket isszák – ez a vérvád több, mint valószínű, hogy az eucharisztia félreértelmezése –, egy szamárfej előtt hódolnak, varázsolnak és fajtalankodnak, feleségeik vérfertőzők, adócsalók.[38][39]

A kereszténység továbbá az egyenlőséget hirdette, amivel megingatta a római társadalmi osztályok és – mivel a vallás korabeli formájában nagy szerepet játszottak a nők – a nemi szerepek rendszerét.[forrás?]

Ezeket a rágalmakat nem csupán a korszak népszerű személyiségei – pl. a görög író Lukianosz, a filozófus Kelszosz, Porphüriosz vagy Hieroklész, a római író Iuvenalis és Apuleius – terjesztették, de iskolai tananyagba is bekerült.[40][41] A vádakkal szemben a korabeli keresztény írók tiltakoztak. Egyik legismertebb apologetikai írás a 3. századi egyházatya Tertullianus nevéhez köthető. A Római Birodalom elöljáróihoz címzett munkájában mutatta be a korabeli keresztények igazi arcát.[38] (ld. még: Ókeresztény írók)

 
Keresztények kivégzése az ókori Rómában, illusztráció a Trattato de gli instrumenti di martirio e delle varie maniere di martoriare usate da' gentili contro christiani, descritte et intagliate in rame című műben (1591)

A szervezett keresztényüldözések kora 249-től 313-ig szerkesztés

 
Jean-Léon Gérôme: Keresztény mártírok utolsó imája a római arénában

A tervszerű üldözést Decius császár indította meg. Ő már nem bízott a spontán feljelentések hatékonyságában, ezért 249-ben rendeletet adott ki, melynek értelmében a keresztény elöljárókat az egész birodalomban fel kellett kutatni és perbe kellett fogni, majd a szokásos módon elítélni. 250 tavaszán elrendelte azt is, hogy a birodalom valamennyi alattvalója áldozatot mutasson be a római vallás isteneinek és magának a császárnak a szobra előtt is. Erről a hatóságok igazolást adtak ki.[37] Egyiptomban több ilyen, latinul libellusnak nevezett írást találtak.[42] 

„Az áldozatok felügyeletére rendelt bizottságnak Aurélia Leulistól, A. lányától, aki Euhémeria falujában, a Themistés kerületben lakik. Mindig áldoztam az isteneknek, és megadtam nekik a tiszteletet, és most jelenlétetekben bemutattam a (császári) parancsnak megfelelő égő- és italáldozatot, és az áldozati húsból kiskorú gyermekeimmel, Palempisszel és Térisszel együtt ettem. Ezért fordulok hozzátok kérelmemmel, hogy aláírásotokkal tanúsítsátok. Legyetek jó szerencsével! Én, Aurélia Leulis, harmincöt éves, nyújtottam be.”[43]

Akinek nem volt igazolása, állami hivatalt nem vállalhatott, ugyanakkor rögtön gyanússá is vált a hatóság előtt. A császárt döntésében a köznép vélekedése is befolyásolhatta, ugyanis a birodalom gazdasági bajainak és katonai kudarcainak okát a pogány társadalom a kereszténységben vélte megtalálni.

Az őt követő két császár (Gallus és Valerianus) hasonló szemlélettel uralkodott.[44]

260-ban Gallienus római császár feleségének, a keresztény Saloninának a hatására megszüntette az üldözést. A keresztények mintegy 40 évig nem szenvedtek vallásukért bántalmazást.

Diocletianus császárral újrakezdődtek az üldözések. Bár eleinte ő is tartotta magát Gallienus rendeletéhez, később caesari rangban álló helyettese, Galerius biztatására elhatározta az egységes államvallás helyreállítását. A római államhatalom teokratikussá vált, a császár lett 'a birodalom legfőbb istene'. 297-ben rendeletben kötelezték a keresztény hivatalnokokat, hogy áldozatot mutassanak be az isteneknek. Mivel a rendelet keveset használt, az államtanács 303 február 23-án megindították a nyílt üldözést, mely templomok lerombolásával, szent könyvek elégetésével, jogfosztással, majd a hívek kivégzésével járt együtt.[37][45] A kortárs Euszébiosz egyháztörténeti művében ír arról, hogy a mártírok vére patakokban folyt.[37]

A vérengzésnek Nagy Konstantin 313-ban kiadott rendelete vetett véget. A milánói ediktumnak is nevezett dokumentum kiadását a keresztény történetírásban legenda övezi. A történet Euszébiusznál és Lactantiusnál maradt fenn.[46] E szerint Constantinus és politikai ellenlábasa Maxentius között 312. október 28-án lezajlott csata előestéjén Constantinus császár látomásban a napkorong fölött egy fénylő kereszt jelét látta „In hoc signo vincis” (E jelben győzz!) felirattal. Aznap éjszaka Jézus jelent meg álmában, aki elmagyarázta neki a jel értelmét. A császár az isteni üzenet hatására megtért a kereszténységhez, katonáit pedig arra utasította, hogy Krisztus jelével a pajzsukon harcoljanak (Krisztus-monogram). Az égi segítségnek köszönhetően Constantinus seregei másnap győzelmet arattak.[47][48] A történettudomány nem csodát, hanem ügyes valláspolitikai húzást lát Constantinus "megtérésében".[49]

 
Raffaello Sanzio (Giulio Romano): A Milvius-hídi csata I. Constantinus diadala. Ebben a csatában, 312. október 28-án győzte le Maxentius seregét.[50] Vatikán

A római üldözés utolsó felvonása: Iulianus Apostata szerkesztés

Iulianus római császár, akit Apostata, azaz Hitehagyott néven említ az egyháztörténet, úgy gondolta, hogy ő az egyetlen császár, aki képes még visszaszerezni a Római Birodalom elveszett dicsőségét. Ariánusok tanították fiatalkorában. Császárrá történő kikiáltását követően azonban felhagyott Arius tanainak követésével, és uralkodása alatt az ősi görög-római vallási hagyományokat ápolta és pártfogolta.

Iulianus keresztények elleni fellépésével, majd halálával azonban az antik görög-római hitvilág végleges vereséget szenvedett a Római Birodalomban. Halála előtt búcsút vett tisztjeitől, akik körülállták az ágyát.

A keresztény hagyomány szerint Iulianus haldoklása közben így kiáltott fel: „győztél, galileai” (Vicisti, Galileae!), majd egy marék vért dobott az ég felé.[51]

380-ban végül I. Theodosius római császár, a Római Birodalom utolsó egyeduralkodója, a belső szellemi és kulturális erők egyesítését célozva, minden régi római kultuszgyakorlatot betiltott. A kiadott vallási rendeletével államvallássá tette a Nikaia–konstantinápolyi hitvallás szerinti kereszténységet, és eltörölte a keresztre feszítéssel történő halálbüntetést. 

"Megparancsoljuk, hogy mindazok a népek, amelyek a mi kegyelmes kormányzatunk uralma alatt állnak, abban a vallásban éljenek, amelyet a hagyomány szerint Szent Péter apostol adott át Róma népének, s amely azóta is töretlenül él napjainkig: az a hitvallás ez, amelyet Damasus pápa és Péter, Alexandria püspöke, az apostoli szentségű férfiú is helyesnek tart. Tehát: mindenkinek hinnie kell az apostoli hitvallás és az evangéliumi tanítás értelmében az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek egységesen isteni voltát, egyenrangú méltóságát és szent hármasságát." (Gratianus, II. Valentinianus és I.Theodosius ediktuma)[52]

(A témáról bővebben: Keresztények a Római Birodalomban)

Mártírakták szerkesztés

A római korban élt keresztény vértanúk bírósági pereinek jegyzőkönyvei, valamint az azokban foglalt történetek.[53] Egy része az első három század során keletkezett, de sok közülük csak később a középkor folyamán hitébresztő céllal.[54]

A mártíraktákban olvasható történetek nagyjából hasonló felépítést mutatnak: a hite miatt börtönbe vetett keresztény férfi vagy nő bírái előtt vállalja hitét, minden eltérítési szándéknak ellene áll, majd a rettenetes kínhalál lesz osztályrésze. A vértanúk nem félnek, nem rettegnek, sőt a vértanúságban látják a Krisztussal való egyesülés utolsó nagy tettét. Halálukat a legtöbb esetben csodás jelek kísérik: a vadállatok, a tűz nem ártanak nekik, és nem éreznek fájdalmat a kínzások közepette.[55][56] Vértanúságuk napját a gyülekezet feljegyzi, így később egy-egy naphoz egy-egy szent vértanú neve köthető.

Magyarországon Szikszay György református lelkipásztor a hívek hitének erősítése céljából gyűjtötte össze a mártírakták történeteit, melyet Pozsonyban 1789-ben adtak ki. Könyvének címe: Mártírok oszlopa.

A középkor folyamán szerkesztés

Az államvallássá tett, és ennek következtében politikai hatalommal is rendelkező kereszténységgel (Római katolikus egyház), a századok során számos keresztény és egyéb vallási közösség összeütközésbe került. Aki nem osztotta az uralkodó egyház nézeteit, azokat eretnekeknek bélyegezték és üldözték őket. Ilyen nagyobb csoportok voltakː

Japánban szerkesztés

Az újkor hajnalán, az 1500-as évek közepén jezsuiták érkeztek Makaóba. Azt követően, hogy a jezsuita rend megalapítója, Xavéri Szent Ferenc 1549-ben megérkezett Japánba, megkezdődött a keresztény térítés is. 1570-ben, Ómura Szumitada daimjó áttért a katolikus hitre és később Nagaszaki kikötőjét is átadta a jezsuita misszionárius atyáknak, a kínai selyemkereskedelem monopóliumával együtt. 1552-től 1800-ig 920 jezsuita vett részt a misszióban. A 16. század végétől a sógunok fokozatosan szűkíteni kezdték a külföldi kereskedők és a keresztény misszionáriusok tevékenységét is. 1587-ben Tojotomi Hidejosi betiltotta a Krisztusban hívők vallásgyakorlását, elrendelte a misszionáriusok kiutasítását, bár nem kényszerítette ki a rendeletének betartását.

 
Nagaszakiban 188 japán keresztény halt mártírhalált a 17. század elején, a keresztények üldöztetése során[57]

1596-ban azonban a császár kiadta újabb rendeletét a misszionáriusok kivégzésére. Számos papot és hívőt fogtak el, akiknek Meakóban levágták bal fülüket és orrukat, majd megkötözve kocsira rakták, és egy hónapon át városról városra hurcolták őket. Végül a vértanúkat egy Nagaszaki melletti dombon keresztre feszítették.[58][59]

 Bővebben: A 26 japán vértanú

1614. január 27-én azonban már ediktum tiltotta be a kereszténység minden formáját. Kiutasították a szigetországból a hittérítőket és a kereszténnyé vált japánokat is. 1635 és 1639 között különféle a külkapcsolatokat korlátozó és tiltó rendeleteket adtak ki, amelyek fokozatosan az ország elszigetelődését szolgálták. Az izolációt a külföldi hajók kikötésének tiltásával és kereskedésének korlátozásával, a japánok kiutazásának és a már külföldön lévők visszatérésének betiltásával fokozták. 1636-ban Dedzsima szigetre száműzték a portugálokat.

 Lásd még: Japán izoláció

1637-ben a simabarai felkelés leverése után aztán véglegesen megpecsételődött a kereszténység sorsa Japánban. Az izoláció 1854-ben Perry expedíciójával ért véget, amikor a Tokugava-sógunátus képviselői és Matthew Calbraith Perry amerikai hajóskapitány a Tokió melletti Kanagawa halászfaluban megkötötte a japán–amerikai barátságról és békéről szóló egyezményt.[60]

 Lásd még: Kanagavai egyezmény

Oroszországban szerkesztés

Az államegyházból (orosz ortodox egyház) kiszakadt csoportokat üldöztékː az óhitűeket (raszkolnyikok) és a szellemi keresztények különböző irányzatait.

Szent Bertalan apostol legendája szerkesztés

 
Marco d’Agrate: Bertalan apostol szobra a milánói dómban. Bertalan térített Örményországban, ekkor Szanatruk örmény király elrendelte a keresztények kiirtását, és ennek áldozatul esett Bertalan apostol, akinek lenyúzták a bőrét[61]

A keresztény hagyomány szerint Bertalan apostol elevenen megnyúzva szenvedett vértanúhalált (Martyres Christiani). Ez a mozzanat magyarázza, hogy a régi céhvilágban a szegedi szűcsök védőszentjüknek választották. Ő volt a patrónusa a bőrrel dolgozó jászberényi csizmadiacéhnek is. Bertalan vértanúságára utal az a jellemző pécsi monda[62] is, amely a városhoz tartozó gyükési szőlők között emelkedő barokk Bertalan-kápolnához (1749-ben építettek egy ott lakó remete kezdeményezésére) fűződik. Az itt buzgólkodó remeték a török elől a Mecsek erdőségeibe menekültek. Bertalan barát azonban a helyén maradt, és a kápolna kincseit egy közeli barlangban rejtette el. A törökök követelték rajta a kincseket. Ő azonban a rettenetes kínzások ellenére sem árulta el, hol vannak. Lekísérték a hegyről és egy présház mellett elevenen megnyúzták, bőrét karjára vetették, és most már megengedték neki, hogy visszamenjen a kápolnához. Amikor azonban odaért, összeesett és meghalt. A törökök ezeknek láttára annyira megrémültek, hogy még a tájára sem mertek menni többé a kápolnának.[63]

A 20. században szerkesztés

 
Hét ferences vértanú szerzetes domborműve: Körösztös Krizosztom (1909–1944), Kovács Kristóf (1914–1944), Hajnal Zénó (1900–1945), Kiss Szaléz (1904–1946), Lukács Pelbárt (1916–1948), Kriszten Rafael (1899–1952) és Károlyi Bernát (1892–1954). – Budapest II. kerület. Tövis utca 1/A Törökvész út sarok[64]

A 19. század közepétől megerősödnek a baloldali politikai áramlatok. Kialakul köztük az ateizmus, azaz Istent nem létezőnek kiáltják ki. Úgy látják, hogy a feudalizmust a papok is kiszolgálják, ezért a 20. században politikai uralomra jutásuk után betiltják a vallásgyakorlatot, a papokat, püspököket megfosztják tevékenységüktől, börtönbe zárják, terrorizálják, megkínozzák, internálják, kivégzik, megölik.[65][66][67]

A 20. századi boldoggá avatott magyarok – három kivétellel – mind a kommunista rendszer vértanúi voltak:

A 21. században szerkesztés

A világ számos országában a keresztények szólásszabadsága korlátozott, ki vannak téve közösségi erőszaknak és gyűlöletkeltésnek.[68][69]

XVI. Benedek pápa szerint a keresztények a leginkább üldözött vallási közösség a kortárs világban.[70] Az Apostoli Szentszék arról számolt be, hogy évente több mint 100 000 keresztényt gyilkolnak meg a hitük miatt.[71] Az Evangélikus Világszövetség szerint több mint 200 millió kereszténytől csak a hitük miatt tagadják meg az alapvető emberi jogokat.[72] A 100-200 millió, támadásnak kitett keresztény közül a többség muszlim uralom alatt álló országokban él.[73] A keresztények számszerűen többet szenvednek, mint bármely más hitcsoport vagy csoport, amely hit nélkül van. A világ három legnagyobb vallása közül valószínűleg a keresztények a leginkább üldözöttek, mivel a vallási megkülönböztetés 80%-át a keresztényekre irányítják,[74] akik csak a világ népességének 33% -át teszik ki.[75]

A hollandiai alapítású Open Doors (Nyitott ajtók) elnevezésű evangélikus non-profit szervezet, minden évben közzéteszi az első 50 ország listáját, ahol a legveszélyesebb kereszténynek lenni. A 2018-as Világtájékoztató szerint az első tíz ország ezen a listán a következő: Észak-Korea, Afganisztán, Szomália, Szudán, Pakisztán, Eritrea, Líbia, Irak, Jemen, Irán. Jelentésük szerint 2012-ben 1201, 2013-ban 2123, 2014-ben 4344, 2015-ben pedig legalább 7100 keresztény embert öltek meg a világban hite miatt. Ezek az adatok csak a bizonyíthatóan keresztényekkel szembeni emberölésekre vonatkoznak, a valóságban ennél nagyobbak a számok.[76] Jeremy Hunt Nagy-Britannia külügyminisztere kormánya kiadott világstatisztikáját elemezve rávilágított, hogy „egy rosszul felfogott gyarmatosítás” látnak a kereszténységben, és arra is, hogy a témát Európában elhanyagolták és hiányolta a politikai korrektséget.[77]

Európán kívül szerkesztés

A muszlim világban szerkesztés

A keresztények egyre több üldöztetést szenvednek el a muszlim világban. Léteznek olyan muszlim többségű nemzetek, amelyekben a keresztény népesség súlyosan ki van téve a folyamatos megkülönböztetésnek, üldöztetésnek, elnyomásnak, erőszaknak és egyes esetekben halálnak, tömeggyilkosságnak vagy etnikai tisztogatásnak; Ezek között kiemelkedően hátrányosan érintettek a keresztények Irakban, Iránban, Szíriában, Pakisztánban, Afganisztánban, Szaúd-Arábiában, Jemenben, Szomáliában, Katarban, Kuvaitban, Indonéziában, Malajziában, a Maldív-szigeteken.[78][79]

Jeremy Hunt brit külügyminiszter 2019 májusában, jelentésében úgy fogalmazott, hogy a Közel-Keleten „néha már a népirtás szintjére emelkedő üldözés következtében milliók kényszerültek otthonuk elhagyására, illetve menekülésre”.[80]

A helyzetet nehezíti, hogy minden muszlim – köztük minden olyan személy, aki muszlim családba született, vagy bárki, aki muszlimmá lett életének egy adott pontján –, aki a kereszténységbe áttér, hitetlennek minősül. Az aposztázia, az iszlám tudatos elhagyása szóban vagy tettben, beleértve a kereszténységre való áttérést is, büntethető a Saría jogrendszere szerint. Ennek ellenére előfordul, hogy egy muszlim elfogadja a keresztény hitet, titokban, anélkül, hogy hitehagyását kinyilvánította volna. Bár titokban gyakorolják a kereszténységet, jogilag muszlimok és a Saría szerint a halálbüntetéssel számolhatnak. Erre példa Meriam Ibrahim szudáni nő esete, akit 2014-ben halálra ítélték hitehagyás miatt, mivel Szudán kormánya muszlimnak minősítette őt, annak ellenére, hogy keresztényként nevelkedett.[81]

 
Égési sérült keresztény kislány Namrata, aki egy hindu-keresztény összecsapás áldozata lett 2008-ban[82][83]

Az Aid to the Church in Need nevezetű nemzetközi katolikus jótékonysági szervezet jelentése szerint a keresztények vallási indíttatású etnikai tisztogatása olyan súlyos, hogy egy évtized alatt teljesen megszűnnek a Közel-Keleten.[84][85][86]

Az ötven besorolt országból 35-ben a radikális iszlamizmusnak a keresztényüldözés az elsődleges forrása. Általuk, és a velük szimpatizáló szervezetek segítségével szélsőséges üldöztetésnek” vannak kitéve a keresztények Irakban, Eritreában, Afganisztánban, Szíriában, Pakisztánban, Szomáliában, Szudánban Indonéziában és Iránban.

Az olyan országokban, ahol viszonylagos béke van, mint Indonéziában vagy Egyiptomban, keresztény templomok előtt robbantanak,[87][88] ügyelve az időzítésre, hogy a vallásukat gyakorlók száma nagy legyen a robbantás idején. Különösen sorozatos atrocitásoknak vannak kitéve a világ egyik legrégebbi kereszténység közössége, a koptok Egyiptomban. Az Iszlám Állam és szélsőséges iszlamista szervezetek demonstratív kultikus lefejezéseket is végrehajtottak, amely a keresztényeket is célozta.[89][90] Azokban az országokban, amelyek háború következtében instabilizálódtak, a radikális iszlám terrorista központot épített ki,[91] egyik céljuk a keresztény hívők és vallási épületeinek felszámolása.[92][93] Irakban 2003-ig mintegy 1,5 millió keresztény élt, 2016-ra számuk 500 ezer alá csökkent.[94] Ezek az országok, mint Líbia, Irak és Szíria egyben terroristák kiképző bázisa is, innen küldik békés országokba terrorsejtjeiket.

Pakisztánban az istenkáromlást halállal bünteti a büntető törvénykönyv 295 C szakasza, amit gyakran arra használnak, hogy a politikai, faji és vallási kisebbségek tagjait cenzúrázzák, büntetendőnek minősítsék, vád alá helyezzék és bizonyos esetekben meggyilkolják.[95] 2016 szeptemberében például őrizetbe vettek egy 16 éves keresztény fiút, mert egy közösségi oldalon egy olyan fényképet lájkolt a mekkai Kába muszlim szentélyéről, amit a hatóságok „helytelennek” minősítettek.[96] Iránban aki az iszlámról áttér a keresztény hitre azt bebörtönözik.[97]

Bhután szerkesztés

Bhután egy konzervatív buddhista ország. A 2008. évi alkotmány 7. cikke garantálja a vallásszabadságot, de tiltja az áttérést „kényszerítéssel vagy ösztönzéssel”.[98] Az Open Doors szervezet szerint ez eleve akadályozza a bhutáni keresztényeket a helyi térítésben.[99]A Bhutanese Christians Services Centre NGO egy 2002-es jelentése szerint a 65 000 kereszténynek az országban csak egy templomuk van."[100]

A Mission Network News szerint illegális, ha egy buddhista kereszténnyé lesz, és egyházi épületek emelése tilos. A bhutáni keresztények csak otthon gyakorolhatják vallásukat. Akik nyíltan hirdetik kereszténységüket, azokat elküldhetik Bhutánból és megfoszthatják állampolgárságától.[101]

Kína szerkesztés

 Lásd még: Kereszténység Kínában

Mao Ce-tung kommunistáinak győzelmével az ország hivatalosan is ateista lett, a marxista valláselméletet széles körben propagálták.[102] A kulturális forradalom idején templomokat, mecseteket, kolostorokat és temetőket zártak be, vagy más, világi módon hasznosítottak, esetleg kirabolták és megsemmisítették őket.[103]

A Kínai Népköztársaság kommunista kormánya igyekszik szigorúan ellenőrizni minden vallást, így csak néhány, jogilag engedélyezett keresztény egyházszervezet (Három Önállóság Hazafias Mozgalma illetve Kínai Hazafias Katolikus Egyesület) maradhat fönn, ezek a Kínai Kommunista Párt ellenőrzése alatt állnak. A kormány által nem ellenőrzött egyházakat betiltották, tagjaikat börtönbe vetették. Gong Shengliangot, a dél-kínai Egyház vezetőjét 2001-ben halálra ítélték. Bár a büntetését később börtönbüntetésre változtatták, az Amnesty International beszámol arról, hogy megkínozták. Egy keresztény lobbicsoport azt állítja, hogy 2004-ben mintegy 300 keresztényt fogtak el nem bejelentett házi templomokban és bebörtönözték őket.[104]

2016 januárjában egy kiemelkedő keresztény egyházi vezetőt, Ku Jüe-szöt, aki a kormányt kritizálta a keresztény feszületek tömeges eltávolítása miatt, letartóztatták sikkasztás vádjával. A kínai hatóságok több száz keresztet távolítottak el Csöcsiang tartományban, amit „Kína bibliai öveként” is ismernek. Ku vezette Kína legnagyobb engedélyezett keresztény templomát, amelynek kapacitása 5000 fő Hangcsouban, Csöcsiang tartományban.[105] Feltételezhető, hogy Kínában a kommunista párt veszélyt lát abban, hogy valószínűleg a keresztények száma már megközelíti, esetleg meghaladja a kínai kommunista párt taglétszámát.[106][107] Az új vallásügyi szabályozástól 2018-ban azt várják, hogy keresztény templomok lebontásának sorozatát indítja el.[108]

India szerkesztés

Indiában azoknak a muszlimoknak, akik áttértek a kereszténységre, el kell viselniük a muszlimok zaklatását, megfélemlítését és támadásait. Dzsammu és Kasmírban a kereszténnyé áttért Bashir Tantray-t állítólag iszlám fegyveresek gyilkoltak meg 2006-ban.[109] Egy keresztény pap, K.K. Alavi, aki az iszlámból tért át 1970-ben[110] kiváltotta a muszlim közösség haragját, és sok halálos fenyegetést kapott. Egy „Nemzeti Fejlődési Front” nevű iszlám terrorista csoport aktívan kampányolt ellene.[111] India déli államában, Keralában, amely egy ősi, iszlám előtti ortodox keresztény közösséggel rendelkezik, iszlám terroristák levágták egy professzor kezét a Próféta káromlása miatt.

A keresztények üldözésével foglalkozó szervezetek szerint az erőszak (hindiül „vanvasis”) a spontán harag kifejezése a misszionáriusok által elkövetett erőszakos térítésekkel szemben. Ezeket az állításokat a keresztények vitatták.[112] Az áttérést a hinduizmusból a kereszténységbe az ellenzők úgy ítélik meg, mint a nemzeti egység fenyegetését.[113] Cyril Veliath, a Sophia University vallásoktatója kijelentette, hogy a hinduk által a keresztények ellen elkövetett támadások elégedetlen politikusok vagy hamis vallási vezetők által motivált egyének munkája. A hinduk rendkívül barátságosak és toleránsak más vallásokkal szemben, a hinduizmus, mint vallás, az egyik legtürelmesebb a világon: ahelyett, hogy szembeszállna és elpusztítaná, hajlandó fogadni és asszimilálni más vallású személyeket is.[114] Rudolf C Heredia szerint a vallási áttérés a modern állam megteremtése előtt kritikus kérdés volt. Gandhi ellenezte a keresztény misszionáriusok tevékenységét, a gyarmati nyugati kultúra maradványainak tekintette őket.[115] Úgy vélte, hogy a hinduk kereszténységbe való áttérésével megváltoztatják nemzetiségüket is.[116]

Az 1999-ben megvitatott emberi jogi jelentéseiben az Egyesült Államok Külügyminisztériuma bírálta Indiát a keresztényekkel szembeni társadalmi erőszak fokozódásáért.[117] A jelentés több mint 90 keresztényellenes atrocitást sorolt fel, amit vallási okból keresztény zarándokokkal szemben követtek el.[117] 1997-ben huszonnégy ilyen incidensről számoltak be.[118] Az egyes indiai államok által elfogadott, áttérésellenes törvények (hindi: Hindutva) legutóbbi hulláma mint például Csattíszgarh,[119] Gudzsarát,[120] Madhja Prades[121] az USA külügyminisztériumának Demokrácia, Emberi Jogok és Munkaügyi irodája szerint fokozatosan és folyamatosan intézményesül.[122]

Kenya szerkesztés

A kenyai Westgate bevásárlóközpont támadása 2013 szeptemberében történt, a szélsőséges iszlamisták fegyveres támadása 67 embert ölt meg és több mint 175 embert megsebesített. A támadók a muszlim civileket a saháda (az iszlám hitvallás) elmondására kötelezték, majd akik ezt megtagadták, azokat lelőtték.[123] A támadást az al-Káida al-Sabáb csoportja követte el. Az al-Sabáb 2014-es Mpeketoni támadása 60 keresztényt ölt meg.[124][125] A 2015-ös Garissa Egyetem kollégiuma elleni támadás hasonló taktikát követett: a szélsőséges iszlamista fegyveresek több mint ötszáz túszt ejtettek, a muszlimokat, akik a támadás ideje alatt éppen a reggeli imát végezték nem bántották, a keresztényeket agyonlőtték. Mintegy 147 diák halt meg a támadásban és közel 80 sebesült volt addig, amíg a kormányerők tűzharcban felszabadították az egyetemet.[126][127] 2015 decemberében az al-Sabábhoz tartozó iszlám szélsőségesek egy kenyai Manderába közlekedő buszt támadtak meg. Azt mondták a muszlimokból és keresztényekből álló utasoknak, hogy váljanak szét, mert meg fogják ölni a keresztényeket. A muszlim utasok azonban megtagadták ezt, védve a keresztényeket. Legalább két embert öltek meg a támadásban, és három másik megsérült. A támadók, később visszavonultak.[128][129][130][131]

Észak Korea szerkesztés

Észak-Korea ateista állam, ahol tiltják a vallásokat.[132][133]

Észak-Korea vezeti azt az 50 országot tartalmazó listát, amelyben a keresztényeket a leginkább üldözték. Az Open Doors jelentése szerint a világ országai közül Észak-Koreában a legsúlyosabb a keresztényüldözés a 2000-es évek eleje óta. Itt a Biblia birtoklásáért nyilvános kivégzés jár.[134][135][136] Jelenlegi becslések szerint több mint 50 000 keresztény van koncentrációs táborokban a hitük miatt, ahol szisztematikusan alkalmazzák a rossz bánásmód mellett a kínzásokat, gyakori a tömeges éhezés, a bebörtönzés és a gázkamrák általi halál.[137] Ez azt jelenti, hogy az észak-koreai keresztény közösség 20%-a koncentrációs táborokban él.[138] Úgy tűnik, hogy a keresztény áldozatok száma egyre növekszik, míg 2013-ban 1200 körüli mártírról voltak hírek, akik meghaltak a hitük miatt, ez a szám 2014-re megduplázódott.[139]

Európa szerkesztés

Klasszikus keresztényüldözésről sem állami, sem társadalmi szinten nem beszélhetünk. Ugyanakkor nem elhanyagolható számban fordulnak elő keresztényellenes vandál- és terrortámadások Nyugat-Európa országaiban.[140] Ezek közül a legsúlyosabb eset a 86 éves Jacques Hamel nyugdíjas plébános brutális meggyilkolása, amit muszlim terroristák követtek el 2016-ban.[141][142] Az európai államokban az államok rovására írható „üldözés” nem vezet emberhalálhoz, de vannak kormányok, melyek megsértik egyes keresztény egyházak vagy vallási közösségek jogait. Például: Az Emberi Jogok Európai Bírósága az 1990-es évek óta számos itéletet hozott a görögkeleti egyház speciális jogait más egyházakkal szemben védelmező, utóbbiak jogait tehát megsértő görög állam ellen.[143] 2001-ben pedig Moldávia sértette meg a görögkatolikusok jogait.[144] 2017. április 25-én tette közzé ítéletét, mely több magyarországi kisegyház (legnagyobb közöttük: Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, elnöke Iványi Gábor) jogsérelméről szól.[145]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Római Birodalom - Cirkuszi és Amphitheatrumi játékok. www.romaikor.hu. [2018. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 19.)
  2. ↑ a b Magyar katolikus lexikon: Keresztényüldözés
  3. ↑ „Megjelent a keresztényüldözés világindexe 2016”, Magyarországi Evangélikus Egyház, 2016. január 24.. [2018. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2018. május 20.) (magyar nyelvű) 
  4. ↑ Szent Péter apostol Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, katolikus.hu
  5. ↑ A „népirtás határán” a keresztényüldözés Archiválva 2019. december 29-i dátummal a Wayback Machine-ben, neokohn.hu
  6. ↑ Christian persecution 'at near genocide levels', bbc.com (angolul)
  7. ↑ * International Christian Concern (ICC) Archiválva 2019. december 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, persecution.org
  8. ↑ Open Doors serves persecuted Christians around the world by providing vital support, delivering resources, and providing training. Archiválva 2018. január 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, opendoorsuk.org
  9. ↑ V4NA: Negyedmilliárd keresztényt üldöznek világszerte, origo.hu
  10. ↑ SPIEGEL ONLINE RSS Schlagzeilen Geduldeter Hass, spiegel.de
  11. ↑ Máté evangéliuma 22. fejezet 16-21. vers. [2019. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  12. ↑ Péter első levele 2. fejezet 13-14. vers. [2019. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  13. ↑ Pál levele a Rómaiakhoz 13. fejezet 1. vers. [2019. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva].
  14. ↑ Apostolok Cselekedetei 5. fejezet 17-40. vers. [2019. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  15. ↑ Máté evangéliuma 23. fejezet 13–33. vers. [2019. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  16. ↑ Máté evangéliuma 7. fejezet 28–29. vers. [2019. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  17. ↑ Máté evangéliuma 15. fejezet 31. vers. [2019. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  18. ↑ Márk evangéliuma 11. fejezet 18. vers. [2019. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  19. ↑ Lukács evangéliuma 6. fejezet 2. vers. [2019. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  20. ↑ Máté evangéliuma 12. fejezet 24. vers. [2019. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  21. ↑ müncheni Talmud-kódex, 1342. [2019. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  22. ↑ Lukács evangéliuma 23. fejezet 2. vers. [2019. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  23. ↑ Máté evangéliuma 26. fejezet 63-66. vers. [2019. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  24. ↑ müncheni Talmud-kódex, 1342. [2019. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  25. ↑ Máté evangéliuma 27. fejezet 1-26. vers. [2019. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  26. ↑ Pál Galáciabeliekhez írt levele 3. fejezet 22–29. vers. [2019. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  27. ↑ Apostolok Cselekedetei 6. fejezet 7. versétől a 8. fejezet 1. verséig. [2019. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  28. ↑ Pál Apostolnak a Thessalonikabeliekhez írt első levele 2. fejezet 14-15. vers. [2019. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  29. ↑ Suetonius: Caesarok élete Hatodik könyv. Néró.  
  30. ↑ Tacitus: Évkönyvek. XV. könyv. 44. bekezdés
  31. ↑ Róma első vértanúi Archiválva 2017. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, katolikus.hu
  32. ↑ Ifjabb Plinius Traianus császárhoz írott levele. [2019. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  33. ↑ Traianus levele az ifjabb Pliniushoz. [2019. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  34. ↑ Katolikus lexikon: keresztényüldözés
  35. ↑ Magyar katolikus lexikon: keresztények elleni perek
  36. ↑ Grüll Tibor: A keresztényüldözések története 4. Az esőcsodától a nagy üldözésig c. fejezet
  37. ↑ a b c d Magyar katolikus lexikon: keresztényüldözés
  38. ↑ a b Grüll Tibor: Caesar kontra Khrisztosz. [2019. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva].
  39. ↑ Tóth Judit: A kora keresztény mártíromság kérdései Boudewijn Dehandschutter kutatásainak tükrében 270. o.. [2019. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva].
  40. ↑ Grüll Tibor: Caesar kontra Khrisztosz
  41. ↑ Buji Ferenc: Az első római keresztényüldözés Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, bujiferenc.hu
  42. ↑ A pogány újjáéledés és a Decius-féle keresztényüldözés. [2019. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
  43. ↑ Áldozási igazolvány Decius keresztényüldözésekor. Görög-római szöveggyűjtemény (Szerk.: Németjh György)
  44. ↑ Valeriánus császár. Rómaikor. [2019. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
  45. ↑ Diocletianus keresztényüldözése. Görög-római szöveggyűjtemény (Szerk.: Németh György)
  46. ↑ Kulcsár Árpád: 1700 évvel ezelőtt történt a „konstantini fordulat”. [2019. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
  47. ↑ Gröll Tibor: Krisztus keresztje. [2019. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
  48. ↑ Magyar katolikus lexikon: Krisztus-monogram
  49. ↑ Tarján M. Tamás: 312. október 27. | Nagy Konstantin császár látomása. [2017. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva].
  50. ↑ 312. október 27. Nagy Konstantin császár látomása Archiválva 2017. március 8-i dátummal a Wayback Machine-ben, rubicon.hu
  51. ↑ Révai nagy lexikona XIX. kötet, 218. oldal, a mondat megértéséhez tudni kell, hogy Iulianus sosem ejtette ki a száján Jézus nevét, mindig „a galileai” jelzővel utalt rá, a keresztényeket pedig galileánusoknak nevezte.
  52. ↑ Római történeti chrestomathia. Szerk: Borzsák István, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1963. 281–282. o. 
  53. ↑ Definíció és jelentés. [2019. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva].
  54. ↑ Rákos-Zichy Johanna: A vértanúk testéről való gondoskodás a mártírakták tanúsága alapján = Micae Mediaevales II. 14. o.. [2018. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva].
  55. ↑ Tóth Judit: A kora keresztény mártíromság kérdései Boudewijn Dehandschutter kutatásainak tükrében 270. o.. [2019. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva].
  56. ↑ Sághy Marianne: Keresztény mártírok. [2010. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva].
  57. ↑ 188 vértanú boldoggáavatása Japánban, magyarkurir.hu
  58. ↑ Japán vértanúk: Miki Szent Pál és társai Archiválva 2017. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, katolikus.hu
  59. ↑ Nagaszaki vértanúk (1597) Archiválva 2017. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, akv0.wordpress.com
  60. ↑ 1854. március 31. Véget ér Japán bezárkózásának két és fél évszázada Archiválva 2017. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, rubicon.hu
  61. ↑ Az Ararát népe Az örmények története az Édentől Nagy Konstantinig Archiválva 2017. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, hetek.hu
  62. ↑ Bertalan barát és az embernyúzó törökök Archiválva 2017. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, mecsekinepmondak.5mp.eu
  63. ↑ Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium Szent Bertalan Archiválva 2017. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, jelesnapok.oszk.hu
  64. ↑ Ferences vértanúk emlékezete. [2018. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 23.)
  65. ↑ Kitelepítések és deportálások a Rákosi-korszakban | Kommunizmus Bűnei Alapítvány (magyar nyelven). www.kommunizmusbunei.hu. (Hozzáférés: 2017. május 14.)[halott link]
  66. ↑ 1949. február 8. Mindszenty Józsefet életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik (magyar nyelven). www.rubicon.hu. [2018. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 14.)
  67. ↑ Papok, szerzetesek a kommunizmus célkeresztjében | Párbeszéd Háza (magyar nyelven). Párbeszéd Háza Reflexió. [2018. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 14.)
  68. ↑ Global Restrictions on Religion (Executive summary). The Pew Forum on Religion & Public Life, 2009. december 1. (Hozzáférés: 2009. december 29.)
  69. ↑ Global Restrictions on Religion (Full report). The Pew Forum on Religion & Public Life, 2009. december 1. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 12.)
  70. ↑ By Andrew E. Harrod, PhD, JD, Esq.. „Pope calls Christians the most persecuted”, 2013. február 11.. [2018. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2018. május 25.) 
  71. ↑ Vatican to UN: 100 thousand Christians killed for the faith each year. [2013. június 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 25.)
  72. ↑ Godfrey Yogarajah: Disinformation, discrimination, destruction and growth: A case study on persecution of Christians in Sri Lanka. worldevangelicals.org, 2008. [2011. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 24.)
  73. ↑ Bruce Thornton (2013. július 25.). „Christian Tragedy in the Muslim World”. Defining Ideas, Kiadó: Hoover institution. [2013. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 23.)  
  74. ↑ Vallely, Paul. „Christians: The world's most persecuted people - Comment - Voices - The Independent”, independent.co.uk, 2014. július 27. (Hozzáférés ideje: 2014. szeptember 14.) 
  75. ↑ Major Religions Ranked by Size. adherents.com. [2008. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 14.)
  76. ↑ World Watch List. Open Doors Australia . [2018. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 10.)
  77. ↑ Persecution of Christians is modern-day 'genocide' says report. Mail Online, 2019. május 2. (Hozzáférés: 2019. május 4.)
  78. ↑ Richard Palmer: Prince Charles urges Muslim leaders to 'show tolerance' over persecution of Christians. Express.co.uk
  79. ↑ Report: Persecution of Christians reveals most abuse in Muslim countries. The Jerusalem Post - JPost.com
  80. ↑ Persecution of Christians 'coming close to genocide' in Middle East – report , theguardian.com (angolul)
  81. ↑ Sudanese woman facing death for apostasy gives birth, BBC, 27 May 2014
  82. ↑ 10,000 Christians Flee Hindu Persecution Archiválva 2017. április 22-i dátummal a Wayback Machine-ben, aina.org
  83. ↑ Orissa: Christmas of Namrata, the little Dalit disfigured by a bomb Archiválva 2017. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, asianews.it
  84. ↑ Christianity 'on course to disappear' in parts of Middle East as ethnic cleansing continues, report warns, The Independent, 10 November 2015
  85. ↑ Christians face being wiped out from the Middle East within TEN YEARS as they are killed by ISIS or forced to flee persecution, warn Catholic aid groups, The Daily Mail, 10 November 2015
  86. ↑ Persecuted and Forgotten? A report on Christians oppressed for their Faith 2013-2015 Archiválva 2018. június 13-i dátummal a Wayback Machine-ben, Aid to the Church in Need
  87. ↑ Barbara, Thüringer. „Szíriából visszatért dzsihadista család robbantott egy indonéz rendőrőrsnél” (Hozzáférés ideje: 2018. május 19.) (magyar nyelvű) 
  88. ↑ „Öngyilkos merénylők robbantottak több keresztény templomnál Indonéziában”, Magyar Kurír (Hozzáférés ideje: 2018. május 19.) (hu-HU nyelvű) 
  89. ↑ http://www.origo.hu/nagyvilag/20150215-keresztenyeket-fejeztek-le-egyiptomban-libiai-szelsosegesek.html
  90. ↑ „Kivégzik a keresztényeket lefejező Iszlám Állam-tagokat”, MNO.hu, 2017. szeptember 16.. [2018. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2018. május 19.) (magyar nyelvű) 
  91. ↑ https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0050_03_politika_1/ch09s04.html
  92. ↑ http://www.jcpa.org/jl/saa26.htm
  93. ↑ https://www.magyarkurir.hu/hirek/-ez-kereszt-ide-tartozik-iraki-templomok-az-iszlam-allam-pusztitasa-utan
  94. ↑ A szíriai keresztények kétharmadát elüldözték – Assadot támogatják | Orientalista.hu (magyar nyelven). orientalista.hu. [2018. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 19.)
  95. ↑ Az Európai Parlament 2010. május 20-i állásfoglalása a vallásszabadság pakisztáni helyzetéről - eur-lex.europa.eu, 2010. május 20.
  96. ↑ Bebörtönöztek Pakisztánban egy keresztény fiút - Origó, 2016.09.21.
  97. ↑ Irán: Aki áttér, börtönre számíthat | Orientalista.hu (magyar nyelven). orientalista.hu. [2018. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 19.)
  98. ↑ The Constitution of the Kingdom of Bhutan [archivált változat]. Royal Government of Bhutan, 14. o. (2008). Hozzáférés ideje: 2018. június 13. [archiválás ideje: 2014. szeptember 5.]  Archivált másolat. [2014. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 13.)
  99. ↑ Bhutan Archiválva 2010. július 26-i dátummal a Wayback Machine-ben., Open Doors.
  100. ↑ Reports on Situation of Christians in Bhutan Archiválva 2007. október 13-i dátummal a Wayback Machine-ben., Bhutan4Christ.
  101. ↑ Leadership change in Bhutan sparks hope for ministry Archiválva 2008. április 16-i dátummal a Wayback Machine-ben., Mission Network News, 26 December 2006.
  102. ↑ Population Aging in China (english nyelven). Economic and Social Commission for Asia and Pacific, 48. o. (1989). Hozzáférés ideje: 2016. július 1. „Since the founding of the People's Republic of China, Marxist-Leninist atheism has been widely publicized, resulting in steadily decreasing religious communities, especially in predominantly Han and the costal areas with a developed economy.” 
  103. ↑ murdoch edu Archiválva 2005. december 25-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  104. ↑ China's Christians suffer for their faith BBC, 9 November 2004. Retrieved 25 May 2009.
  105. ↑ „China arrests Protestant church leader who opposed removal of crosses”, The Guardian, 2016. február 7. 
  106. ↑ Nem teológus: lelkipásztor | Válasz.hu (magyar nyelven). valasz.hu. [2018. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 19.)
  107. ↑ tomarnstein: 70 Million: The Approximate Number of Practicing Christians in China Today. www.thebeijinger.com, 2017. december 22. [2018. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 19.)
  108. ↑ „Kínai keresztények üldöztetése - Új Ember”, Új Ember, 2018. január 28. (Hozzáférés ideje: 2018. május 19.) (hu-HU nyelvű) 
  109. ↑ Christian convert from Islam shot dead in Kashmir Archiválva 2007. október 17-i dátummal a Wayback Machine-ben,SperoNews.
  110. ↑ K. K. Alavi: IN SEARCH OF ASSURANCE. the-good-way.com . [1997. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 21.)
  111. ↑ Convert from Islam in India Remains on Death List,Christian Examiner Archiválva 2013. május 11-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  112. ↑ Christians, Cultural Interactions, and India's Religious Traditions. Grand Rapids, Mich: W.B. Eerdmans, 134. o. (2002). ISBN 0-7007-1601-7. Hozzáférés ideje: 2014. március 28. 
  113. ↑ Between Ethnography and Fiction: Verrier Elwin and the Tribal Question in India. New Delhi: Orient Longman (2005). ISBN 81-250-2812-9. Hozzáférés ideje: 2014. március 28. 
  114. ↑ Veliath, Cyril (Summer 2004). „Hinduism in Japan”. Inter-Religio, Tokyo Japan 45, 23–24. o, Kiadó: Sophia University. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva].  
  115. ↑ „TOI”, The Times of India, 2008. január 13. (Hozzáférés ideje: 2011. június 29.) 
  116. ↑ Heredia, Rudolf C. Changing Gods: Rethinking Conversion in India. Penguin Books (2007). ISBN 0-14-310190-0 
  117. ↑ a b US rights report slams India for anti-Christian violence, 1999. február 27. [2012. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 17.)
  118. ↑ Ram Puniyani. Communal Politics: Facts Versus Myths. SAGE, 167. o. (2003). ISBN 0-7619-9667-2 
  119. ↑ Mohammad, Faisal. „Christian anger at conversion law 04/08/2006”, BBC News, 2006. augusztus 4. (Hozzáférés ideje: 2011. június 29.) 
  120. ↑ Gujarat to ban faith conversions, by BBC, 2003
  121. ↑ „Conversions harder in India state 26/07/2006”, BBC News, 2006. július 26. (Hozzáférés ideje: 2011. június 29.) 
  122. ↑ TOI on International Religious Freedom Report 2003 Archiválva 2013. december 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, released by the Bureau of Democracy, Human Rights and Labour of the US State Department
  123. ↑ „39 die in Kenya mall siege; hostages still held”, USA Today, 2013. szeptember 21. 
  124. ↑ „Mpeketoni attack: Death toll rises to 48”, Daily Nation , Nation Media Group, 2014. június 16. (Hozzáférés ideje: 2014. június 16.) 
  125. ↑ Unidentified gunmen hit hotels, petrol, police station at Kenya's coast: police. Reuters, 2014. június 16. [2015. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 25.)
  126. ↑ „Al-Shabab militants kill 147 at university in Kenya”, Associated Press, 2015. április 2.. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2015. április 2.) 
  127. ↑ „Somalia's Shebab warn Kenyan public of 'long, gruesome war'”, 2015. április 4. (Hozzáférés ideje: 2015. április 4.) 
  128. ↑ Shehab Khan: Mandera bus attack: Muslims shield Christian passengers in Kenya | Africa | News. The Independent. (Hozzáférés: 2016. április 2.)
  129. ↑ Lizzie Dearden: Muslim man dies after protecting Christian bus passengers from al-Shabaab terror attack in Kenya | Africa | News. The Independent. (Hozzáférés: 2016. április 2.)
  130. ↑ Kenyan Muslims shield Christians in Mandera bus attack – BBC News. Bbc.co.uk. (Hozzáférés: 2016. április 2.)
  131. ↑ Kenyan Muslim who shielded Christians in al-Shabab attack dies – BBC News. Bbc.com. (Hozzáférés: 2016. április 2.)
  132. ↑ Elizabeth Raum. North Korea. Series: Countries Around the World. Heinemann, 2012. ISBN 1432961330. p. 28: «North Korea is an atheist state. This means that people do not pray in public or attend places of worship. Buddhist temples exist from earlier times. They are now preserved as historic buildings, but they are not used for worship. A few Christian churches exist, but few people attend services. North Koreans do not celebrate religious holidays.»
  133. ↑ The Oxford Handbook of Atheism (english nyelven). OUP Oxford, 506. o. (2013. november 21.). ISBN 9780191667398 „Plagued with poverty and starvation, and characterized by the entrenched denial of basic human or civil rights, North Korea maintains a state-sanctioned and enforced atheism, with the only 'religion' permissible being that of the worship of the dictator.” 
  134. ↑ A keresztényeket lelövik, ugye? Archiválva 2016. szeptember 14-i dátummal a Wayback Machine-ben - Magyar Idők, 2016. szeptember 7.
  135. ↑ North Korea publicly executes 80, some for videos or Bibles, report says – Fox News, 2013. november 12.
  136. ↑ Open Doors: Country Profiles. The 50 countries in which the worst Christian persecution exists, 2011. január 1. (Hozzáférés: 2011. január 5.)(Archived by WebCite at https://web.archive.org/web/20110103131006/http://www.opendoorsusa.org/persecuted-christians/persecuted-country-profiles/
  137. ↑ „Revealed: the gas chamber horror of North Korea's gulag”, 'The Guardian' (Hozzáférés ideje: 2015. március 31.) 
  138. ↑ „Report: North Korea worst for Christian persecution”, 'Fox News' (Hozzáférés ideje: 2015. március 31.) 
  139. ↑ Christians in North Korea Face Unimaginable Pressure in Every Sphere of Life, Says Open Doors USA President. christianpost.com
  140. ↑ „Keresztényüldözés Németországban? Csaknem 100 támadás volt tavaly!”, Ripost.hu. [2018. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2018. május 16.) 
  141. ↑ Zrt., New Wave Media Group. „Muszlim terroristák vágták el a 86 éves pap torkát, megszólal a pap nővére”, http://www.origo.hu/ (Hozzáférés ideje: 2018. március 20.) (magyar nyelvű) 
  142. ↑ „Attaque djihadiste à Saint-Étienne-du-Rouvray : ce que l'on sait”, Le Figaro (Hozzáférés ideje: 2016. július 27.) (french nyelvű) „Une information confirmée au Figaro par une source policière évoquant un appareil d'enregistrement manié par les terroristes. Les djihadistes ont crié «Vous, les chrétiens, vous nous supprimez».” 
  143. ↑ (lásd: Schanda vita az 1999/3-s számban) https://www.egyhazforum.hu/index.php/folyoirat/korabbi-szamok/20-repertorium/102-az-egyhazforum-teljes-anyaga Archiválva 2021. január 22-i dátummal a Wayback Machine-ben Egyházfórum
  144. ↑ European Court of Human Rights:Moldávia
  145. ↑ European Courts of Human Rights MAGYAR KERESZTÉNY MENNONITA EGYHÁZ AND OTHERS v. HUNGARY

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Persecution of Christians című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

Irodalom szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó cikkek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Keresztényüldözés&oldid=26893634”