Keszeg saláta

növényfaj

A keszeg saláta (Lactuca serriola) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába, a katángformák (Cichorioideae) alcsaládjába, a Saláta (Lactuca) nemzetségbe tartozó egy- vagy néha kétéves növényfaj. A fejes saláta legközelebbi vad rokona (fejet nem növeszt), egyesek szerint elődje. A binomiális név generikus része a tejnedvre, specifikus része a fűrészelt levélszélre utal.[1] A T4-es életformacsoportba sorolt gyomnövény, utak mentén, parlagon hagyott területeken terem.

Keszeg saláta
Lactuca serriola
Lactuca serriola
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Katángformák (Cichorioideae)
Nemzetség-
csoport
:
Katángrokonúak
Nemzetség: Saláta (Lactuca)
Faj: L. serriola
Tudományos név
Lactuca serriola
L.
Szinonimák

Lactuca scariola, Lactuca dregana

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Keszeg saláta témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Keszeg saláta témájú médiaállományokat és Keszeg saláta témájú kategóriát.

Jellemzői szerkesztés

A keszeg saláta 1-1,8 méteresre megnő, gyökere két méter mélyre is a földbe hatolhat. Sötétzöld, szőrtelen, ragadós szárához szórt állású, viaszos, nyél nélküli szürkészöld levelek simulnak, melyek a növény csúcsa felé egyre apróbbak. A levelek széle és főere szúrós, a levélszélek hullámosak. Jól tűri a szárazságot és a forróságot: ha a növény nincs árnyékban, a levéllemez észak-déli irányba áll be (tropizmus) – így a déli napfény a levelek élét éri, hogy kisebb legyen a párolgási veszteség, a délelőtti és a délutáni gyengébb megvilágítást pedig jobban ki tudja használni. Apró, halványsárga hímnős virágai július-szeptember között nyílnak, többségében a növény felső részén, terjedelmes bugában, a fészekpikkelyek hegye fekete. Rovarbeporzású, az önbeporzás is lehetséges. Az alsó állású magházban virágfejenként 18-22 szürkésbarna, olívzöld beütésű, 3 mm-es mag fejlődik (termésenként 1); fehér, repítőszőrös 5–6 mm-es kaszattermését a szél terjeszti.

Palinológia szerkesztés

A faj kromoszómáinak alapszáma n=9. A pollen trizonokolporát, tüskés szerkezetű.[2]

Fogyasztása szerkesztés

A növény sérülésekor kifolyó biológiailag aktív, fehér tejnedvnek gyógyhatást tulajdonítanak. Friss levelei, virágai salátaként fogyaszthatók, ám az idősebb növény levelei keserűek, enyhén mérgezők.

Társulások szerkesztés

Az útszéli szikár gyomnövényzet, a magyar zsázsás társulás, pásztortáska-sebforrasztófű társulás, betyárkóró-keszeg saláta társulások gyakori gyomnövénye. Utóbbi társulásban gyakran fordul elő széltippannal (Apera spica-venti), egynyári seprencével (Erigeron annuus), valamint csillagpázsittal (Cynodon dactylon), kisvirágú füzikével (Epilobium parviflorum), mezei aszattal (Cirsium arvense), magas és kanadai aranyvesszővel (Solidago gigantea, S. canadensis).[3]

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Lactuca serriola című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Stachel-Lattich című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Laitue scariole című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek szerkesztés