Királyok völgye 14

A Királyok völgye 14 (KV14) egy egyiptomi sír a Királyok völgye keleti völgyében, a fő vádi délnyugati ágában. A XIX. dinasztia végén élt fáraónő, Tauszert számára készült; később a XX. dinasztia első uralkodója, Széthnaht kisajátította. A sír az ókor óta nyitva áll. Feltérképezte Richard Pococke 1737-38-ban és James Burton 1825-ben; leírta a napóleoni expedíció 1799-ben, a francia-toszkán expedíció 1828-29-ben és Karl Richard Lepsius 1844-45-ben, ásatásokat végzett a Service des Antiquités 1893-95-ben, de csak 1983–1987 közt tárták fel alaposan, Hartwig Altenmüller vezetésével.

Királyok völgye 14
Tauszert, Széthnaht temetkezési helye
Elhelyezkedés	Királyok völgye, keleti völgy
Felfedezés dátuma	ókor óta nyitva
Feltárta	Hartwig Altenmüller
Itt talált múmia	–
Előző Következő KV13 KV15
Királyok völgye 14 Pozíció Egyiptom térképén
é. sz. 25° 45′ 00″, k. h. 32° 36′ 52″25.75, 32.6143
A Wikimédia Commons tartalmaz Királyok völgye 14 témájú médiaállományokat.

A sír izometrikus képe, alaprajza és oldalnézeti metszete egy 3D-modell alapján

Leírása

A sír több fázisban épült, ami tükrözi Tauszert státusbeli emelkedését: akkor kezdték meg, amikor még II. Széthi királynéja volt, majd folytatódott, amikor régens lett a fiatalkorú Sziptah mellett, végül amikor uralkodóként trónra lépett. Széthnaht is bővítette a sírt, mikor uszurpálta Tauszerttől. Ennek köszönhetően a sír az egyik legnagyobb lett a völgyben, hossza több mint 112 méter. A sír a korban megszokott módon egyenes tengelyű, és egyedülálló módon két sírkamrával rendelkezik.

A bejáratot a meredek sziklafalba vájták. Rövid, nyitott bejárati folyosó után három, különböző mértékben enyhén lejtő folyosó következik, majd egy kamra, melynek aljába szokatlan módon (de hasonlóan a KV15 sírhoz) nem vájták ki a szokásos aknát. Ezt egy nagyobb kamra követi, melynek közepén lefelé tart a folyosó, de két oldalán nem vésték ki az itt szokásos oszlopokat. Ezután két folyosó következik – ezek közül az elsőből balra kis oldalkamra nyílik, melyet a sírépítés egy korai fázisában talán sírkamrának szántak –, majd egy kisebb kamrát követően az első sírkamraként szolgáló nagy, nyolcoszlopos, boltíves mennyezetű kamra, melynek közepén a padló süllyesztett. Az oszlopok két sorban, a sír tengelyére merőlegesen helyezkednek el. A sírkamra négy sarkában négy kis befejezetlen mellékkamra nyílik.

Az első sírkamra után két, egymást követő folyosó vezet a második sírkamráig. Az első folyosóból kétoldalt két, egyoszlopos kamra nyílik, melyből a jobboldaliban az oszlop kivésése félbemaradt. Ebből a két kamrából akarták a második sírkamrát kialakítani. A következő folyosó végén nyílik a második sírkamra, amely nagyban hasonlít az elsőhöz – itt is megvan a nyolc oszlop, a boltíves mennyezet és középen a süllyesztett padló –, de a sírkamra nagyobb, és a négy oldalkamrát is teljesen kivésték. A sírkamra hátulsó részéből újabb, befejezetlen folyosó indul, melynek két oldalán kapuk kivájását kezdték meg, de félbehagyták.

A sír díszítése is nagyban tükrözi az első tulajdonos rangjának változását, majd a tulajdonosváltást. Az első folyosók mélydomborművein Tauszertet még királynéként ábrázolták, Sziptah társaságában; a folyosó egy teljes könyökkel keskenyebb, mint a királysírok standard mérete, és az első sírkamra oszlopai is vékonyabbak. Számos férfi istenre nőnemű jelzőkkel utalnak, talán hogy mutassák eggyéválásukat a királynéval. A díszítés kerüli a királysírokra jellemző jeleneteket – az első három folyosón, az ezt követő nagyobb kamrában, valamint az első mellékkamrában a Halottak Könyve jelenetei láthatóak, emellett az elhunyt és istenek – bár az első sírkamrában már megjelennek a ramesszida uralkodói sírokra jellemző Barlangok könyve és A Föld könyve, valamint a Kapuk könyve jelenetei. A sírkamra mennyezetét csillagok díszítik. A negyedik és ötödik folyosón a szájmegnyitás szertartásának ábrázolása látható.

A két kamra, amelyből a második sírkamrát alakították volna ki, már királysír méreteit mutatja, oszlopai vastagabbak, és valószínűleg díszítése is királysírra jellemző lett volna. Ezt szánhatták Tauszert mint fáraónő sírjának, de befejezetlen maradt. A sírnak ezt a részét már Széthnaht fejezte be és az ezt követő részeit már ő alakíttatta ki, díszítése tisztán királysír jellegű. A két folyosó díszítése az Amduat könyvéből van. A második befejezett sírkamra és oldalkamrái díszítetlenek; csak a sírkamra első falán láthatóak a dekorációhoz felrajzolt vázlatok a Kapuk könyvéből, valamint az oszlopokon, ahol a KV15 sírhoz hasonlóan két oszlopfelület ad ki egy jelenetet. A kamra közepén található mélyedésben Széthnaht törött szarkofágja feküdt, amely nagyban hasonlít Sziptahéra. Alsó részét egy korábbi uralkodótól, talán II. Széthitől sajátította ki, akinek sírjában (KV15) csak szarkofágja fedelének a töredékeit találták meg. Széthnaht, mikor kisajátította a sírt, átalakíttatta Tauszert ábrázolásait a sajátjára. Ismeretlen időpontban a sír első folyosóin szereplő Sziptah nevét is átírták, II. Széthiére.

A sír látogatható. Az 1994-es áradás után cement védőfalat emeltek a bejárat elé. A sír díszítése némi vízkárt mutat és helyenként só ütött ki rajta, de nagyrészt stabil és jó állapotban van.

A temetkezések

Tauszert mellett lehetséges, hogy eredetileg Széthit is ebbe a sírba temették, majd Széthnaht temette újra a sietve befejezett KV15-be, amikor a KV14 sírt kisajátította magának. Széthnaht eredetileg a Királyok völgye 11 sír építését kezdte meg, később döntött úgy, hogy Tauszertét sajátítja ki, a KV11-et pedig fia, III. Ramszesz fejezte be saját magának.

Széthnaht teste a KV35-ből került elő, ahová a XXI. dinasztiabeli I. Pinedzsem uralkodása alatt költöztettek át több múmiát. Ide került II. Széthi, Sziptah és feltételezések szerint Tauszert teste is. A múmiákat Victor Loret találta meg 1898-ban. Antropoid koporsója, melyben megtalálták, valószínűleg eredetileg is az ő számára készült.

A KV14 sírban megtalálták egy test maradványait, de ez valószínűleg későbbi, harmadik átmeneti kori intruzív temetkezés.

Galéria

• 
  Hórusz és Geb
• 
  Anubisz
• 
  Hórusz és Anubisz Ozirisz előtt
• 
  Széthnaht szarkofágja
• 
  Kosfejű szkarabeusz a Barlangok könyvéből

Források

• Siliotti, A. Guide to the Valley of the Kings and to the Theban Necropolises and Temples, 1996, A.A. Gaddis, Cairo.

Külső hivatkozások

• Theban Mapping Project: KV14