Kisaranyos
Kisaranyos (szlovákul Zlatno) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásában.
| Kisaranyos (Zlatno) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Aranyosmaróti |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1156 |
| Polgármester | Róbert Šlehobr |
| Irányítószám | 951 91 |
| Körzethívószám | 037 |
| Forgalmi rendszám | ZM |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 211 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 14 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 327 m |
| Terület | 15,37 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 27′ 54″, k. h. 18° 18′ 41″Koordináták: é. sz. 48° 27′ 54″, k. h. 18° 18′ 41″ | |
| Kisaranyos weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kisaranyos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Aranyosmaróttól 13 km-re északnyugatra fekszik.
Története szerkesztés
A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban éltek emberek. A korai paleolitikum időszakában a gravetti kultúra népe lakott itt. A radiokarbonos vizsgálatok az i. e. 22800 körüli időre utalnak. A terület a bronzkorban, majd a vaskorban is lakott volt, amikor a hallstatti kultúra népe élt itt. Az i. e. 3. században a kelták népe jelent meg ezen a vidéken, majd őket a kvádok és szarmaták követték.
A falu keletkezése a környék patakjaiban történt aranymosással hozható összefüggésbe. Első említése még birtokként a zobori apátság 1038-as oklevelében történik. Ezután 1156-ban bukkan fel újra oklevélben, amikor Martinius esztergomi érsek a falu tizedét az újonnan épített esztergomi egyháznak adja. A falu Gímes várának uradalmához tartozott. 1397-ben "Zalathna", 1424-ben "Zalakna" néven említik. 1424-ben Forgách Miklós a birtokosa. Az aranykészletek kimerülése miatt az aranymosás azonban nem tartott hosszú ideig, hiszen 1564-ben már a ghymesi uradalom lakatlan településeként említik. 1601-ben 28 ház állt a településen. Forgách Simon részt vett a Rákóczi-szabadságharcban, ezért 1709-ben a Forgách-birtokok a kamara igazgatása alá kerültek. Nem sokkal később a birtokot a nagyugróci Lőrincz család kapta meg. A falu ezután a nagytapolcsányi uradalomé, majd a felsőelefánti pálosok birtoka. A falu ekkor majdnem ismét elnéptelenedett. 1720-ban kocsmája és 10 adózó portája volt.
Fejlődésében jelentős változást hozott a Jeszenszky család birtokba lépése. 1820-ban Jeszenszky József itt alapította meg Európa egyik első szőlő és gesztenyetermelő nagygazdaságát. Az itt termelt bort szerte az egész Monarchiába szállították. 1828-ban 34 házában 233 lakos élt. A falu északi részén malom működött, mely 1907-ig működött, amikor is leégett.
Vályi András szerint "ZLATNO. Tót falu Bars Várm. földes Ura a’ Religy. Kintstár, fekszik Velsitzhez nem meszsze, és annak filiája; határja termékeny, erdeje, legelője elég van, réttye jó, szőleje nints." [2]
Fényes Elek szerint "Zlatnó, Bars m. tót falu, Nyitra vmegye szélén: 250 kathol. lak. Fő gazdagsága roppant erdejében áll. F. u. többen. Ut. p. Nyitra."[3]
A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Aranyosmaróti járásához tartozott. A második világháború alatt a harcokban 8 háza pusztult el, másik 50 pedig súlyos károkat szenvedett.
Népessége szerkesztés
1880-ban 315 lakosából 291 szlovák és 9 magyar anyanyelvű volt.
1890-ben 283 lakosából 262 szlovák és 19 magyar anyanyelvű volt.
1900-ban 300 lakosából 286 szlovák és 3 magyar anyanyelvű volt.
1910-ben 338 lakosából 329 szlovák és 2 magyar anyanyelvű volt.
1921-ben 363 lakosa mind csehszlovák volt.
1930-ban 414 lakosából 413 csehszlovák volt.
1991-ben 306 lakosából 303 szlovák volt.
2001-ben 257 lakosából 255 szlovák volt.
2011-ben 223 lakosából 205 szlovák és 6 magyar.
Nevezetességei szerkesztés
- A falutól északnyugatra emelkedő 573 m magas hegyen találhatók Feketevár romjai. A várat a 13. században építették és a 15. században pusztult el.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
Források szerkesztés
- Štefan Rakovský a kol. 1969: Zlaté Moravce a okolie. Bratislava, 159.
- Lajoš a kol. 1964: Nitra slovom i obrazom. Bratislava, 42.
