Kistopolya
Kistopolya (szlovákul: Topoľa, ukránul: Topolja) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Szinnai járásában.
| Kistopolya (Topoľa) | |
 | |
| A fatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Szinnai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1570 |
| Polgármester | Mária Bobriková |
| Irányítószám | 067 65 |
| Körzethívószám | 057 |
| Forgalmi rendszám | SV |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 159 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 6 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 381 m |
| Terület | 26,38 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 02′ 39″, k. h. 22° 21′ 21″Koordináták: é. sz. 49° 02′ 39″, k. h. 22° 21′ 21″ | |
| Kistopolya weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kistopolya témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Szinnától 23 km-re északkeletre, az Ulicska-patak völgyében fekszik.
Története szerkesztés
A falut 1588-ban az adóösszeírásban említik először. Első fatemploma 1650 körül épült.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „TOPOLYA. Orosz falu Zemplén Várm. földes Ura Szirmay Uraság, lakosai ó hitüek, fekszik Orosz Patak, és Runyinához is 1 órányira; 2 nyomásbéli határja leginkább zabot terem, földgye hegyes, vőlgyes, kősziklás, fejér, kavitsos, erdeje, legelője van, piatza Ungváron, és Homonnán.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Topolya, orosz falu, Zemplén vgyében, Szinna fil., 470 g. kath., 16 zsidó lak. Görög anyaszentegyház. 609 h. szántóföld. Nagy erdő. F. u. gr. Vandernath. Ut. p. N. Mihály.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Kistopolya, előbb csak Topolya, ruthén kisközség 68 házzal és 511 görög katholikus lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Nagyberezna. 1415-ben Thopula néven Csebi István birtoka. 1454-ben Nagymihályi Agathát iktatják be. 1506-ban Sempsei Ferencz kapja némely részeit, de 1598-ban csak Homonnai György, István és Borbála vannak birtokosaiul említve. Ettől kezdve a homonnai uradalomhoz tartozik, de 1602-ben Nagymihályi Eödönffy Kristóf is kap itt részeket. Később a Szirmayaké lett, azután a gróf Andrássyaké és most is az utóbbiak a birtokosai. Van itt egy újabb úrilak, melyet gróf Andrássy Géza építtetett. Gör. kath. temploma a mult század ötvenes éveiben épült.”[4]
1920 előtt Zemplén vármegye Szinnai járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1939 és 1945 között ismét Magyarország része.
Népessége szerkesztés
1910-ben 504, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.
2001-ben 226 lakosából 102 szlovák, 94 ruszin, 10 ukrán volt.
Nevezetességei szerkesztés
- Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt görögkatolikus fatemploma 1706-ban épült. Ikonosztáza 18. századi, de 17. századi részei is vannak. Előtte I. világháborús katonai temető található.
- Fa harangtornya 20. századi, a közelében 200 éves hársfa áll.
- Alexandr Duchnovič mellszobra.
Híres emberek szerkesztés
Itt született 1803-ban Alexandr Duchnovič kárpátaljai ruszin költő, drámaíró.
További információk szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2019. február 19.)
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség
