Kolozsvári Zsigmond
Kolozsvári Zsigmond (külföldön: Sigismond Kolos-Vary) (Bánffyhunyad [jelenleg Románia], 1899. május 19. – Svájc, La Chaux-de-Fonds, 1983. június 23.) magyar származású festő, grafikus, szobrász, a Párizsi iskola tagja.
| Kolozsvári Zsigmond | |
| Született | 1899. május 19.[1][2][3][4][5] Bánffyhunyad[6] |
| Elhunyt | 1983. június 23. (84 évesen)[7] La Chaux-de-Fonds[8] |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Moholy-Nagy Művészeti Egyetem |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Kolozsvári (Grün) Lajos kereskedő és Farkas Franciska (1872–1905)[9] fia. Édesanyját fiatalon elvesztette, majd apja ismét megnősült.[10] 1918–1925 között végezte el a Magyar Iparművészeti Főiskolát; ezalatt Olaszországban járva a reneszánsz festő, Paolo Uccello hatása alá került. 1926-ban Svájcba és Spanyolországba látogatott, ám Párizsban telepedett le, csatlakozott a Párizsi iskola művészeihez. 1936-ban társult a Stanley Hayter vezette Ateliers 17 stúdióhoz. 1940-ben csatlakozni akart feleségével a francia ellenálláshoz. Hamis papírokkal akartak bejutni az országba, azonban a demarkációs vonalnál letartóztatás várt rájuk, s mint „”külföldi zsidók”, a Gurs-i internálótáborba kerültek. 1943-ban szabadultak ki, majd Svájcban találtak menedéket, ahol azonban nyolc hónapot fogolytáborban kellett tölteniük. 1945 őszén feleségével és fiatal táncosnő barátnőjével – akit Svájcban ismert meg – visszatért Franciaországba. Három évvel később feleségül vette barátnőjét, akitől megszületett François nevű fia. 1955-ben megkapta a francia állampolgárságot.[11]
Elsősorban festészete jelentős. A kezdeti expresszionista képek után mintegy évtizednyi szürrealista korszak következett. Később ismétlődő mértani formák kombinációjaként ábrázolt tájak jelentek meg képein, 1950–1954 között absztrakt képeket festett, 1971-től induló utolsó festői korszakára a lírai kompozíciók voltak jellemzők.
Házastársa Wahl Aranka volt, akivel 1925. március 16-án Budapesten, a Terézvárosban kötött házasságot.[12] Sógornője Vál Valéria ötvösművésznő.
Művei közgyűjteményekben szerkesztés
- Musée de Lille, M. d'Arsquo
- Art Moderne de la Ville de Paris, M. d'Arsquo
- Alger, La Chaux de Fonds (CH), Milwaukee (USA)
- Jeruzsálem
- Szépművészeti Múzeum, Budapest
- Janus Pannonius Múzeum, Pécs.
Kiállításai szerkesztés
Egyéni kiállítások szerkesztés
- 1928-tól Párizs
- 1943, 1945 – Genf
- 1959 – New York, Nyugat-Berlin
- 1969 – Oslo
- 1962, 1966, 1970 – Rotterdam
- 1972 – Műcsarnok [Pierre Székellyel]
- 1973 – Lisszabon
- 1983 – Hommage à Kolos-Vary, Boulogne-Billancourt.
Válogatott csoportos kiállítások szerkesztés
- 1947 – Európai Iskola - Francia-magyar kiállítás, Salon d'Arsquo – Automne, Salon de Mai, Salon de Comparaison (Párizs)
- 1961 – Ecole de Paris, Japán
- 1970 – Párizsi Magyarok, G. e Zunini
- 1982 – Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek kiállítása, Műcsarnok, Budapest.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ 2017. augusztus 22., https://rkd.nl/explore/artists/45536
- ↑ Sigismond Kolos-Vary (holland nyelven)
- ↑ Sigismond Kolos-Vary (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
- ↑ Le Delarge (francia nyelven). Gründ, 2001
- ↑ SIKART. (Hozzáférés: 2021. június 18.)
- ↑ Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
- ↑ SIKART. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Union List of Artist Names (angol nyelven), 2021. augusztus 8. (Hozzáférés: 2022. május 9.)
- ↑ Kolozsvári Lajosné halotti bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári halotti akv. 3925/1905. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. december 28.)
- ↑ Kolozsvári Andor házasságkötési bejegyzése. (Hozzáférés: 2020. december 28.)
- ↑ Sigismond Kolos-Vari: Künstler im Lager Gurs 1941 - 1943 (német nyelven) (PDF). (Hozzáférés: 2020. december 28.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 347/1925. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. december 28.)
Források szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
