Koppenhágai metró
A koppenhágai metró a dán főváros metróhálózata, amely jelenleg Koppenhágát, Frederiksberget és Tårnbyt szolgálja ki. Az M1-es és M2-es vonalakat 2002 októberében nyitották meg, a hálózat 2019-ben az M3-assal, végül 2020-ban az M4-essel érte el a 38,2 km-es hosszát.
| Koppenhágai metró | |
 | |
 | |
| Az M1-es metró egyik szerelvénye | |
 | |
| Adatok | |
| Ország |  Dánia |
| Működés kezdete | 2002. október 19. |
| Járműfajta | metró |
| Hálózat hossza | 38 km |
| Állomások száma | 39 db |
| Járművek száma | 64 |
| Nyomtávolság | 1435 |
| Maximális sebesség | |
| M1, M2 | 80 km/h |
| M3, M4 | 90 km/h |
| Áramellátás | 750 V DC (harmadik sín) |
| Üzemeltető | Metro Service A/S |
| A Koppenhágai metró weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Koppenhágai metró témájú médiaállományokat. | |
A kezdeti nehézségek megoldása óta a metró több, mint 98%-os pontossággal működik, és 2008-ban 46 millió utast szállított. Az utasszámok azonban lényegesen elmaradnak a metróépítésről szóló döntés idején készített előrejelzésektől. Ennek részben az az oka, hogy számos többé-kevésbé párhuzamos buszjárat közlekedik, amelyek ugyan lassabbak a metrónál, de a jobb hálózati lefedettség miatt ez a teljes utazási időben nem feltétlenül jelentkezik.[1]
Történelem szerkesztés
Az első szakaszt – Nørreport és Vestamager, illetve Lergravsparken között – 2002 októberében adták át. 2003 májusában készült el a Nørreport és Frederiksberg közötti szakasz, októbertől pedig már egészen Vanløséig lehetett használni. Abban az évben elkezdték a repülőtérig tartó harmadik szakasz építését, amit 2007. szeptember 28-án adtak át a forgalomnak.[2]
1992-ben konzorciumot hoztak létre az új Ørestad városrész fejlesztésére, amelynek az is feladata volt, hogy fejlesztési területek értékesítésével teremtse meg a metró finanszírozásának alapjait. A konzorciumban a koppenhágai önkormányzat 55%-os, a dán állam 45%-os részt birtokolt. 2007-ben az Ørestad konzorciumot a hasonló tulajdoni háttérrel rendelkező metró konzorcium váltotta fel. A metrót a telekértékesítések bevételeiből finanszírozták, de a konzorcium hitelt is felvehetett, amelyet az állam és az önkormányzat garantált. A modell sikeresnek bizonyult, mivel a területek a vártnál gyorsabban és magasabb áron keltek el, a piacon pedig olcsóbban lehetett hitelhez jutni.[1]
Vonalak szerkesztés
| Vonal | Végállomások | Megnyitás ideje | Hossz (km) | Állomások száma | |
|---|---|---|---|---|---|
| M1 | Vanløse | Vestamager | 2002. október 19. | 13,9 | 15 |
| M2 | Vanløse | Lufthavnen | 2002. október 19. | 14,2 | 16 |
| M3 | København H (körjárat) | 2019. szeptember 29. | 15,5 | 17 | |
| M4 | Ny Ellebjerg | Orientkaj | 2020. március 28. | 4,5 | 8 |
A koppenhágai metróhálózat 2020 óta négy vonalból áll. Az M1-es és az M2-es Vanløséből indul, Christianshavn állomás után kettéágaznak, majd az Amager szigetén található Vestamagerig (M1), illetve a Koppenhágai repülőtérig (M2) közlekednek. A vonalak összhosszúsága 21 km, ebből 10 km fut a felszín alatt, 11 km pedig a felszín felett.[3] Öt helyen – Vanløse, Flintholm, Nørreport, Ørestad és Lufthavnen – van a metróknak S-tog- vagy regionális vasúti csatlakozása.[2] A 2019-ben megnyitott M3-as vonal egy körjárat Østerbro, Nørrebro, Vesterbro és Indre By városrészekben. København H és Østerport állomások között vele párhuzamosan halad a 2020 óta üzemelő M4-es metró, ennek végállomása (Orientkaj) a nordhavni kikötőben található.
Térkép szerkesztés
Állomások szerkesztés
A metróállomások tervezésénél a kényelmes és egyszerű eljutást tartották szem előtt, ezért a klasszikus, funkcionális skandináv dizájnt választották. A föld alatti szakaszokon kilenc állomás működik, de a felszíni állomásokat is hasonló szellemben és formatervezéssel alakították ki.[4]
Szerelvények szerkesztés
Az M1-es és M2-es metróvonalat összesen 34 vonat szolgálja ki. A háromkocsis szerelvények hosszában teljesen átjárhatók.[5] Vezető nélkül, teljesen automatizáltan működnek, de vonatkísérő tartózkodik a szerelvényeken.[6] A vonatok 300 fős kapacitásából nagyjából 100 ülőhely; a gyors utascserét oldalanként hat széles ajtó szolgálja. Az ülések a menetiránnyal párhuzamosak a vonat két szélén, kivéve a vonat elejét, ahol az előre néző ülésekről a nagy szélvédőn át ki lehet látni. Négy helyen felhajtható üléseket szereltek be, hogy kerekesszékkel, babakocsival vagy kerékpárral is fel lehessen szállni. Minden kocsiban két elektronikus utastájékoztató található.[5] A vonatok és az állomások biztonságát térfigyelő kamerák is biztosítják.[6]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Bertil Hylen: Funding a Metro through land development, Copenhagen, Denmark (angol nyelven). ELTIS, 2009. (Hozzáférés: 2009. szeptember 10.)[halott link]
- ↑ a b Copenhagen Metro – the history (angol nyelven). Metro. [2010. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 17.)
- ↑ About the Metro (angol nyelven). Metro. [2009. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 17.)
- ↑ Metro Stations (angol nyelven). Metro. [2009. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 17.)
- ↑ a b Metro trains (angol nyelven). Metro. [2008. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 17.)
- ↑ a b Metro (angol nyelven). visitcopenhagen.com. [2008. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 18.)
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Copenhagen Metro című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk szerkesztés
- Hivatalos honlap (dán, angol)
- Metro[halott link], Koppenhága község (angol)
