Koszva
A Koszva (oroszul: Косьва) folyó Oroszország európai részén, főként a Permi határterületen; a Káma bal oldali mellékfolyója.
| Koszva | |
| Косьва | |
_-_panoramio.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Országok | Oroszország |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 283 km |
| Vízhozam | 90 m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 6 300 km² |
| Forrás | Északi-Urál |
 é. sz. 59° 27′ 02″, k. h. 58° 58′ 02″ | |
| Torkolat | Káma, Kámai-víztározó |
| é. sz. 58° 53′ 37″, k. h. 56° 37′ 47″ | |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 | |
| A Káma vízgyűjtő medencéje | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Koszva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Neve komi-permjak eredetű, a kosz vagy kesz (jelentése: 'száraz, sekély') és a va (jelentése: 'víz') szavak összetételével keletkezett.
Földrajz szerkesztés
Hossza: 283 km, vízgyűjtő területe: 6 300 km², évi közepes vízhozama (11 km-re a torkolattól): 90 m³/sec.
Az Északi-Urálban, a Szverdlovszki terület északi részén ered. Két forrásága, a Nagy- és a Kis-Koszva találkozása után, már végig a Permi határterületen, a Középső-Urál nyugati oldalán és előhegyeiben folytatja útját nyugat-délnyugat felé és a Káma felduzzasztásával létrejött Kámai-víztározóba torkollik. Legalsó szakaszán a víztározó öblévé szélesedik.
Főként eső- és hóolvadékvíz táplálja. Novembertől április végéig, májusig befagy. Tavaszi árvize van, május-júniusban folyik le az éves vízmennyiség közel 50%-a.
Csak kisebb mellékfolyói vannak, köztük:
- balról a Kirja, a Nagy-Oszljanka, a Vilva;
- jobbról a Tilaj, a Tipil és a Nyar.
Vízgyűjtő területének legnagyobb részét erdő borítja. Vidékén a 19. században aranyat és platinát bányásztak, a 20. században nagy területeken intenzív fakitermelés és faúsztatás folyt, ennek nyomai még a 21. század elején is láthatók.
A folyó középső szakaszán, Sirokovszkij településnél az 1940-es években vízerőmű és duzzasztógát épült. Mögötte a folyóvölgy közel 41 km² területű, kb. 25 km hosszú víztározóvá alakult. Az erőmű építkezésén a Gulag foglyai, elsősorban kalmük nemzetiségű katonák dolgoztak, akiket a világháború frontjairól egyenesen ide, a Koszva völgyébe deportáltak.
A vízerőműtől lefelé, a Koszva két partján fekszik Gubaha vegyipari központ, korábban bányaváros is (lakossága 2010-ben körülbelül 27 000 fő volt). Környékén és Kizel térségében terül el a Kizeli-szénmedence, amely mára nagyrészt kimerült. A szovjet korszakban művelt, azóta felhagyott szénbányákból kifolyó gyengén kénsavas felszínalatti vizek a vidék folyóit még napjainkban is szennyezik. Gubaha alatt a folyó erősen szennyezett.
Források szerkesztés
- Nagy szovjet enciklopédia, 3. kiadás (orosz nyelven) (1969–1978)
- Reka Koszva (orosz nyelven). Rekiurala.ru. (Hozzáférés: 2013. augusztus 14.)
- Reka Koszva (orosz nyelven). Permculture.ru. [2012. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 14.)
