Felsőpulai Kozina Sándor[1] (Felsőság, 1808. március 13.Felsőpulya, 1873. szeptember 6.) festő.

Kozina Sándor
Önarckép (1832)
Önarckép (1832)

Született1808. március 13.
Felsőság
Meghalt1873. szeptember 6. (65 évesen)
Felsőpulya
Nemzetiségemagyar
A Wikimédia Commons tartalmaz Kozina Sándor témájú médiaállományokat.

Életpályája szerkesztés

Miután bölcsészetet tanult, Pesten, Bécsben (1826), Párizsban és Olaszországban (1829–1934) végzett festészeti tanulmányokat. Arcképfestőként az 1830-as évek közepe táján vált ismertté Pest. Sokat tartózkodott külföldön, így Oroszországban, Párizsban és Londonban (1851). 1849 után Sopron vármegyében, Felsőpulyán telepedett le 1844–1849 között. 1857-ben tért véglegesen haza.

Munkássága szerkesztés

Finom hangú miniatűr arcképeket alkotott, főleg felső-magyarországi polgárok és nemesek megrendelésére. Több műve a Magyar Nemzeti Galériában található.

Művei szerkesztés

 
Fejérváry Gábor (1937)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Bayer J.: Felsőpulai Kozina Sándor (Művészet, 1907)
  • Csatkai E.: Kozina Sándor elfelejtett magyar biedermeier festő (1808–1873) (Művészettörténeti Értesítő, 1970)
  • Szabó J.: A XIX. század festészete Magyarországon (Budapest, 1985)
  • Szabó J.: A mitikus és a történeti táj (Budapest, 2000)
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Magyar művészeti kislexikon. Főszerkesztő: Körber Ágnes. Budapest, Enciklopédia Kiadó, 2002.
  • Szabó Ákos-Kállai Tibor: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona (Nyíregyháza, 1997)
  • Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. ISBN 963-9257-04-4  
  • Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8  
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János