Krími-hegység

A Krími-hegység (ukránul: Кримські гори, Krimszki gori) a Krím félsziget déli részén húzódik a Herszonesz-foktól nyugaton az Illi-fokig keleten. A hegyvidék hossza 150 km, szélessége középső részén 50-60 km. Legmagasabb pontja a Roman-Kos-hegy (1545 m). A hegység része a megantiklinórium északi részének, amelynek déli része a Fekete-tenger szintje alá süllyedt. A Hegyvidéki Krím domborzatának felépítésére kihatással vannak a tektonikus folyamatok, a kőzetek rétegződése és az exogén folyamatok.

Krími-hegység (Кримські гори, Krimszki gori)
Magasság	1545 m
Hely	Krím
Legmagasabb pont	Roman-Kos-hegy
Hosszúság	150 km
Szélesség	50-60 km
Kor	Kréta-kor
Elhelyezkedése
Krími-hegység Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 44° 36′ 35″, k. h. 34° 14′ 31″44.609718, 34.24181
Térkép
A Krím domborzati térképe, délen a Krími-hegység
A Wikimédia Commons tartalmaz Кримські гори, Krimszki gori témájú médiaállományokat.

Az Aj-petri Jajla

Karadag- a tenger felől nézve

Az Arany kapu, egy szikla a tengerben Karadag előtt

Természetföldrajzi öveződés

A természetvilági különbségeket a természet-földrajzi területek határain belül a geológiai-geomorfológiai felépítés és a magassági övek elhelyezkedése határozza meg. Ezek alapján a hegyvidéki Krímen három természetföldrajzi területet különböztetünk meg:

• Előhegység
• Fő hegyvonulat területe
• Krím déli partvidéke

Előhegység

Az előhegyi erdőssztyeppei terület kiterjed a belső és a külső kueszta vonulatra és a vonulatok között húzódó bemélye­désekre. Az előhegyek éghajlata félig aszályos, meleg, a telek enyhék. A talajtakaró vegyes összetételű. Errefelé a legelterjedtebbek az előhegyi csernozjomok és a gyepes-meszes talajok, délnyugaton barna talajok is előfordulnak. A legfon­tosabbak a kuesztás sztyeppéi területek, amelyeket az ember mezőgazdasági művelés alá vont (napjainkban itt szőlőt termesztenek), valamint a kuesztás erdőssztyeppei, erdei kuesztás területek. A leginkább hasznosítottak a vonulatok közötti lankás, dimbes-dombos bozótos sztyeppéi tájak. Itt található a települések többsége, van vasút és műút. A Belső-vonulatban akadnak még alacsonyhegyi erdei tájak, a folyóvölgyekben pedig völgyi-teraszos tájak.

A fő hegyi-réti-erdei vonulat

E terület nevében jól megmutatkoznak legfontosabb tájbeli sajátosságai: az erdei és a réti komplexu­mok túlsúlya. A Fő-vonulat különböző részeinek éghajlati sajátosságai eltérőek. E sajátosságok és a nyugat-keleti irányban változó domborzat határozta meg a tájak sokszínűségét. Az éghajlat egészében véve az alacsony hegységben található mérsékelten forró félig nedvestől a nyugati jajlák hűvös, rendkívül csapadékos éghajlatáig váltakozik. Valamennyi táj alacsonyhegyire, középhegyire és jajlai tájakra tagolódik. Az alacsony- és a középhegyekben vegyes összetételű erdőket találunk. A faállomány összetételét a lejtők fekvésének iránya, elhelyezkedése szabja meg. Leggyakrabban tölgyesekkel, jegenyefenyő-tölgyerdőkkel, erdei ­fenyvesekkel, bükk-gyertyánosokkal találkozhatunk.

Krím déli partvidéke

A krími déli partvidéki szubtrópusi mediterráneum mint természeti terület egybeesik a Fő-vonulat déli oldalának tengermelléki tájövével. A terület domborzatában a mély folyóvölgyek, vízmosások és horhosok által tagolt alacsonyhegység dominál. Az éghajlat a mediterrán éghajlattípus jegyeit viseli magán: nyugaton forró száraz, a tél mérsékelten meleg, keleten nagyon száraz, a tél pedig nagyon enyhe. A leggyak­rabban előforduló tájak sziklásak. A terület legfontosabb tájai az alacsonyhegysé­gek, a ritkás erdők reliktum jegenye fenyvesekkel – erdei fenyvesekkel, a csuszamlásos alacsonyhegységek jegenyefenyvesekkel-tölgyesekkel, a lejtős, erősen tagolt alacsonyhegységek ritkás jegenyefenyő-erdőkkel és tölgyes-pisztáciás bozótossal a teraszos kiképzésű, lejtős síkságok és alacsonyhegységi vonulatok ürömmel és pázsitfűfélékkel benőtt és árvalányhajas, csenkeszes sztyeppekkel. Sajátságos tájak alakultak ki az Aju-Dag, a Kasztéi és más lakkolit hegyek határain belül, ahol főleg lomblevelű erdők és tölgyes szárazságtűrő bozótosok nőnek örökzöld aljnövényzettel. Jellegzetes külső képet mutatnak a vulkanikus tengermellék alacsonyhegységi tájai, az olyanok, mint például a Kara-Dag, ahol ritkás tölgyesek és sztyeppék találhatók.

A különleges éghajlati feltételek lehetővé teszik, hogy e természeti területen illóolajtartalmú növényeket, egyebek mellett rózsát, levendulát, zsályát, valamint kiváló minőségű szőlőt termesszenek. A gyógyhatású éghajlatnak, a festői szépségű hegyeknek, a meleg tengernek, az egzotikus növényeknek köszönhetően e vidéket régóta gyógyító erejű helynek és az aktív rekreációs tevékenység vidékének tekintik. Nagyon sok táj megváltozott, egyesek teljesen átalakultak az antropogén tevékenység hatására.

Természetvédelmi területek

A Krím ter­mészetének gazdasági hasznosítása következtében számottevő mértékben megváltozik a talaj, a növényzet, az erdei vadak életkörülményei. A természetes tájakat felváltják az antropogén tájak. Valamennyi természeti komponens és természeti komplexum védelemre és észszerű módon történő hasznosításra szorul. Ennek érdekében a krími hegyvidéken közel 120 természetvédelmi területet hoztak létre, amelyek megtalálhatóak mindhárom természeti területen.

Az előhegységben csaknem 30 természeti objektumot nyilvánítottak védetté. Találunk közöttük 12 tölgyligetet, a Mangul-Kale maradványhegyet, a Belbek- és a Kacsini-kanyont, néhány olyan barlangot, amelyek egykoron a paleolitikumban élt ember lakhelyéül szolgáltak stb. A Fő-vonulat védett tájai között mintaként szolgálhat a Jaltai Hegyi Erdei Védett Terület, a Krími Nagykanyon Ideiglenesen Védett Terület, az Aj-Petrin található védett bükkligetek stb.

A déli partvidéken a jelentős természeti emlékek közé tartozik a Martyan-fok és a Kara-Dag Védett Terület. Ezenkívül védelem alatt áll még 27 táj és 15 partszakasz. E területen az ember és a természet harmonikus együttélésének kiváló példájául szolgálnak a több mint 1000 ha kiterjedésű parkok, amelyek közül tizenhetet a parképítő művészet emlékévé nyilvánítottak.

Források

• Maszljak P. O., Siscsenko P. H. (2000): Ukrajna földrajza. Kísérleti tankönyv a középiskolák 8–9. osztálya számára. Szvit, Lviv
• Rudl József (1999): A Szovjetunió utódállamainak földrajza. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs
• Zasztavnij F. D. (2004): Ukrajna természeti földrajza. Tankönyv a 8. osztály számára. „Szvit”, Lviv
• Географічна енціклопедія України. Том 1–3. УРЕ, Київ, 1989
• Маринич О. М., Шищенко П. Г. (2003): Фізична географія України. Підручник. Знання, Київ