Wikipédia

Kurt Eisner

Kurt Eisner (Berlin, 1867. május 14. – München, 1919. február 21.) német író, újságíró, szociáldemokrata politikus, forradalmár. Kulcsszerepet játszott Bajorországban az 1918–1919-i német forradalomban, ő volt a világháború utáni első bajor miniszterelnök. 1919. február 21-én a szélsőjobboldali Graf von Arco auf Valley által elkövetett politikai merénylet áldozatául esett.

Kurt Eisner
A Bajor Szabadállam miniszterelnöke
Hivatali idő
1918. november 8. – 1919. február 21.
ElődOtto von Dandl
UtódJohannes Hoffmann
Született1867. május 14.[1][2][3][4][5]
Berlin[6]
Elhunyt1919. február 21. (51 évesen)[1][6][7][2][8]
München[6]
SírhelyNeuer israelitischer Friedhof München
Párt
Foglalkozás
Iskolái
Halál okalőtt seb
Vallászsidó vallás
A Wikimédia Commons tartalmaz Kurt Eisner témájú médiaállományokat.

Élete és munkássága szerkesztés

Középosztálybeli zsidó családban született Berlinben. Filozófiát és német irodalmat tanult, de nem szerezte meg a doktorátust. Az újságírás felé fordult, előbb a Frankfurter Zeitungnak dolgozott, majd 1893-ban Marburgba költözött, ahol a Hessische Landeszeitung politikai szerkesztője lett. Hermann Cohen filozófiai előadásait hallgatta az egyetemen, mely szerepet játszott neokantianizmusának kialakulásában. 1897-ben egy paródiát publikált II. Vilmos császárról, amely miatt 9 hónap börtönbüntetést kapott. 1898-ban belépett Németország Szociáldemokrata Pártjába (Sozialdemokratische Partei Deutschlands – SPD), ahol Wilhelm Liebknecht hamarosan felfigyelt tehetségére, és szerkesztői állást biztosított részére a Vorwärtsnél, melyet 1899–1905-ig töltött be. Újkantiánus etikai szocializmusa miatt az ortodox marxista többségű szerkesztőség lemondatta. 1907-től 1910-ig főszerkesztője volt a nürnbergi Fränkische Tagespostnak. Bajorországba költözött, ahol számos újságnak dolgozott, többek között az Arbeiterfeuilletons szerkesztője volt. Tagja volt a müncheni bohém köröknek, irodalmi műveltsége kiemelte szocialista munkatársai közül.

Az első világháború átalakította Eisnert. A háború ellenzőjeként 1917-ben csatlakozott az újonnan alakult Németország Független Szociáldemokrata Pártjához (Unabhängige Sozialdemokratische Partei Deutschlands – USPD), s a bajorországi szervezet elnöke lett. Mint az 1918 januári müncheni háborúellenes sztrájk felbujtóját letartóztatták és bebörtönözték. Általános amnesztia alapján 1918 októberében engedték szabadon. A Münchenben állomásozó csapatok támogatásával november 7–8-án fő szervezője volt a Bajor Munkás- és Katonatanács megalakításának, vezetésével lemondásra kényszerítették III. Lajos bajor királyt, a Wittelsbach-dinasztia utolsó uralkodó tagját, s egy puskalövés nélkül proklamálták a Bajor Szabadállamot (Freien Volksstaat Bayern).

Első miniszterelnöke Eisner lett, ám az SPD–USPD szövetségére alapozott koalíciós kormány rendkívül törékeny volt. A tanácsok szerepéről folytatott viták, Eisner köntörfalazása az új Landtag választás szükségességéről elidegenítette magától az SPD-t, s holtpontra juttatta a kabinetet. December végére növekedett a kormányon belüli repedés Eisner és a belügyminiszter, Erhard Auer között, aki régi politikai ellenfele volt. Kísérlete, hogy támogatói bázisát a radikális bajor parasztok csatlakozásával kiszélesítse, kudarcot vallott. A január 12-i Landtag választásokon a 180 helyből pártja csak hármat szerzett meg. Heteken keresztül nem akarta elismerni a választások eredményét, míg végül február 20-án Auer meggyőzte a lemondásról.

Február 21-én, lemondó nyilatkozatával a zsebében a Landtag felé tartva egy szélsőjobboldali merénylő, Anton Graf von Arco auf Valley fejbe lőtte. Megölése óriási közfelháborodást okozott, s egyik közvetlen előzményévé vált a rövid életű és tragikus Bajor Tanácsköztársaságnak.[9][10]

Halálának hetvenedik évfordulóján, 1989-ben a merénylet helyszínéhez közel egy emlékművet avattak fel.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ BnF források (francia nyelven)
  5. ↑ Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  6. ↑ a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Эйснер Курт, 2015. szeptember 28.
  7. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  8. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. ↑ Vincent 1997 108–109. o.
  10. ↑ Mommsen 1996 47. o.

Források szerkesztés

  • ↑ Vincent 1997: C. Paul Vincent: A Historical Dictionary of Germany’s Weimar Republic, 1918–1933. (angolul) Westport–London: Greenwood Press. 1997. ISBN 0313273766  
  • ↑ Mommsen 1996: Hans Mommsen: The Rise and Fall of Weimar Democracy. (angolul) Chapel Hill & London: University of North Carolina Press. 1996. ISBN 0807822493  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kurt_Eisner&oldid=26503452”