Láma (buddhizmus)

buddhista tanító

A láma (tibeti: བླ་མ་; Wylie: bla-ma; "legfőbb szerzetes"[1]) a dharma tanítójának elnevezése a tibeti buddhizmusban. A név hasonlít a szanszkrit guru elnevezéshez.[2]

Láma tánc, Dharamszala, India, 1980

Leírása szerkesztés

Történelmileg a kifejezést tiszteletbeli spirituális mesterekre használták[3][4] vagy kolostorvezetőkre.[2] Ma ilyen kifejezéssel megtisztelhetnek egy szerzetest (a férfiaknál bhikkhu, a nőknél bhikkhuni),[2][4] illetve (a Nyingmapa, Kagyüpa és Szakjapa iskolákban) a tantrikus gyakorlót, aki magas spirituális szintet ért el és aki jogot formált az oktatásra. Ezen kívül szerepelhet címként is mint például a dalai lámák, vagy a pancsen lámák esetében,[4][4] amikor egy újraszületési vonalat jelöl (tulkuk).

Talán a tibeti buddhizmus megértésével fáradozó korai nyugati tudósok kezdeti félreértései miatta láma kifejezést általános értelemben használták a tibeti szerzetesekre. Hasonló módon a tibeti buddhizmust "lámaizmusként" is nevezték.[2] A korai utazók és tudósok még nem értették, hogy ez a buddhizmus egy formája.[2] Valószínűleg azt sem sejtették, hogy különbség van a tibeti buddhizmus és az ősi bön között. A lámaizmus kifejezést ma már sokan lealacsonyítónak tekintik.[5]

A tibeti buddhizmus vadzsrajána ösvényén a láma gyakran a tantrikus spirituális útmutatót, a gurut, a jógit, vagy a jóginit jelenti a buddhisták számára. Ilyen esetben a láma a "három gyökér" (a Három drágaság egyik változata) egyikeként jelenik meg a jidam és a védelmező (aki lehet egy isten alak) mellett.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Online Etymology Dictionary. Etymonline.com. (Hozzáférés: 2013. július 17.)
  2. a b c d e "lama" from Encyclopædia Britannica
  3. Lama:definition Archiválva 2011. július 24-i dátummal a Wayback Machine-ben az About.com oldalán
  4. a b c d Marcotte, Amanda: Who Are the Tibetan Lamas?. Slate.com, 2000. január 14. (Hozzáférés: 2013. július 17.)
  5. Frank J. Korom. Constructing Tibetan Culture: Contemporary Perspectives. World Heritage Press (1997). ISBN 1-896064-12-4