Lítium-klorid
A Lítium-klorid egy lítium és klór alkotta vegyület, kémiai képlete LiCl. Fehér, vagy színtelen higroszkópos kristályokat alkot. A lítium-klorid tipikus ionvegyület, de a lítiumatom kis mérete miatt olyan tulajdonságokat mutat, amit a többi fém-klorid nem, például különösen jól oldódik poláris oldószerekben (100 ml vízben 20 °C-on 83,05 g oldódik) és higroszkópos tulajdonságú.
| Lítium-klorid | |||
| |||
| |||
| Szabályos név | Lítium(1+) klorid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
| CAS-szám | 7447-41-8 | ||
| PubChem | 433294 | ||
| ChemSpider | 22449 | ||
| EINECS-szám | 231-212-3 | ||
| ChEBI | 48607 | ||
| RTECS szám | OJ5950000 | ||
| |||
| UNII | G4962QA067 | ||
| ChEMBL | 69710 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | LiCl | ||
| Megjelenés | fehér, vagy színtelen kristályos anyag | ||
| Sűrűség | 2,068 g/cm³ | ||
| Olvadáspont | 605-614 °C | ||
| Forráspont | 1382 °C | ||
| Oldhatóság (vízben) | 68,29 g/100 mL (0 °C) 74,48 g/100 mL (10 °C) 84,25 g/100 mL (25 °C) 88,7 g/100 mL (40 °C) 123,44 g/100 mL (100 °C)[1] | ||
| Oldhatóság | soluble in hidrazin, butanol, propanol[1] | ||
| Oldhatóság (metanol) | 45,2 g/100 g (0 °C) 43,8 g/100 g (20 °C) 42,36 g/100 g (25 °C)[2] 44.6 g/100 g (60 °C)[1] | ||
| Oldhatóság (etanol) | 14,42 g/100 g (0 °C) 24,28 g/100 g (20 °C) 25,1 g/100 g (30 °C) 23,46 g/100 g (60 °C)[2] | ||
| Oldhatóság (hangyasav) | 26,6 g/100 g (18 °C) 27,5 g/100 g (25 °C)[1] | ||
| Oldhatóság (aceton) | 1,2 g/100 g (20 °C) 0,83 g/100 g (25 °C) 0,61 g/100 g (50 °C)[1] | ||
| Oldhatóság (folyékony ammónia) | 0,54 g/100 g (-34 °C)[1] 3,02 g/100 g (25 °C) | ||
| Törésmutató (nD) | 1,662 (24 °C) | ||
| Viszkozitás | 0,87 cP (807 °C)[1] | ||
| Gőznyomás | 1 torr (785 °C) 10 torr (934 °C) 100 torr (1130 °C)[1] | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Koordinációs geometria |
oktaéderes | ||
| Dipólusmomentum | 7,13 D (gáz) | ||
| Termokémia | |||
| Std. képződési entalpia ΔfH |
-408,27 kJ/mol[1] | ||
| Standard moláris entrópia S |
59,31 J/mol·K[1] | ||
| Hőkapacitás, C | 48,03 J/mol·K[1] | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | Ártalmas (Xn) 
| ||
| NFPA 704 |  0
1
0
| ||
| R mondatok | R22, R36/37/38 | ||
| S mondatok | S26, S36/37/39 | ||
| Lobbanáspont | Nem gyúlékony | ||
| LD50 | 526 mg/kg (oral, rat)[4] | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos kation | lítium-fluorid lítium-bromid lítium-jodid | ||
| Azonos anion | nátrium-klorid kálium-klorid rubídium-klorid Cézium-klorid | ||
| Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. | |||
Kémiai tulajdonságok szerkesztés
A többi fém-kloriddal ellentétben kristályvizes formában kristályosodik,[5] mono-, tri- és pentahidrátja ismert.[6] Vízmentes lítium-klorid előállítható a kristályvizes sók hevítésével. Az olvadt lítium-klorid a levegő nedvességtartalmával reagálva lítium-hidroxidot és hidrogén-kloridot alkot.[7] Gázállapotban a lítium-klorid planáris gyűrűs molekulákat (di-, tri- és oligomerek) alkot. A lítium-klorid oldatok erősen korrozívak, kezelésükhöz megfelelő anyagok szükségesek. A tömény LiCl-oldat kárt tesz a betonban is.
Előállítása szerkesztés
A lítium-klorid előállítása oldott lítium-hidroxid vagy lítium-karbonát sósavval való reakciójával történik:
Előállítható fém lítium és hidrogén-klorid gáz, vagy klórgáz reakciójával is, de a fém lítium drágasága miatt ezt a reakciót nem használják lítium-klorid előállítására.
Felhasználása szerkesztés
A lítium-kloridot elsősorban lítium előállítására használják, amihez 55% lítium-kloridot és 45% kálium-kloridot tartalmazó elegy olvadékát elektrolizálják 450°-on.[8] Az autóiparban emellett még folyasztószernek használják az alumíniumhoz. Higroszkópos tulajdonsága miatt párátlanításra is használják.[9] Ennek a tulajdonságának köszönhetően felhasználják páratartalom-mérőkben. A só vezetőképessége nagyban függ a víztartalmától, így a vezetés mértékéből meghatározható a levegő pillanatnyi páratartalma.[10] A pirotechnikában a lítium-kloridot a láng sötétvörösre festésére alkalmazzák.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d e f g h i j k l http://chemister.ru/Database/properties-en.php?dbid=1&id=614
- ↑ a b Seidell, Atherton. [Google Books Solubilities of Inorganic and Organic Compounds]. Van Nostrand (1952). Hozzáférés ideje: 2014. június 2.
- ↑ a b c Sablon:Sigma-Aldrich
- ↑ http://chem.sis.nlm.nih.gov/chemidplus/rn/7447-41-8
- ↑ Holleman, A. F.; Wiberg, E. Inorganic Chemistry Academic Press: San Diego, 2001. ISBN 0-12-352651-5.
- ↑ Andreas Hönnerscheid, Jürgen Nuss, Claus Mühle, Martin Jansen "Die Kristallstrukturen der Monohydrate von Lithiumchlorid und Lithiumbromid" Zeitschrift für anorganische und allgemeine Chemie, 2003, volume 629, p. 312-316.doi:10.1002/zaac.200390049
- ↑ A.R.Kamali, D.J.Fray,C.Swandt, J Therm Anal Calorim (2011) 104:619–626 DOI 10.1007/s10973-010-1045-9
- ↑ Greenwood, Norman N.; Earnshaw, Alan (1997). Chemistry of the Elements (2nd ed.). Butterworth-Heinemann. p. 73. ISBN 0080379419.
- ↑ Ulrich Wietelmann, Richard J. Bauer "Lithium and Lithium Compounds" in Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry 2005, Wiley-VCH: Weinheim.
- ↑ Skript Universität Duisburg-Essen (PDF; 268 kB)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Lithium chloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
