Wikipédia

Lóriformák

madáralcsalád
(Lórifélék szócikkből átirányítva)

A lóriformák (Loriinae) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe tartozó szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjához tartozó alcsalád. Összesen három nemzetség, 21 nem és 67 faj tartozik az alcsaládba.

Lóriformák
Bíborhasú szivárványlórik (Trichoglossus haematodus)
Bíborhasú szivárványlórik
(Trichoglossus haematodus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Öregcsalád: Papagájszerűek (Psittacoidea)
Család: Szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae)
Alcsalád: Lóriformák (Loriinae)
Selby, 1836
Nemek
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lóriformák témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lóriformák témájú kategóriát.

Hullámos papagáj (Melopsittacus undulatus)
Edwards-fügepapagáj (Psittaculirostris edwardsii)
Josefina-pápualóri (Charmosyna josefinae)
Zafírkék pálmalóri (Vini peruviana)
Fekete lóri (Chalcopsitta atra)
Bíborhasú szivárványlóri (Trichoglossus haematodus)
Malukui vöröslóri (Eos bornea)
Zöldfarkú lóri (Lorius chlorocercus)
Pézsmalóri (Glossopsitta concinna)
Barnafejű szivárványlóri (Trichoglossus euteles)

Származásuk, elterjedésük szerkesztés

Celebesz szigetétől keletre fordulnak elő. Elterjedésük legdélibb pontja Tasmania, legészakibb a Fülöp-szigetekhez tartozó Mindanao. A valódi papagájoknál messzebbre nyomultak be a Csendes-óceán szigetvilágába, egészen a Marquises- és a Pitcairn-szigetekig.

Különösen sok fajuk él Új-Guineában, ahol csak a galléros pálmalóri (Phygis) és a Vini nemnek nincs képviselője.

Megjelenésük szerkesztés

Kis termetű vagy középnagy papagájok. Toll ruhájuk feltűnően színes, ragyogó. Csőrük többnyire megnyúlt, keskeny, a felső káva felett viaszhártyával. Fogkimetszésük nincs. Nyelvük végén kefeszerű képződmény található. Nyelvük végén lévő szemölcsök hosszúkásak, a táplálék felvételekor felemelkednek, jobbra, balra, illetve fel-le mozgathatóak így az eleség nemcsak hullámszerűen hátra, a nyelőcső felé, hanem a csőrben minden irányban szétpermetez, majd a nyelv végén egyetlen nyalábot alkotva összerendeződik. Csőrük a táplálék aprításában nem vesz részt, és miután zúzájuk alig tartalmaz izmokat, a táplálék gyorsan bejut a viszonylag rövid bélcsatornába.

 

Életmódjuk szerkesztés

Táplálékuk zömmel virágpor és nektár, amit ecsetvégű nyelvükkel gyűjtenek be. Megesznek még egyes gyümölcsöt, magvakat és rügyeket is.

Szaporodásuk szerkesztés

Faüregekbe készítik fészküket.

Rendszerezésük szerkesztés

Több korábbi rendszerben a lórifélék (Loriidae) néven különálló családként szerepelt, de a modern molekuláris biológiai alapokon alapuló rendszertani vizsgálatok kimutatták, hogy különálló családként való besorolása nem indokolt.

Legutoljára 2020-ban zajlottak filogenetikai kutatások, mely több taxon helyét rendezték az alcsaládon belül.[1][2][3] A magyar névjegyzék is ezeket az eredményeket követi.[4] Ezek szerint három különálló nemzetségbe (tribusz) csoportosíthatóak a nemek és a fajok. A hullámospapagáj-rokonúak (Melopsittacini) nemzetséget a hullámos papagáj (Melopsittacus undulatus) alkotja egymagában. A fügepapagáj-rokonúak (Cyclopsittini) nemzetségbe két nem tartozik. Végül a korábban is idesorolt - általánosan lóriknak nevezett - madarak alkotják a lórirokonúak (Lorini) nemzetségét.

Hullámospapagáj-rokonúak (Melopsittacini) szerkesztés

Fügepapagáj-rokonúak (Cyclopsittini) szerkesztés

Lórirokonúak (Lorini) szerkesztés

A 2020-ban zajlottak filogenetikai kutatások, több taxon helyét rendezték az alcsaládon belül.[1][2][3] Főleg ebben a nemzetségben történtek jelentős változások a vizsgálatok során. Számos új nemet különítettek el - részben régebben már használt nemeket élesztettek újra, részben új nemeket hoztak létre - és a meglevő nemeken belül is soroltak át fajokat egyik nemből a másikba.

  • Charminetta (Iredale, 1956) – 1 faj
    • Vilma-lóri (Charminetta wilhelminae), korábban Charmosyna wilhelminae vagy Glossopsitta wilhelminae
  • Hypocharmosyna (Salvadori, 1891) – 2 faj
    • Pirostorkú lóri (Hypocharmosyna placentis), korábban Charmosyna placentis vagy Glossopsitta placentis
    • Pirosfoltos lóri (Hypocharmosyna rubronotata), korábban Charmosyna rubronotata vagy Glossopsitta rubronotata
  • Charmosynopsis (Salvadori, 1877) – 2 faj
    • Tündérlóri (Charmosynopsis pulchella), korábban Charmosyna pulchella vagy Glossopsitta pulchella
    • Toxopeus-lóri (Charmosynopsis toxopei), korábban Charmosyna toxopei vagy Glossopsitta toxopei
  • Synorhacma (Joseph et al, 2020) – 1 faj
    • Sokcsíkú lóri (Synorhacma multistriata), korábban Charmosyna multistriata vagy Glossopsitta multistriata
  • Charmosynoides (Joseph et al, 2020) – 1 faj
    • Margit-lóri (Charmosynoides margarethae), korábban Charmosyna margarethae vagy Glossopsitta margarethae
  • Glossoptilus (Hartert, 1896) – 1 faj
    • Ibolyalóri (Glossoptilus goldiei), korábban Psitteuteles goldiei vagy Trichoglossus goldiei

Képek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Smith, B.T., Mauck, W.M.I., Benz, B.W., Andersen, M.J. (2020). „Uneven missing data skew phylogenomic relationships within the lories and lorikeets”. Genome Biology and Evolution 12 (7), 1131-1147. o. DOI:10.1093/gbe/evaa113.  
  2. ↑ a b Joseph, L., Merwin, J., Smith, B.T. (2020). „Improved systematics of lorikeets reflects their evolutionary history and frames conservation priorities”. Emu - Austral Ornithology 120 (3), 201-215. o. DOI:10.1080/01584197.2020.1779596.  
  3. ↑ a b Parrots, cockatoos. IOC World Bird List Version 13.2. International Ornithologists' Union, 2023. DOI:10.14344/IOC.ML.13.2. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  4. ↑ Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.  

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lóriformák&oldid=26578354”