Lósy-Schmidt Ede
Lósy-Schmidt Ede (Sepsiszentgyörgy, 1879. október 27. – Budapest, 1948. április 6.) műépítész, technikatörténész, tudományszervező, a Magyar Műszaki Múzeum alapítója.
| Lósy-Schmidt Ede | |
| Született | 1879. október 27. Sepsiszentgyörgy |
| Elhunyt | 1948. április 6. (68 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | műépítész, technikatörténész |
| Iskolái | Technical University of Darmstadt (–1906) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lósy-Schmidt Ede témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életrajza szerkesztés
Középiskolái tanulmányait a szülővárosában lévő Székely Mikó Kollégiumban végezte. Felsőfokú tanulmányait a budapesti Királyi József Műegyetem műépítészeti szakosztályán kezdte majd, 1898-tól Darmstadtban folytatta, ahol 1906-ban mérnöki oklevelet szerzett, majd hosszabb ideig tanársegédként működött. Ezután Boroszlóban, Katowicében és Krakkóban építkezéseket vezetett, majd 1908-tól a Magyar Államvasutak nagyszombati hídosztályának volt munkatársa.[1][2]
1926-ban a Debreceni Egyetem bölcsészdoktori oklevelet szerzett, 1937-ben a Budapesti Tudományegyetemen magántanárrá habilitálták.[1][2]
1918-tól 1939-ig a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet könyvtárosa. Megszervezte az egylet technikatörténeti gyűjteménytárát. Ezen gyűjtemény képezte az anyagát az 1935-ben alakult első Országos Magyar Műszaki Múzeumnak, mely ekkor a MÁV-ba olvadt Déli Vasút Mészáros utcai épületében kapott helyet és Lósy-Schmidt igazgatásával működött, míg 1939-ben Kassára szállították és ott nyoma veszett.[1][2][3]
Munkássága szerkesztés
Kezdetben gazdasági-műszaki kérdésekkel, később technikatörténeti kutatásokkal foglalkozott. Alapvető jelentőségűek a magyar tudomány- és technikatörténeti munkái:[1][2]
- Művelődéstörténeti vázlatok a magyar technika sok évszázados múltjából
- A technika és az ipar Árpádok korabeli ősmagyar szókincse
- A hortobágyi kőhíd építése Debrecen város mátai pusztáján. 1827 – 1833, (Debrecen, 1926)
- Feketeházy János, a szegedi Tisza-híd magyar tervezője (Szeged, 1933)
- A foszforos gyújtók: Rómer István és Irinyi János szerepe a gyújtók tökéletesítésében (Budapest, 1935)
- A műszaki muzeális ügy fejlődése hazánkban és a Magyar Műszaki Múzeum (Budapest, 1939)
Barát Bélával közösen szerkesztették meg 1928-ban az első magyar műszaki szótárat, a kétkötetes Technikai lexikont. Kiemelten foglalkozott a hazai találmányok eredetének tisztázásával, a műszaki irodalom és szaknyelv kérdéseivel.[1][2][4]
Emlékezete szerkesztés
Sepsiszentgyörgyön szülőháza falán elhelyezett tábla őrzi emlékét.[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d e Magyar életrajzi lexikon. (Hozzáférés: 2010. március 15.)
- ↑ a b c d e Kiss Csongor: Krónika a sulinet.hu-n. [2008. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 15.)
- ↑ Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Mobileum és Tanulmánytár. [2010. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 15.)
- ↑ a b Kónya Ádám: Emléktábla-avatás Sepsiszentgyörgyön (A Magyar Tudomány Napja Erdélyben), in. Háromszék, 2004. november 23.. (Hozzáférés: 2010. március 15.)
Források szerkesztés
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0
Külső hivatkozások szerkesztés
- Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Mobileum és Tanulmánytár Archiválva 2010. január 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
.svg){kind=small}