Lőrincz Ernő

Lőrincz Ernő (Kápolnásfalu, 1927. december 30. –) magyar munkajogász és magyar jogtörténész.

Lőrincz Ernő
Született	1927. december 30. (96 éves) Kápolnásfalu
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	munkajogász, jogtörténész
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

A székelykeresztúri Unitárius Gimnázium elvégzése (1946) után a Bolyai Tudományegyetem jogi karán szerzett diplomát és doktori címet (1950). Pályáját az egyetemen kezdte (1949–57), majd az Ügyvédi Kollégium tagja Kolozsvárt. Magyarországra költözött, ahol a pécsi egyetemen tanított (1972–76), majd az Állami Biztosító, a Szerzői Jogvédő Hivatal (1977–81), ill. a Képzőművészeti Kiadó (1981–89) jogtanácsosa Budapesten.

Munkássága

Első írásait a kolozsvári Világosság és Igazság közölte (1951–55). Jogi szakcikkei itt s az Előre, Korunk, Munkásélet, Falvak Dolgozó Népe, Făclia, Justiția Nouă, Magyarországon a Jogtudományi Közlöny, Magyar Jog, Szakmunkásnevelés, Szakszervezeti Szemle, Biztosítási Szemle hasábjain jelentek meg. Írásainak tárgyköre a munkavédelem, iparoktatás, biztosítás, a környezetvédelem biztosítási megközelítése. Az erdélyi munkaviszonyok szabályozásáról írt jogtörténeti munkáját a bukaresti Tudományos Könyvkiadó jelentette meg, terjesztését azonban a cenzúra indokolás nélkül leállította.

Két tanulmánya a környezetvédelem jogi aspektusairól románul az Ecologia și protecția ecosistemelor című gyűjteményes kötetekben (Pitești 1980; Constanța 1986) talált helyet.

Kötetei

• A munkaviszonyok szabályozása Erdélyben 1840 és 1918 között (1958)
• A munkaviszonyok szabályozása Magyarországon a kapitalizmus kezdeteitől az első világháború végéig. 1840–1918 (Budapest, 1974)
• A magyar légijog bibliográfiája kronologikus rendben, a kezdetektől napjainkig; összeáll. Lőrincz Ernő; Heltai Gáspár Kft., Bp., 1998

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0