La Repubblica

olasz napilap

A La Repubblica (magyarul: A Köztársaság) egy olaszországi napilap, amelynek központja Rómában van. Kiadója a Gruppo Editoriale L'Espresso médiacsoport, amely a L'Espresso nevű baloldali szellemiségű heti magazint is kiadja. A napilap ma Olaszország második legnagyobb példányszámmal rendelkező újságja a Corriere della Sera után.[1]

la Repubblica
Adatok
Típusországos napilap
Formátumberliner

OrszágOlaszország
Alapítva1976. január 14.
Ár1,50 €
TulajdonosGruppo Editoriale L'Espresso
KiadóGEDI Gruppo Editoriale
FőszerkesztőMario Calabresi
SzerkesztőGiuseppe Smorto, Francesco Manacorda
Példányszám241.110 (2016. augusztus)[1]
Nyelvolasz
Politikai ideológiabaloldal
SzékhelyVia Cristoforo Colombo 90, Róma, Olaszország

OCLC642673598
ISSN
A La Repubblica weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz la Repubblica témájú médiaállományokat.

Története szerkesztés

A napilap létrejötte szerkesztés

Az újság Eugenio Scalfari ötletéből jött létre, aki 1968-1972 között az Olasz Szocialista Párt képviselője volt és egyben a L'Espresso nevű baloldali szellemiségű hetilap igazgatója. Az újság nevét megemlékezésnek szánták annak a portugál újságírónak, aki az 1974-es portugáliai forradalmat szegfűs forradalomnak nevezett el. Scalfari az induló laphoz Gianni Roccat hívta főszerkesztő-helyettesnek és munkatársaknak pedig Giorgio Bocca, Sandro Viola, Mario Pirani, Miriam Mafai, Barbara Spinelli, Natalia Aspesi és Giuseppe Turani újságírókat. Igazgatóhelyettesként dolgozott a kezdetekben Andrea Barbatot, aki azonban átment a Rai 2 TG2 híradójához igazgatónak, miután a csatorna baloldali szellemiségű lett.

A kezdetek szerkesztés

Az újságot 1976. január 14-én alapították meg, Scalfari vezetésével az újság szellemisége baloldali, laikus és reformkommunista volt. A kezdetekben az újságban olykor előfordult, hogy a parlamenten kívüli baloldali szervezetek is kaptak nyilvánosságot.[2] Az 1970-es évek közepén a legolvasottabb baloldali sajtóorgánumok a L'Unitá és a Paese Sera lapok voltak.[3] Az újság első száma az alapítás napján jelent meg berliner formátumú betűkkel jelent meg, mint más országos napilap, az ára 150 olasz líra volt.[4] Az újság a Movimento '77 nevű baloldali egyetemi hallgatói mozgalom diákjai körében is népszerű volt.

Az újság számára fordulatot 1978 hozott. Aldo Moro márciusi elrablása és 55 napos Vörös Brigádoknál levő fogsága alatt az újság a brigádosok ellen foglalt állást, addig Bettino Craxi szocialista párti főtitkár a tárgyalás híve volt.[2] Az újság ebben az évben 140.000 példányt adott el. 1979-ben az újság 24 oldalassá bővült, és foglalkozni kezdtek sporteseményekkel is. A sport rovatvezetésére Gianni Brerát hívták aki a Gazzetta dello Sport nevű sportújság munkatársa volt. 1980-ban saját lakása előtt megverték Guido Passalaquát, a lap újságíróját, aki túlélte a támadást. A támadást ugyanaz a terrorcsoport hajtotta végre, akik megölték a Corriere della Sera munkatársát, Walter Tobagit. 1980-ban a P2-botrány napvilágot látott, amit a Corriere della Sera tárt fel, de maga az ominózus napilap is érintett volt az ügyben, emiatt számos újságíró átpártolt a Repubblicahoz, mint az ismert Enzo Biagi és Alberto Ronchey. Az újság az 1980-as évek közepére megelőzi a La Stampa napilapot, így a második legolvasottabb újsággá válik.[5]

Verseny a Corriere della Seraval szerkesztés

1987-re az újság évi 700 000 átlagos eladást ért el, ezzel akkor a legolvasottabb újsággá vált.[6] Az újság ekkor indítja el Portfolio nevű nyereményjátékát. A Corriere della Sera ekkor jelenteti meg a Sette nevű heti magazinját, válaszul a Repubblica a Venerdí című hetilapját indítja el. 1988-ra a Repubblica 730 ezer, a Corriere della Sera 520 ezer példányt ad el.[7]

1994. október 2-án az addig neofasiszta Olasz Szociális Mozgalom mérséklődése kapcsán Eugenio Scalfari vezércikkében „A jobboldal megvilágosodása” címen írja le véleményét.[8]

La Repubblica Scalfari után szerkesztés

Scalfari távozása után 1996-ban Ezio Mauro lett az igazgató, aki fokozatosan balközép szellemiségűvé tette a lapot, ennek ellenére számos kritikát fogalmaztak meg a Prodi-kormány ellen. 1996-ban indult az újság internetes oldala.[9]

2011-ben az újságnak nyilatkozott a marokkói származású Ruby, aki állítása szerint Silvio Berlusconi akkori miniszterelnök szeretője volt már 2 éve, amikor még kiskorú volt.[10][11]

Főszerkesztők szerkesztés

Eladott példányszámok szerkesztés

Év Eladott átlagos példányszám
2014 301,565[12]
2013 323,469
2009 504,098
2008 518,907
2007 580,966
2006 588,275
2005 587,268
2004 586,419
2003 581,102
2002 579,269
2001 574,717
2000 566,811
1999 562,494
1998 562,857
1997 594,213
1996 575,447

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b http://www.primaonline.it/2016/08/05/242313/
  2. a b La stampa italiana nell'età della TV, a cura di Valerio Castronovo e Nicola Tranfaglia, Laterza, Roma-Bari, 1994, pag. 9.
  3. Giampaolo Pansa, La Repubblica di Barbapapà, Milano, Rizzoli, 2013.
  4. la Reppublica első számának címlapja, hozzáférés: 2016. november 12.
  5. La stampa italiana nell'età della tv, a cura di Valerio Castronovo e Nicola Tranfaglia, Laterza, Roma-Bari, 1994, pag. 28.
  6. La stampa italiana nell'età della tv, a cura di Valerio Castronovo e Nicola Tranfaglia, Laterza, Roma-Bari, 1994, pag. 37.
  7. Giampaolo Pansa, La Repubblica di... cit., pag. 226
  8. http://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/1994/10/02/quaranta-anni-vi-sembran-pochi.html?ref=search
  9. http://www.repubblica.interbusiness.it[halott link], realizzato in collaborazione con Digital e Interbusiness (l'allora divisione internet di Telecom Italia
  10. http://www.repubblica.it/politica/2011/02/17/news/ruby_documenti-12555475/
  11. http://24.hu/kulfold/2011/10/03/bejon_biraknak_berlusconi_bunga/
  12. Data from Accertamenti Diffusione Stampa

Források szerkesztés