Wikipédia

Laktózérzékenység

A laktózérzékenység vagy laktózintolerancia a laktóz, egy a tejben és a tejtermékekben megtalálható cukorféle lebontásának a képtelensége.[1] Ennek oka a lebontáshoz szükséges laktáz enzim hiánya vagy alacsony szintje. Becslések szerint világszerte a felnőtt népesség 75%-a nem képes teljes egészében lebontani a tejcukrot.[2] Ez az arány Észak-Európában 5, míg Dél-Európában 71%, de egyes ázsiai és afrikai országokban akár 90% is lehet.[3]

Laktózérzékenység
A laktózt a laktáz enzim bontja galaktózra és glükózra.
A laktózt a laktáz enzim bontja galaktózra és glükózra.
SzinonimákTejcukor-érzékenység, laktózintolerancia
AngolulLactose intolerance
Osztályozás
BNO-10E73.
BNO-9271.3
Főbb tünetek
Adatbázisok
OMIM223100
DiseasesDB7238
MedlinePlus000276
eMedicinemed/3429 
MeSH IDD007787
A Wikimédia Commons tartalmaz Laktózérzékenység témájú médiaállományokat.

Áttekintés szerkesztés

Laktáz nélkül a laktóz diszacharidja felbontatlan marad, és így nem kerülhet a bélfalon keresztül a vérkeringésbe, és így a belekben marad. A bélflóra baktériumai alkalmazkodnak ennek a megemésztetlen cukorfélének a relatív bőségéhez, és operonjaik gyorsan átkapcsolnak a laktóz lebontására, mely az erjesztés során bőségesen termel gázt.

Ezzel több kellemetlen alhasi kórtünet is párosulhat, többek között gyomorgörcs, puffadás, felfúvódás, hasmenés. Más le nem bontott cukorfélével (mannit) együtt a felbontatlan laktóz is vizet köt meg, így növeli a vastagbél tartalmának ozmotikus nyomását. Ezáltal a széklet felhígul, mennyisége jelentősen megemelkedik, ami hasmenést eredményez.

Gyermekeknél a krónikus hasmenés, bűzös széklet utalhat laktózérzékenységre. Ha a laktózmentes étrend után is megmaradnak a panaszok, tejallergia (tejfehérje-allergia) is szóba jöhet. Az allergia azt jelenti, hogy az immunrendszer egy egyébként ártalmatlan anyagra úgy reagál, mintha káros lenne a szervezetre. A tejallergia gyakoribb a csecsemőknél, mint a felnőtteknél. A tejfehérje-allergia irányulhat a kazeinre vagy az exorphinokra.[4] Ezzel szemben az intolerancia vagy érzékenység nem allergiás reakció, hanem feldolgozási zavar. A fiatal felnőtteknél fellépő laktóz-intolerancia esetében általában a „betegek” ösztönösen, illetve gyakran tudatosan kerülik a tejtermékek fogyasztását.

Fő tünete a hasmenés, hasgörcs, hányás, emellett nem specifikus tünetei is lehetnek, mint a krónikus fáradtság, depresszió, végtagi fájdalmak, szédülés, erős izzadás, fejfájás, kimerültség, idegesség, alvászavar, akné, figyelemzavar, és még sok más. A tünetek erőssége az elfogyasztott laktóz mennyiségével arányos. A teljes laktózintolerancia esetén a tünetek erősebbek, mint a felnőttkori intolerancia esetén.

Az ismétlődő hasmenések hatására más tápanyagok felszívódása is csökken, a vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek is nehezebben szívódnak fel, valamint az immunrendszer legyengülése miatt a fertőzések is gyakoribbá válnak.

Csoportosítás szerkesztés

A laktózérzékenységnek három fő csoportja van:[5]

  1. Elsődleges laktózérzékenység. Genetikailag meghatározott érzékenység, ami csak felnőttkorban jelentkezik. Világszinten az emberek többségét érinti. A tejterméket történelmileg nem fogyasztó társadalmakban (pl. Afrika, Ázsia) gyakorisága 90% feletti.[6] A laktáztermelés kikapcsolásáért felelős gén emberben a 2-es kromoszóma hosszú karján helyezkedik el (2q21).[7]
  2. Másodlagos laktózérzékenység. Környezetileg előidézett laktózérzékenység, melyet a giardiához hasonló akut bélfertőzések, gyulladásos bélbetegségek és a lisztérzékenység idézhetnek elő.[8][9] Ilyen esetekben a laktózt tartalmazó termékeket állandóan el kell kerülni.[8][9][10] Az ideiglenes laktózérzékenység egyik nagyon gyakori esete a gasztroenteritisz, különösen akkor, ha ezt egy rotavírus okozza. Az átmeneti laktózérzékenység egy másik oka a csecsemőknél tapasztalható laktóz-túladagolás.[11] A bélrendszer betegségei mellett a hiányos táplálkozás, az alkoholizmus és bélparaziták is okozhatják.[12]
  3. Veleszületett laktázelégtelenség. Genetikai rendellenesség, mely megakadályozza a laktáz enzim termelését. Már a születéskor jelentkezik, a csecsemőkor korai szakaszában diagnosztizálják. Autoszomális recesszív öröklődésű. Ez a ritka betegség nem sokkal a születés után hasmenéssel hívja fel magára a figyelmet.
  • A veleszületett laktázelégtelenség egyik fajtája alattomban károsítja a csecsemő szervezetét. A laktóz emésztetlenül felszívódik a vérbe, majd kiválasztódik a vizeletbe. A vérben jelenlevő laktóz károsítja a májat, az agyat és a szemen szürkehályogot okoz.[13][14][15][16]

Laktázbiológia szerkesztés

Az emlősök a szoptatás ideje alatt laktázt termelnek, ami a diszacharid tejcukrot két monoszacharidra, D-galaktózra és D-glükózra bontja. A természet eredeti rendje szerint az emlősök a szoptatás abbamaradása után elkezdik laktáztermelésüket visszafogni. Ennek időpontja fajonként eltér, az elválasztás idejére a születéskori 5-10%-a marad.[17] Az embereknél a tejet nem fogyasztó társadalmakban a laktáztermelés eltérő idő alatt, de az első négy év folyamán folyamatosan, 90%-kal visszaesik.[18] A világon élő emberek többségénél ma is ez a folyamat működik, s náluk a laktózlebontásért felelős gének felnőttkorukra nagyrészt inaktívvá válnak.[3][19]

Azonban a hosszú ideig tejtermeléssel is foglalkozó embercsoportoknál olyan mutáció zajlott le, melynek következtében a 2-es kromoszóma – mely a laktáztermelés leállásának megszüntetéséért felelős – ezen populációk számára lehetővé teszi, hogy egész életükben mindenfajta nehézség nélkül a továbbiakban is friss tejet és más tejterméket fogyasszanak. A mutáció a tejjel megszerezhető tápanyagokhoz való hozzájutás szempontjából előnyös volt.[20] Ez arra utal, hogy evolúciós léptékekben mérve az utóbbi időben alkalmazkodott a szervezet a tejfogyasztáshoz, és ez vezetett oda, hogy Észak-Európában és Kelet-Afrikában egymástól függetlenül a pásztorkodásból megélőknél fennmaradt a laktázlebontás képessége.[19] A laktáz-előállításért, s így a laktózlebontásért felelős gén domináns allél, s a laktózérzékenység kialakulásáért felelős ritkábban fordul elő vegyes szülők gyermekeinél.

Ha a laktáztermelés csökkent, akkor a tejcukor a vastagbélbe jut, ahol a baktériumok hasznosítják, és tejsavat, metánt és hidrogént termelnek. A gázok hatására az ozmotikusan aktív tejsav miatt víz áramlik a bélbe, ami hasmenést okoz. A baktériumok más anyagokat is termelhetnek, amelyek más tünetekkel járnak.

Japánban növekszik a tejfogyasztás, ennek ellenére kisebb a laktózérzékenyek aránya, mint Nyugat-Európában. Ebből arra lehet következtetni, hogy ez nem genetikailag előre programozott, megváltoztathatatlan tulajdonság.[21]

A kóros laktózérzékenységet okozhatja olyan cöliákia (lisztérzékenység), mely tönkreteszi a vékonybél bélbolyhait. A laktózérzékenységnek ez a formája időleges, általában a gluténmentes diéta idővel helyreállítja a bélbolyhokat.[22]

Néhány olyan embernek, akik laktóz-emésztési problémákra panaszkodnak, valójában nem laktózérzékenysége van. Egy 323 szicíliai felnőttön elvégzett kísérlet eredményeként Carroccio és társai (1998) azt találták, hogy a kísérleti alanyok csupán 4%-a ténylegesen laktózérzékeny, 32,2%-uknál a laktózemésztés nehézségével találkoztak, de náluk nem tudták kimutatni a laktózérzékenységet. Azonban Burgio és társai (1984) tanulmányában 100 szicíliaiból 72, míg 208 északolaszból 106 (kb. 51%) volt laktózérzékeny.

Laktózérzékenység csoportonként szerkesztés

 
A laktózérzékenység előfordulásának világtérképe.
Embercsoportok Megvizsgált személyek Érzékenység százalékban Allélgyakoriság
hollandok N/A 1%[23] N/A
svédek N/A 2%[24] 0,14
európai ausztrálok 160 4%[24] 0,20
észak-európai és skandináv származású fehérek N/A 5%[6][25] N/A
dánok N/A 5%[26] N/A
britek N/A 5–15%[27] 18-32%[28]
baszkok 85 0,3%[29] N/A
svájciak N/A 10%[24] 0,316
fehér amerikaiak 245 12%[24] 0,346
tuaregek N/A 13%[27] N/A
németek N/A 15%[27] N/A
osztrákok N/A 15–20%[27] N/A
keleti szlávok (oroszok, beloruszok, ukránok) N/A 15%[30] N/A
északi franciák N/A 17%[27] N/A
finnek 134 18%[24] 0,424
közép-olaszok 65 19%[31] N/A
indiai gyermekek N/A 20%[6][25] N/A
afrikai tutsik N/A 20%[24] 0,447
afrikai fulanik N/A 23%[24] 0,48
beduinok N/A 25%[27] N/A
észak-indiaiak N/A 27%[32] N/A
portugál felnőttek 102 <35%[33] N/A
afrikai-amerikai gyermekek N/A 45%[6] N/A
indiai felnőttek 150 50%[6][25][34] N/A
dél-olaszok 51 41%[31] N/A
számik (Oroszországban és Finnországban) N/A 25–60%[35] N/A
spanyolok (baszkok nélkül) N/A 15%[36] N/A
észak-olaszok 89 52%[31] N/A
észak-amerikai hispánok N/A 53%[27] N/A
Balkán N/A 55%[27] N/A
mexikói-amerikai férfiak N/A 55%[6][25] N/A
krétaiak N/A 56%[6] N/A
maszájok 21 62%[37] N/A
déli franciák N/A 65%[27] N/A
ciprusi görögök N/A 66%[6][25] N/A
Mizrahi zsidók (Irak, Irán) N/A 85%[38] N/A
Észak.-amerikai zsidók N/A 68,8%[6][25] N/A
szefárd zsidók N/A 62%[38] N/A
jemenita zsidók N/A 44%[38] N/A
dél-indiaiak N/A 70%[32] N/A
szicíliaiak 100 71%[39][40] N/A
dél-amerikaiak N/A 65–75%[27] N/A
vidéki mexikóiak N/A 73,8%[6][25] N/A
afrikai-amerikaiak 20 75%[24] 0,87
északnyugat-Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területban élő kazahok 195 76,4% [41] N/A
libanoniak 75 78%[42] N/A
közép-ázsiaiak N/A 80%[27] N/A
alaszkai eszkimók N/A 80%[6][25] N/A
ausztrál őslakosok 44 85%[24] 0,922
belső mongolok 198 87,9%[41] N/A
afrikai bantuk 59 89%[24] 0,943
ázsiai-amerikaiak N/A 90%[6][25] N/A
északkeleti han kínaiak 248 92,3%[41] N/A
kínaiak 71 93%[24] 0,964
délkelet-ázsiaiak N/A 98%[6][25] N/A
thaik 134 98%[24] 0,99
bennszülött amerikaiak 24 100%[24] 1,00

A statisztikai szignifikancia nagyban függ a mintavétel méretétől.

A laktózérzékenység a kor előrehaladtával emelkedik. 2-3, 6, és 9-10 évesen a következőképp alakult:

  • a fehér amerikaiaknál és az észak-európaiaknál 6-15%
  • a mexikói amerikaiaknál 18%, 30%, illetve 47%
  • a néger dél-afrikaiaknál 25%, 45%, illetve 60%
  • a kínaiaknál és a japánoknál körülbelül 30%, 80%, illetve 85%
  • a perui meszticeknél 30–55%, 90%, illetve >90%[43][44]

A kínaiak és a japánok 80-90%-a 3-4 évvel az elválasztás után elveszíti a laktóz megemésztésének képességét. Több kutatás arra mutatott rá, hogy a legtöbb japán 200 ml tejet képes elfogyasztani komolyabb kórtünetek nélkül. (Swagerty et al, 2002).[21]

Az askenázi zsidók laktózemésztési képességüknek 20-30%-át képesek több évig megtartani.[23][43][45] Az észak-európai populációk azon 10%-ánál, ahol kialakul a laktózérzékenység, ez fokozatosan, akár 20 évre elnyújtva történik meg.[46]

Diagnózis szerkesztés

A laktózérzékenység kimutatásához a bélfunkciókat úgy tesztelik, hogy több tejterméket fogyasztanak el, mint amennyit rendesen meg lehet emészteni. A klinikai tünetek általában 30 percen belül jelentkeznek, de az elfogyasztott ételektől és a végzett tevékenységtől függően néha 1-2 órát is várni kell.[47] A klinikai válaszok nagymértékű változatossága (hányinger, görcs, puffadás, hasmenés, felfúvódás) valamelyike várható, mivel a laktózérzékenység megjelenésének mértéke és súlyossága egyénenként változó.

Fontos lehet a laktózérzékenység megkülönböztetése a tejallergiától, ami az immunrendszernek a tej proteinjeire adott rendellenes immunválasza. Mivel a laktózérzékenység a felnőttek körében világviszonylatban a normális állapot, náluk általában nem szükséges orvosi diagnózis felállítása. Azonban ha szükség van a diagnózis megerősítésére, ebben az esetben az alábbi három teszt egyike használható.

Öndiagnózis szerkesztés

  • Diétateszt: Egy több napos diéta, aminek során nem fogyasztható laktóz. Figyelni kell arra, hogy sok késztermék laktózt tartalmaz. Ha a tünetek megszűnnek, akkor az felveti a gyanút.
  • Kitettségteszt: A laktózmentes diétát követően egy pohár vízben 50-100 gramm tejcukrot kell feloldani, és ezt meginni. Ha néhány órán belül visszatérnek a tünetek, akkor azok megerősítik a gyanút.

Ez a módszer nem ad egyértelmű eredményt, mivel lehet, hogy a szervezet egy bizonyos mennyiségű laktózt még tolerál. Ennek a mennyisége azonban a természetes intoleranciában csökken.

Hidrogén-kilégzéses vizsgálat szerkesztés

A hidrogén-kilégzéses vizsgálat során egy éjszakai böjtöt követően éhgyomorra 50 gramm, vízben oldott laktózt kell lenyelni. Amennyiben a laktóz nem emésztődik meg, akkor ezt a bélrendszer baktériumai bontják le, melynek során hidrogént termelnek. A hidrogén a vérárammal a tüdőbe jut, az pedig kilégzi. Ezt a metánnal együtt a kilélegzett levegőben a klinikai gázok mérésére szolgáló kromatográffal ki lehet mutatni. Mivel normális esetben a kilélegzett levegőben elenyésző a hidrogéngáz, a kimutatható mennyiségű hidrogén laktózintoleranciára utal. A vizsgálat 2-3 órát vesz igénybe. Hasonló klinikai eljárást kell alkalmazni a fruktóz felszívódási zavarának a nem veleszületett formájának megerősítésére. Nem ritkaság azonban a hamis negatív eredmény; minden ötödik esetben a baktériumok csak metánt termelnek, hidrogént nem.

Vércukorvizsgálat szerkesztés

A laktózoldatot szintén egész éjszakás éhezés után, éhgyomorra kell meginni.

A laktózbevitel után 10-15 percenként megmérve a vér glükózszintjét, a rossz laktózemésztésű személyeknél lapos függvénygörbét kapunk, míg a laktóz megemésztésére képes személyeknél a görbének jellegzetes csúcsa látható, amit 1-2 óra alatti 50-100%-os emelkedéssel ér el. Azonban mivel ehhez gyakran kell vért venni a betegtől, emiatt helyét napjainkban egyre inkább a kilégzéses teszt veszi át. A mintát az oldat megivása előtt, és utána két órán át fél óránként kell levenni. Vénás vérben jó laktózemésztés esetén az oldat megivása után a csúcs 20 mg/dl (1,11 mmol/l), kapilláris vérben 25 mg/dl. Ha a csúcs 10 mg/dl alatt marad, akkor a vizsgált személy laktózérzékeny. A cukorbetegség hamis negatív eredményt adhat.

A széklet savassága szerkesztés

Elsősorban csecsemőknél és azoknál alkalmazzák, kiknél a többi módszerben nem bíznak. Klinikai diagnózisnál szükséges.[48]

A bél szövettani vizsgálata szerkesztés

A bél szövettani vizsgálata a pozitív hidrogénkilégzéses teszt megerősítésére szolgálhat.[49] Azonban a teszt agresszív jellege és a bélszövetek RNS-eiben lévő laktózenzimek számának megméréséhez szükséges magas fokon specializált laboratórium szükségessége miatt majdnem csakis kizárólag klinikai kísérleteknél alkalmazzák.

Genetikai vizsgálat szerkesztés

A laktóz-intoleranciát nyál- vagy vérmintán végrehajtott genetikai teszttel is ki lehet mutatni, mely a C/T-13910 és esetenként a G/A-22018 polimorfizmust vizsgálja.[3]

A diagnózis története szerkesztés

Hippokratész ókori görög orvos jegyzett fel először gyomorpanaszokat és bőrtüneteket egyes tejfogyasztóknál,[50] az első tüneteket akár laktózérzékenységből is okozhatta – bár ennek a kórnak a tüneteit kórismérveit csak az utóbbi évtizedekben kezdte el részletesen leírni a modern orvostudomány.

A kórt először az 1950-1960-as években vették észre, amikor az ENSZ elkötelezte magát az éhínség enyhítése felé, és először tett ilyen irányú lépéseket Európa területén kívül. Holzel és tsai. (1959), továbbá Durand (1959) írta az első két, a laktózérzékenységgel összefüggő tanulmányt. Ahogy a tejjel kapcsolatos rossz hírek elterjedtek, az első világ donorállamai többé nem tulajdoníthatták a betegségeket az útközben a szállítmányba került szennyeződéseknek, vagy a harmadik világban a fogadó fél által használt ételkészítési formák hibáinak.

Mivel az első iparosodott, a modern orvostudományt kifejlesztő népek nagyrészt Nyugat- vagy Észak-Európából származtak, a felnőttkori tejfogyasztás képességét sokáig természetesnek tekintették. A nyugatiak egy ideig nem vették észre, hogy az emberiség nagy részét alkotó etnogenetikai csoportok nem képesek felnőttkorban tejet fogyasztani. Bár a történelem során rendszeres kapcsolat állt fenn az európaiak és a nem-európaiak között, az a felismerés, mely szerint a gyógyászati kutatásoknak figyelembe kellene vennie az emberiség etnikai (valamint nemi és életkorbeli) sokszínűségét, egészen az 1968-as amerikai polgárjogi mozgalomig váratott magára.

Azóta a laktáz és a laktóz közötti kapcsolatot egyre szélesebb körben figyelembe veszik az táplálkozástudományban. Ez azért is egyre fontosabb, mivel Európán kívül is növekszik a tejtermékek piaca.

Kezdetben azt feltételezték, hogy a bélbaktériumok, például az E. coli állítják elő a laktóznak az emberi anyagcsere által felhasználható, alkotó monoszacharidjaira történő szétbontásához szükséges laktáz enzimet. Valamiféle ember-baktérium szimbiózist feltételeztek, melynek során a laktáz az emésztőrendszerben termelődne. Genetikai és protein-analizáló eljárások segítségével az 1970-es évek elején bebizonyították, hogy téves volt a feltevés: az emberi emésztőrendszer sejtjei önállóan is képesek megtermelni a laktáz enzimet.

Elnevezése szerkesztés

Heyman (2006) szerint a világ lakosságának körülbelül 70%-a nem képes a laktózt felnőtt korában megemészteni. Emiatt többen úgy érvelnek, hogy meg kéne változtatni a terminológiát. Ezek szerint a laktózérzékenység tűnik normálisnak, és a kisebbséget kéne laktózperzisztensnek nevezni. Egy ezzel ellentétes érvelés szerint egy olyan társadalomnál, mely általában nem fogyaszt tejterméket, csekély jelentősége van náluk az erre való érzékenységről beszélni, és ezt a fogalmat olyan kultúrákra kellene csak használni, ahol a laktózérzékenység fontos étrendi probléma, és a definíció lehetőségét ezen társadalmaknak kellene fenntartani.

A laktóz-tolerancia kialakulásának története szerkesztés

A laktózérzékenységet azért kezdték el tanulmányozni, hogy segítséget nyújtson az ókori táplálkozás és az őskori társadalmak népességmozgásának megértésében. Egy állat megfejése nagymértékben növeli a belőle származó, elfogyasztásra kerülő kalória mennyiségét, ha azzal hasonlítjuk össze, hogy csak a húsát használjuk fel. Ennek tudatában nem okoz meglepetést, hogy a kereskedelembe kerülő tejtermékek nagyon fontos szerepet töltöttek be az újkőkorszaki mezőgazdaságban. Úgy gondolják, a tej nagy részéből olyan érlelt sajtokat készítettek, melyek csaknem teljesen laktózmentesek voltak.[forrás?]

Római szerzők feljegyezték, hogy az észak-európai népek, főleg a mai Brit-szigeten és Németország területén feldolgozatlan tejet ittak, míg a rómaiak csak sajt formájában fogyasztották.[forrás?] Ez szoros kapcsolatban van azzal, hogy Nagy-Britannia, Németország, Hollandia és Skandinávia lakossága megemészti a tejet, míg a kontinens déli területein, leginkább Olaszországban élők laktózérzékenyebbek.[51]

Az Ázsia keleti területein fennmaradt történelmi források szerint Kínában nem volt jellemző a tejfogyasztás, míg határai körül igen. Ez megfelel a jelenkori adatoknak. Kína híres az ott élők alacsony laktóz-toleranciájáról, míg Mongólia és az ázsiai sztyeppe lakossága rendszeresen fogyasztott lótejet. Ez az ellenállóképesség annak is köszönhető, hogy a nomádok nem telepedtek le elég ideig ahhoz, hogy sajtot érleljenek.[forrás?] A nomádok a lótejből egy kumisznak nevezett alkoholos italt is készítenek, bár a fermentáció csökkenti a laktóztartalmat.

A nomád származású afrikai Fulani népcsoport kultúrája egykor teljesen a tehén-, kecske- és a báránytartás körül forgott. A tejtermékek mindvégig fontos szerepet játszottak táplálkozásukban. Feltételezések szerint a magas tejfogyasztás alakította ki a társadalmon belüli magas (77%-os) laktóz-perzisztenciát. Fulanik leginkább Guinea-Conakryben, Burkina Fasóban, Maliban, Nigériában, Nigerban, Kamerunban és Csádban laknak.

Az még nem tisztázott, a genetikai mutáció(k) pontosan mikor és honnan indult(ak), de egy friss tanulmány[52] arra a következtetésre jutott, hogy a tej megemésztésének az élet nagyobb részében lehetővé tevő genetikai változásra nagyjából 7 500 évvel ezelőtt a tejfeldolgozásból megélő balkáni és közép-európai földműveseknél alakult ki. Egyesek korábban úgy gondolták, hogy i. e. 4 000 körül több alkalommal is kialakulhatott, Svédországban (ahol világszerte a legalacsonyabb a laktózérzékenység aránya) és az Arab-félszigeten. Mások egy a Közel-Keleten i. e. 4 500 körül megtörtént egyetlen mutáció mellett érvelnek, mely később szétterjedt. Több forrás egy harmadik, sokkal később történt átalakulásról számol be az afrikai tutsiknál. Bármi is legyen az ellenállóképesség kialakulásának helye és ideje, a legtöbb nyugat-európai, és a Nyugat-Európából leszármazottak is magukban hordozzák a mutáció hatásait (nevezetesen azt, hogy biztonságosan fogyaszthatnak tejtermékeket életük során végig), míg ugyanez nem mondható el Kelet-Ázsia és Fekete-Afrika modern lakosaira, Amerika valamint a Csendes-óceán szigetvilágának őslakosaira nézve.[53]

A maszájok is képesek kellemetlen tünetek megjelenése nélkül tejet fogyasztani, ami talán a nyugatiakban lezajlottól eltérő mutáció eredménye lehet.[54]

A felnőttkori laktózérzékenységgel összefüggő laktáz-aktivitás genetikai polimorfizmusairól részletes tudományos ismertetés olvasható az OMMBID 76. fejezetében.[55] Az MCM6 gén nem-kódoló változata és a felnőttkori laktózérzékenység között erős kapcsolatot sejtenek.[6]

A laktózérzékenység kezelése szerkesztés

A rendszeresen tejet és tejtermékeket nem fogyasztó társadalmakban a laktózérzékenység általában nem jelent kezelendő problémát. A többségében laktóz-toleráns közösségekben élő laktózérzékeny személyeknek azonban kellemetlen lehet. Bár nem tudunk olyan módszerről, amely segítene a laktóz-tolerancia visszaállításában, egyesek azt állítják, hogy érzékenységük az idő függvényében (például az egészségi állapotuktól vagy terhességüktől függően) változik.[56]). A laktózérzékenység általában nem állítható valakiről feketén-fehéren: a laktáz-termelés csökkenése, és így a még megemészthető laktóz mennyisége egyénenként változó lehet. Mivel a laktózérzékenység az esetleges kényelmetlenségen kívül más egészségi problémákat nem okoz, kezelése a tünetek előfordulásának és súlyosságának minimalizálásából áll. Berdanier és Hargrove négy fő lehetőséget határoz meg:[49]

  1. az étkezés során a laktóz kerülése
  2. a táplálékbevitel érdekében ennek pótlása
  3. a kalciumfogyasztás szabályozása
  4. enzim-helyettesítő használata.

A laktóztartalmú készítmények elhagyása szerkesztés

Mivel a laktóztolerancia mértéke egyénileg eltérő lehet, az amerikai Nemzeti Egészségügyi Hivatal szerint „Mindenkinek egy tanulási folyamat során kell felmérnie, hogy étrendjükben mennyi laktózt képesek kezelni.” (Dietary control of lactose intolerance depends on people learning through trial and error how much lactose they can handle.)[57] Lényeges a címkék elolvasása, mivel a kereskedelmi terminológia nyelvenként és területenként változik.[49]

A laktóz az élelmiszerek két nagy csoportjában van jelen. Ezek a hagyományos tejtermékek és a (nem csak a tejtermékekben használt) adalékanyagok. Szükség esetén használható a gyógyszertárakban kapható laktáz is, ami bejuttatható rágótablettában vagy kapszulában.

Tejtermékek szerkesztés

A laktózmentesség definíciója Magyarországon

Az MSZ 1382/1-87 számú szabvány előírásainak értelmében tejcukormentes (laktózmentes) az az élelmiszer, amelynek tejcukortartalma fogyasztásra kész állapotban legfeljebb 0,1 g/100 g, illetve 0,1 g/100 cm³. (A normál tejben 4,5 gramm tejcukor található 100 grammban.)

A laktóz vízben oldódó molekula. Így a zsírszázaléktól és az alvadási folyamattól függ az egyes ételek könnyű vagy nehezebb megemészthetősége. Az alvasztás során a laktóz a tejsavóval és a kazeinnel együtt a vizes részben található meg, ugyanakkor a zsíros részben nincs jelen. A csökkentett zsírtartalmú vagy zsírmentes tejtermékekhez általában további tejszármazékokat (például tejport) adnak az édesebb íz elérésére, ezzel is növelve a laktóztartalmat.

  • Tej: az emberi tejnek a legnagyobb a laktóztartalma, nagyjából 9%. Ugyanez az arány a feldolgozatlan tehéntejnél 4,7%. A más tülkösszarvú állattól származó, kezeletlen tej laktóztartalma is nagyjából ugyanennyi. A kecskénél 4,1%,[58] a házibivalynál 4,86%,[59] a jaknál 4,93%,[60] a juhnál 4,6%)
  • Vaj: a vajkészítés során elválasztják a tej víztartalmának nagy részét annak zsírtartalmától. Mivel a laktóz vízben oldódik, emiatt csak kis mértékben lesz jelen a vajban, hacsak nem fermentálják, hogy élőflórás vaj legyen.
  • Joghurt és kefir: az emberek a tejnél kevésbé érzékenyek a hagyományosan készített joghurtra, mivel a joghurt elkészítéséhez használt baktériumkultúra termel laktáz enzimet is. Számos, a kereskedelemben kapható márka azonban tartalmaz más tejszármazékokat is, amelyek megnövelik a laktóztartalmat.
  • Sajt: a hagyományos módon készített kemény sajt – mint amilyen a svájci sajt – és a lágy, érlelt sajt a készítésüknél alkalmazott eljárások miatt kisebb reakciót válthat ki, mint ugyanolyan mennyiségű tej. A fermentáció és a magasabb zsírtartalom alacsonyabb laktóztartalomhoz vezet. A svájci sajtokhoz hasonló eljárással készített sajtok (például Cheddar) a tejben megtalálható laktózmennyiség csak mintegy 10%-át tartalmazzák. Ráadásul a két évnél is hosszabban tartó érlelési folyamat alatt a laktóztartalom tulajdonképpen a nullára csökken.[1] Archiválva 2013. július 30-i dátummal a Wayback Machine-ben A kereskedelemben kapható sajtmárkákat azonban a laktóztartalmat kisebb mértékben csökkentő, modern eljárásokkal készítik, és mivel nincsenek a sajt érettségére, érleltségére vonatkozó előírások, csupán az „érlelt” felirat alapján nem lehetünk biztosak abban, hogy jelentős mértékben csökkent a sajt laktóztartalma.

A hosszas érlelés más problémát okozhat. Az aminosavak bomlásával biogén aminok keletkeznek, amelyek a hisztaminhoz hasonlóan allergiás tüneteket válthatnak ki. Ezt a német szakirodalom pszeudoallergiának nevezi.

  • Tejföl és jégkrém: amennyiben a joghurthoz hasonlóan állítják elő, elviselhető a laktózérzékenyek számára is, azonban a legtöbb modern márka más tejszármazékokat is tartalmaz.[61] Meg kell nézni a címkéket.[62]

A laktóztartalmú tej- és tejtermékek helyettesíthetők laktózmentes változataikkal, de vannak más pótszerek is, például mandula- vagy szójatej. Ezeket a pótszereket kalciummal és vitaminokkal gazdagítják. Emellett figyelembe kell venni, hogy sok késztermék laktóztartalmú vagy laktózt tartalmazhat. A laktózt az íz javítására adják számos termékekhez, például csokoládékhoz, kenyerekhez, péksüteményekhez, húskészítményekhez, tésztákhoz, instant porokhoz, fagylaltokhoz, és bombonokhoz. Azonban kis mennyiséget a legtöbb laktózérzékeny még tud tolerálni, így a legtöbb esetben nem kell teljesen kizárni ezeket a termékeket.[63] Vannak, akik mégis inkább teljesen kizárják az életükből a laktózt. A kalcium- és vitaminhiányt változatos vagy tervszerű táplálkozással elkerülhetik. Ezzel védekezhetnek a csontritkulás megnövekedett kockázata ellen.

Példaértékek szerkesztés

Mivel a laktóz mennyiségének kimutatásához ma még nincs egyértelműen elfogadott tudományos módszertan,[64] (azt sem döntötték el, hogy a hidratált vagy a nem hidratált formát vegyék figyelembe – a diszacharidoknál mindkettő létezik), továbbá tekintetbe kell venni azt is, hogy a tejtermékek összetétele a címkézési gyakorlat, a földrajzi elhelyezkedés és a feldolgozási módszerek függvényében nagymértékben változhat. Ezek függvényében pontos laktózadatokat nem igazán lehet megadni. A következőkben a tipikusan problémát okozó ételek laktózszintjei láthatók, tájékoztató jelleggel:[57]

Tejtermék Laktóztartalom
Alacsony zsírtartalmú joghurt (240 ml) 5 g  
Csökkentett zsírtartalmú tej (240 ml) 11 g  
Svájci sajt (28 g) 1 g  
Fagylalt, jégkrém (120 ml) 6 g  
Túró (120 ml) 2–3 g  

A nem tejes ételek laktóztartalma szerkesztés

A laktóz (ami jelen lehet akkor is, amikor a címkén laktoszérum, tejsavó vagy tejsavópor, tejpor stb. olvasható) kereskedelmi élelmiszer-adalékanyag, amit íze, szerkezeti tulajdonságai miatt és kötőanyagként használnak akár húskészítményekben is.[65] Virslik/hot dogok, felvágottak, pástétomok, margarinok, húsleveskockák,[66] a szeletelt kenyér,[67][68] a reggeli müzli,[65] a burgonyaszirom,[69] a szárított gyümölcs, feldolgozott ételek, gyógykészítmények, készételek, húshelyettesítők, fehérjekiegészítők mind tartalmazhatnak laktózt.

A „pareve” jelzésű kóser ételek tejmentesek. Ha azonban „D” (mint Dairy, azaz tejtermék) betű található a bekarikázott „K”, „U” vagy egyéb hechser (kóserságot igazoló pecsét) mellett, akkor az étel valószínűleg tejszármazékokat tartalmaz[65] (bár egyszerűen arra is utalhat, hogy a terméket előállító eszközzel tejtermékeket is készíthettek).

A tejtermékekhez való visszaszoktatás szerkesztés

Egészséges, másodlagos laktózérzékenységben szenvedő személyek esetén elképzelhető a vastagbél baktériumflórájának „megtanítása” a laktóz jobb lebontására,[70] naponta több alkalommal kis mennyiségű tejtermék fogyasztásával, néhány héten keresztül. A tejtermékekre való ilyen visszaszoktatás krónikus betegek számára nem ajánlott, mert egyes betegségek az emésztőrendszerre olyan hatással lehetnek, ami megakadályozza a laktáz enzim termelését. A bélbetegségek meggyógyításával többnyire megszűnik a laktózérzékenység. Ritkán azonban annyira károsodtak a bélfal sejtjei, hogy már nem képesek regenerálódni.

Más kutatások azt mutatták, hogy a megnövelt tejtermékfogyasztás nem okozza a laktáz termelésének növekedését.[71]

Főként kisgyermekeknél a por alakú laktózt hashajtásra használják. Ez azon alapul, hogy a laktáz viszonylag lassan bontja a laktózt.

Táplálkozástudományi vonatkozások szerkesztés

Elsődleges laktózérzékenység szerkesztés

Azokban a közösségekben, ahol az elsődleges laktózérzékenység a megszokott, a népesség képes a nyugati társadalmakhoz hasonló általános egészségi állapotot elérni, vagy még jobbat is. (Például Japán esetében.)

Másodlagos laktózérzékenység szerkesztés

Bár a másodlagos laktózérzékenység közvetlenül nem befolyásolja az egyén táplálkozási szükségleteit, a fősodorbeli média és a nyugat-európai, illetve észak-amerikai országokban általánosan elfogadott nézetek szerint a tejtermékek az egészséges étrend alapvető részét képezik. A tejtermékek valóban könnyen hozzáférhető, és viszonylag jó kalcium- és káliumforrások, számos országban ráadásul az A- és D-vitaminnal való dúsítását is előírják. Így a tejfogyasztó társadalmakban a tejtermékek gyakran ezeknek a tápanyagoknak a fő forrását adják, és például a lakto-vegetáriánusok számára a B12-vitamin fő forrását is. Akik a tejtermékek fogyasztásáról lemondanak, ezeket a tápanyagokat máshonnan kell pótolniuk.

A növényi alapú tej-helyettesítők általában nem gazdagak kalciumban, káliumban, A- és D-vitaminban (és mint valamennyi nem-állati étel, B12-vitaminban sem). A nagyobb gyártók azonban általában utólag kipótolják ezeket az összetevőket, bár a bizonyossághoz a címke elolvasása mindenképpen ajánlott.

A szupermarketek polcain egyre több kalciummal dúsított reggeli étel, mint például narancsdzsúsz, kenyér és szárított gabonapelyhek kapható. Sok gyümölcs és zöldség gazdag káliumban és A-vitaminban; a hús és a tojás sok B12-vitamint tartalmaz; az emberi test pedig képes némi D-vitamin előállítására, ha elegendő napfény éri. Végül dietetikus vagy orvos tanácsát is érdemes kikérni a vitaminok és ásványi anyagok pótlásáról.

A csökkentett laktóztartalmú tejtermékek tartalmazzák ugyanazokat a tápanyagokat, mint a teljes laktóztartalmú változatok, ám ízükben és megjelenésükben eltérhetnek. A cukorbetegeknek azonban vigyázniuk kell a laktózmentes és csökkentett laktóztartalmú termékekkel, mivel a tejhez adott laktáz enzim a laktózt egyszerű cukrokra bontja, amik gyorsan felszívódnak, nagy a glikémiás indexük, így gyorsan és nagy mértékben emelik a vércukorszintet! [72][73]

A legtöbb csecsemő, aki rotavírustól kap gasztroenteritiszt, nem jut el a laktóz-intoleranciáig,[74] így nem ajánlott laktózmentes étrenden tartani őket, hacsak nem mutatják erősen a laktóz-intolerancia tüneteit.

Veleszületett laktáz-elégtelenség szerkesztés

A veleszületett laktáz-elégtelenség egy autoszomális recesszív öröklésű rendellenesség, ami teljesen megakadályozza a laktáz enzim termelését.[75] A 20. század előtt a csecsemők ritkán élték túl ezt az állapotot. Később, a tejpótlékok és a laktózmentes csecsemőtápszerek kifejlesztésével lehetővé vált a veleszületett laktáz-elégtelenségben szenvedő gyermekek megfelelő táplálása. A csecsemőkort elhagyva a másodlagos laktózérzékenyek étrendje számukra is megfelelő.

Lásd még szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Misselwitz B, Pohl D, Frühauf H, Fried M, Vavricka SR, Fox M. (2013. June). „Lactose malabsorption and intolerance: pathogenesis, diagnosis and treatment.” (angol nyelven). United European Gastroenterol J. 1 (3), 151-9. o. DOI:10.1177/2050640613484463. PMID 24917953.  
  2. ↑ Pribila, Bethany A. et al. (2000). „Improved lactose digestion and intolerance among African-American adolescent girls fed a dairy-rich diet.”. Journal of the American Dietetic Association. [2012. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 3.) „Approximately 75% of the world's population loses the ability to completely digest a physiological dose of lactose after infancy” 
  3. ↑ a b c Bulhoes, A. C., et. al.: Correlation between lactose absorption and the C/T-13910 and G/A-22018 mutations of the lactase-phlorizin hydrolase (LCT) gene in adult-type hypolactasia. Brazilian Journal of Medical and Biological Research, 2007. november 1. (Hozzáférés: 2008. július 19.)
  4. ↑ Drogen aus der Milchflasche Archiválva 2013. szeptember 14-i dátummal a Wayback Machine-ben. In: Deutschlandradio. Berlin 26. Juni 2004 (15. Mai 2006)
  5. ↑ Heyman MB (2006). „Lactose intolerance in infants, children, and adolescents”. Pediatrics 118 (3), 1279–86. o. [2008. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1542/peds.2006-1721. PMID 16951027. (Hozzáférés: 2008. április 26.)  
  6. ↑ a b c d e f g h i j k l m n Enattah NS, Sahi T, Savilahti E, Terwilliger JD, Peltonen L, Järvelä I (2002). „Identification of a variant associated with adult-type hypolactasia”. Nat. Genet. 30 (2), 233–7. o. DOI:10.1038/ng826. PMID 11788828.  
  7. ↑ I. Jarvela, S. Torniainen, K. L. Kolho: Molecular genetics of human lactase deficiencies. In: Ann. Med.. Juli 2009, S. 1–8, doi:10.1080/07853890903121033, PMID 19639477
  8. ↑ a b Mark Wiser: Intestinal Protozoa. Tulane University, 2007. augusztus 30. (Hozzáférés: 2008. január 31.)
  9. ↑ a b Giardiasis az eMedicine oldalán Andre Pennardt February 22, 2006
  10. ↑ Swagerty DL, Walling AD, Klein RM (2002). „Lactose intolerance”. Am Fam Physician 65 (9), 1845–50. o. [2008. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. PMID 12018807. (Hozzáférés: 2008. április 26.)  
  11. ↑ Colic and lactose intolerance
  12. ↑ Thomas Löscher, Gerd-Dieter Burchard (Hrsg.): Tropenmedizin in Klinik und Praxis. 4., überarbeitete Auflage. Georg Thieme Verlag, Stuttgart 2010, ISBN 978-3-13-785804-1, S. 652
  13. ↑ N. O. Berg, A. Dahlqvist u. a.: Severe familial lactose intolerance–a gastrogen disorder? In: Acta paediatrica Scandinavica. Band 58, Nummer 5, September 1969, S. 525–527, ISSN 0001-656X. PMID 5365173.
  14. ↑ G. Russo, F. Mollica u. a.: Congenital lactose intolerance of gastrogen origin associated with cataracts. In: Acta paediatrica Scandinavica. Band 63, Nummer 3, Mai 1974, S. 457–460, ISSN 0001-656X. PMID 4209121
  15. ↑ Y. Hirashima, S. Shinozuka u. a.: Lactose intolerance associated with cataracts. In: European journal of pediatrics. Band 130, Nummer 1, Januar 1979, S. 41–45, ISSN 0340-6199. PMID 759181.
  16. ↑ A. Hosková, J. Sabacký u. a.: Severe lactose intolerance with lactosuria and vomiting. In: Archives of Disease in Childhood. Band 55, Nummer 4, April 1980, S. 304–305, ISSN 1468-2044. PMID 7416780. Sablon:PMC
  17. ↑ Jeremy M. Berg, Lubert Stryer, John L. Tymoczko: Biochemistry. 5. Auflage. Freeman, 2002, ISBN 0-7167-4684-0, ch. 16.1.12. (englisch)
  18. ↑ Soy Nutrition. [2007. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 15.)
  19. ↑ a b Coles Harriet: The lactase gene in Africa: Do you take milk?. The Human Genome, Wellcome Trust, 2007. január 20. [2008. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 18.)
  20. ↑ Jeremy M. Berg, Lubert Stryer, John L. Tymoczko: Biochemie. 6. Auflage. Spektrum Akademischer Verlag, 2007, ISBN 978-3-8274-1800-5, S. 504.
  21. ↑ a b Yoshida Y, Sasaki G, Goto S, Yanagiya S, Takashina K (1975). „Studies on the etiology of milk intolerance in Japanese adults”. Gastroenterol. Jpn. 10 (1), 29–34. o. PMID 1234085.  
  22. ↑ (A lisztérzékeny beteg és diétája, László András dr., Semmelweis Egyetem, Kútvölgyi Klinikai Tömb, Gasztroenterologiai Ambulancia). [2008. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 27.)
  23. ↑ a b Flatz G (1987). „Genetics of lactose digestion in humans”. Adv. Hum. Genet. 16, 1–77. o. PMID 3105269.  
  24. ↑ a b c d e f g h i j k l m Kretchmer N (1972). „Lactose and lactase”. Sci. Am. 227 (4), 71–8. o. PMID 4672311.  
  25. ↑ a b c d e f g h i j Lactose Intolerance: The Molecular Explanation. UC Davis Nutritional Genomics
  26. ↑ Anne Charlotte Jäger: Laktose-intolerans: Gentest for laktose-intolerans - hurtig og billig diagnostik. DSKB-NYT, 2006. február 1. [2008. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 19.)
  27. ↑ a b c d e f g h i j k de Vrese M, Stegelmann A, Richter B, Fenselau S, Laue C, Schrezenmeir J (2001). „Probiotics--compensation for lactase insufficiency”. Am. J. Clin. Nutr. 73 (2 Suppl), 421S–429S. o. PMID 11157352.  
  28. ↑ G.D. Smith et al., Lactase persistence-related genetic variant: population substructure and health outcomes. European Journal of Human Genetics, 2008.
  29. ↑ N.S. Enattah et al.: Evidence of Still-Ongoing Convergence Evolution of the Lactase Persistence T-13910 Alleles in Humans. American Journal of Human Genetics, 2007. szeptember 1.[halott link]
  30. ↑ Valenkevich LN, Iakhontova OI (2005). „Prevalence of the lactase deficiency among the population of the northwestern region of Russia” (orosz nyelven). Eksp Klin Gastroenterol (1), 97–100, 108. o. PMID 15991859.  
  31. ↑ a b c Cavalli-Sforza LT, Strata A, Barone A, Cucurachi L (1987). „Primary adult lactose malabsorption in Italy: regional differences in prevalence and relationship to lactose intolerance and milk consumption” (PDF). Am. J. Clin. Nutr. 45 (4), 748–54. o. PMID 3565303.  
  32. ↑ a b Tandon RK, Joshi YK, Singh DS, Narendranathan M, Balakrishnan V, Lal K (1981). „Lactose intolerance in North and South Indians”. Am. J. Clin. Nutr. 34 (5), 943–6. o. PMID 7234720.  
  33. ↑ (portugálul)Intolerância à lactose Archiválva 2010. augusztus 15-i dátummal a Wayback Machine-ben Maria do Céu Salgado - Outubro de 2007]
  34. ↑ Rana SV, Bhasin DK, Naik N (2004). „Lactose malabsorption in apparently healthy adults in northern India, assessed using lactose hydrogen breath test”. Indian J Gastroenterol 23 (2), 78. o. [2008. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. PMID 15176547. (Hozzáférés: 2008. április 26.)  
  35. ↑ Kozlov A, Lisitsyn D (1997). „Hypolactasia in Saami subpopulations of Russia and Finland”. Anthropol Anz 55 (3-4), 281–7. o. PMID 9468755.  
  36. ↑ Archivált másolat. [2011. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 7.)
  37. ↑ Jackson RT, Latham MC (1979). „Lactose malabsorption among Masai children of East Africa”. Am. J. Clin. Nutr. 32 (4), 779–82. o. PMID 581925.  
  38. ↑ a b c Ernest L. Abel. Jewish Genetic Diseases: a Layman's Guide. McFarland & Company, Inc., Publishers 
  39. ↑ Burgio GR, Flatz G, Barbera C, et al (1984). „Prevalence of primary adult lactose malabsorption and awareness of milk intolerance in Italy” (PDF). Am. J. Clin. Nutr. 39 (1), 100–4. o. PMID 6691285.  
  40. ↑ Vesa TH, Marteau P, Korpela R (2000). „Lactose intolerance”. J Am Coll Nutr 19 (2 Suppl), 165S–175S. o. [2010. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. PMID 10759141. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)  
  41. ↑ a b c Wang YG, Yan YS, Xu JJ, et al (1984). „Prevalence of primary adult lactose malabsorption in three populations of northern China”. Hum. Genet. 67 (1), 103–6. o. PMID 6235167.  
  42. ↑ Nasrallah SM (1979). „Lactose intolerance in the Lebanese population and in "Mediterranean lymphoma"” (PDF). Am. J. Clin. Nutr. 32 (10), 1994–6. o. PMID 484518.  
  43. ↑ a b Sahi T (1994). „Genetics and epidemiology of adult-type hypolactasia”. Scand. J. Gastroenterol. Suppl. 202, 7–20. o. PMID 8042019.  
  44. ↑ Woteki CE, Weser E, Young EA (1976). „Lactose malabsorption in Mexican-American children” (PDF). Am. J. Clin. Nutr. 29 (1), 19–24. o. PMID 946157.  
  45. ↑ Swallow DM (2003). „Genetics of lactase persistence and lactose intolerance”. Annu. Rev. Genet. 37, 197–219. o. DOI:10.1146/annurev.genet.37.110801.143820. PMID 14616060.  
  46. ↑ Matthews SB, Waud JP, Roberts AG, Campbell AK (2005). „Systemic lactose intolerance: a new perspective on an old problem”. Postgrad Med J 81 (953), 167–73. o. DOI:10.1136/pgmj.2004.025551. PMID 15749792.  
  47. ↑ R. Bowen: Lactose Intolerance (Lactase Non-Persistence). Pathophysiology of the Digestive System. Colorado State University, 2006. december 28.
  48. ↑ National Digestive Diseases Information Clearinghouse: Lactose Intolerance -- How is lactose intolerance diagnosed?. National Institute of Diabetes and Digestive and Kidney Diseases, National Institutes of Health, 2006. március 1. [2011. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 26.)
  49. ↑ a b c Hargrove, James L.; Berdanier, Carolyn D.. Nutrition and gene expression. Boca Raton: CRC Press (1993). ISBN 0-8493-6961-4 
  50. ↑ Wilson J (2005. december 1.). „Milk Intolerance: Lactose Intolerance and Cow's Milk Protein Allergy”. Newborn and Infant Nursing Reviews 5 (4), 203-7. o. DOI:10.1053/j.nainr.2005.08.004.  
  51. ↑ Lactose tolerance/intolerance. Gene Expression, 2004. január 19. [2007. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 31.)
  52. ↑ Milk Drinking Started Around 7,500 Years Ago In Central Europe, Science Daily, Sep. 1, 2009
  53. ↑ Lactose Intolerance Archiválva 2008. július 4-i dátummal a Wayback Machine-ben from American Family Physician
  54. ↑ Swaminathan, Nikhil. „African Adaptation to Digesting Milk Is "Strongest Signal of Selection Ever"”, 2006. december 11. 
  55. ↑ Charles Scriver, Beaudet, A.L., Valle, D., Sly, W.S., Vogelstein, B., Childs, B., Kinzler, K.W. (Accessed 2007). The Online Metabolic and Molecular Bases of Inherited Disease. New York: McGraw-Hill. - Summaries of 255 chapters, full text through many universities. There is also the OMMBID blog Archiválva 2007. február 6-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  56. ↑ Lactose Intolerance az eMedicine oldalán Roy, Barakat, Nwakakwa, Shojamanesh, Khurana, July 5, 2006 – A laktózérzékeny nők kb. 44%-a a terhesség ideje alatt újra képes a laktóz feldolgozására. Ezt a bél lassabb szállítóképessége és a terhesség alatt a bélflórát érintő változások okozhatják. (About 44% of lactose intolerant women regain the ability to digest lactose during pregnancy. This might be caused by slow intestinal transit and intestinal flora changes during pregnancy.)
  57. ↑ a b National Digestive Diseases Information Clearinghouse: Lactose Intolerance. National Institute of Diabetes and Digestive and Kidney Diseases, National Institutes of Health, 2006. március 1. [2011. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 26.)
  58. ↑ Composition of Human, Cow, and Goat Milks - Goat Milk - GOATWORLD.COM
  59. ↑ Peeva (2001). „Composition of buffalo milk. Sources of specific effects on the separate components”. Bulg. J. Agric. Sci. 7, 329-35. o. [2007. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 11.)  
  60. ↑ C:\JAG2\Jiang.vp
  61. ↑ Dairy Science and Technology, Dept. of Food Science: Ice Cream Formulations. University of Guelph
  62. ↑ Reger, Combs, Coulter and Koch. „A Comparison of Dry Sweet Cream Buttermilk and Non-Fat Dry Milk Solids in Breadmaking”. Journal of Dairy Science 34 (2), 136-44. o.  
  63. ↑ Tuula H. Vesa u. a.: Lactose Intolerance. Archiválva 2010. május 28-i dátummal a Wayback Machine-ben In: Journal of the American College of Nutrition. Vol. 19, No. 90002, 2000, S. 165S–175S.
  64. ↑ Goat Milk Composition. [2007. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 11.)
  65. ↑ a b c General guidelines for milk allergy. Oregon Health & Science University. [2012. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 9.)
  66. ↑ Margarine Regulations
  67. ↑ Enriched White Bread in Canada. The Canadian Celiac Association. [2007. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 27.)
  68. ↑ „Influence of Nonfat Dry Milk Solids on the Nutritive Value of Bread”. Journal of Dairy Science 29 (12), 821-9. o.  
  69. ↑ Bartek, food additive company (PDF). [2008. december 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 27.)
  70. ↑ Steve Tally: Lactose intolerant? Drink more milk Archiválva 2006. szeptember 4-i dátummal a Wayback Machine-ben. Agricultures Magazine, 1998(1).
  71. ↑ Food Reactions - Prevalence Of Lactose Intolerance Archiválva 2008. május 17-i dátummal a Wayback Machine-ben, letöltve: 2012. június 1.
  72. ↑ https://www.diabetesselfmanagement.com/blog/is-milk-bad-for-you-diabetes-and-milk/
  73. ↑ Archivált másolat. [2017. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 22.)
  74. ↑ Turck D (2007). „Prevention and treatment of acute diarrhea in infants” (francia nyelven). Arch Pediatr 14 (11), 1375–8. o. DOI:10.1016/j.arcped.2007.06.009. PMID 17629685.  
  75. ↑ Lactose Intolerance az eMedicine oldalán Guandalini S, Frye R, Rivera-Hernández D, Miller L, Borowitz S

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Lactose intolerance című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Laktoseintoleranz című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

Referenciák szerkesztés

Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Laktózérzékenység&oldid=26442800”