Landler Ernő
Landler Ernő (Gelse, 1877. augusztus 6. – Moszkva, butovói kivégzőhely, 1938. június 3.[1]) ügyvéd, pártmunkás, Landler Jenő öccse.
| Landler Ernő | |
 | |
| Született | 1877. augusztus 6. Gelse |
| Elhunyt | 1938. június 3. (60 évesen) Moszkva, butovói kivégzőhely |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | jogász |
| Halál oka | kivégzés |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Landler Ernő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Zsidó családban született, apja Landler Adolf, anyja Spitzer Gizella volt. Elemibe szülővárosában járt, gimnáziumi éveit pedig Nagykanizsán kezdte meg, ám a magyar fővárosban tett érettségit. Ezután jogi tanulmányokat folytatott, és ügyvédi oklevelének megszerzése (1905. október 16.) után Jenő testvérével közösen nyitott ügyvédi irodát. A Kommunisták Magyarországi Pártjának szinte annak létrejöttétől fogva tagja volt. A kommün idején a Budapesti Vörös Őrség, illetve az Országos Vörös Őrség parancsnoka volt, mint belügyi népbiztoshelyettes. A bukás után 1919. szeptember 9-én letartóztatták, s bár a tárgyaláson felmentették, mégis internálótáborba került Zalaegerszegre, ahonnan a szovjet–magyar fogolycsere-akció keretein belül 1922 február első napján a Szovjet-Oroszországba került el, és belépett az kommunista pártba (OK(b)P). Itt a külügyben szolgált, mígnem Lenin 1923-ban Svédországba küldte, ahol Alekszandra Mihajlovna Kollontaj mellett volt jogi tanácsos. Két év múlva visszatért az orosz fővárosba, és ismételten az állam szolgálatába állt a külkereskedelmi népbiztos főjogi tanácsosaként. 1927-ben újra Kollontajt segítette Svédországban, illetve Norvégiában (1930-ig). Miután visszatért Moszkvába, a külkereskedelmi iskola jogi karának élére került, s rendszeresen képviselte a szovjeteket különböző nemzetközi döntőbíróságokon. 1934-től kezdve 3 éven át a párizsi szovjet külkereskedelmi képviselet jogi tanácsosaként tevékenykedett, majd ismét Moszkvába költözött, ahol ismételten a külkereskedelemben dolgozott. 1938. március 16-án az NKVD kémkedés vádjával letartóztatta. Május 22-én meghozták a halálos ítéletet, amelyet június 3-án végre is hajtottak. A moszkvai Kreml falába temették, miután 1956. november 28-án rehabilitálták.
Lánya, Landler Mária Király István második felesége volt.[2]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A politikai elnyomás, Moszkvában és a Moszkvai területen agyonlőtt és eltemetett áldozatainak mártirológiája 1938-53 – Landler Ernő
- ↑ Babus Antal: A mű védelme megkerült „függeléke” és egyéb, kiadatlan Németh László-levelek – Kiadatlan levelek. [2017. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 20.)
Források szerkesztés
- Életrajzi Index Petőfi Irodalmi Múzeum
- Magyar Életrajzi Lexikon 1000–1990
- Zalai életrajzi kislexikon
- Babus Antal: A mű védelme megkerült „függeléke” és egyéb, kiadatlan Németh László-levelek Archiválva 2017. április 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk szerkesztés
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
