Lantos István
Lantos István (Budapest, 1949. július 10. –) Kossuth-díjas magyar zongoraművész, érdemes és kiváló művész, a Nemzet Művésze.
| Lantos István | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1949. július 10. (74 éves)[1] Budapest |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Hangszer | zongora |
| Díjak |
|
| Tevékenység |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életrajza szerkesztés
Lantos István a Bartók Béla zeneművészeti Szakközépiskolában tanult Tusa Erzsébetnél. 1968-ban felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol 1972-ben Solymos Péter növendékeként diplomázott zongora és orgona szakon. 1973-tól a Zeneakadémia helyettesítő tanára később tanára. 1984-től az egyetem tanszékvezetője lesz. 1986 őszétől három évig vendégtanárként tanít Japánban, Szapporóban a Hokkaidói Egyetemen (HUE; Hokkaidō Kyōiku Daigaku/Hokkaidó Kjóiku Daigaku).[2] 1993-ban már itthon megkapja az egyetemi tanár kinevezést. 1994-től 1997-ig a Zeneakadémia rektora volt, később a zongoratanszék és a mesterképző tanfolyam vezetőjének nevezik ki.
2014 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Akadémiai székfoglaló előadását – 2014. május 23-án tartotta: "Lantos István: Improvizáció a klasszikus zene előadói gyakorlatában" cimmel.
Lantos István elismert zongora-virtuóz és kamarazenész, valamint egyedülálló improvizációs készséggel rendelkező orgonaművész is, ezek mellett, pedig igazi pedagógus.
Előadóművészi pályája már a Zeneakadémiai évek alatt elkezdődött. A Filharmónia szólistájaként számos zongora és orgonakoncerttel szerepel Magyarországon, és külföldön. 1969-ben Bayreuthban a Nemzetközi Ifjúsági Találkozón Bartók III. zongoraversenyét adta elő. 1970-ben ismét Bayreuth, Messiaen: Oiseaux exotiques előadásán szólista, Pierre Boulez karmester közreműködésével. 1972-től Ferencsik János haláláig rendszeresen koncertezett az Állami Hangversenyzenekarral európa számos országában (Ausztria, Németország, Svájc, Hollandia, majd 1976-ban került sor az első japán fellépés sorozatra). Rendszeresen koncertezett még szólistaként a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával, a Magyar Posta Szimfonikus Zenekarával, a MÁV Szimfonikus Zenekarral, és a Filharmóniai Társaság Zenekarával. Szólista-karrierje kissé háttérbe szorult és nem hozott, még látványosabb sikereket. Ez részben annak köszönhető, amikor is megjelent a színen a fiatalabb zongoristák újabb generációja és így Kocsis Zoltán valamint Ránki Dezső kerültek az érdeklődés középpontjába. Zenei pályája ennek ellenére is kiteljesedett és megkapta a legmagasabb állami és szakmai elismeréseket és az azok díjait.
Gyakran meghívott zsűritag nemzetközi zongora és orgonaversenyeken. Koncertjeivel gyakran visszatérő vendég Európában az Egyesült Államokban és Japánban is.
Felvételei szerkesztés
Az alábbi felvételeit a Hungaroton Hanglemezgyártó Vállalat adta ki.[3]
- Liszt Ferenc: Kamaraművek
- Brahms: Zongoranégyesek
- In Memoriam Giovanni Bottesini
- Liszt Ferenc: Ritkaságok zongorára
- Liszt Ferenc: Piano Works for Piano Duet
- 50 éves a Hungaroton - Zongoraművészek (1951-2001)
- Bottesini, Giovanni:Kompozíciók nagybőgőre III.- közreműködő
- Schubert zongoradarabok
- Dohnányi variációk egy gyermekdalra
- Haydn zongoraművek
- Liszt eredeti kétzongorás és négykezes darabjai és más kamaradarabjai
- Bartók dalok
Díjai, kitüntetései szerkesztés
- Liszt Ferenc-díj (1976)
- Cziffra-alapítvány díja (1991)
- Bartók-Pásztory-díj (1992)
- Érdemes művész (1998)
- Földes Andor-emlékérem (2001)
- Kiváló művész (2016)
- Kossuth-díj (2018)
- Nemzet Művésze (2023)[4]
Források szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ VIAF-azonosító. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Archivált másolat. [2014. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 11.)
- ↑ Lantos István. lfze.hu. (Hozzáférés: 2016. március 12.)
- ↑ Lantos István, Sajdik Ferenc és Selmeczi György lett a Nemzet Művésze (hu-HU nyelven). Fidelio.hu. (Hozzáférés: 2023. november 3.)
