Lechner Károly
Lechner Károly (Pest, 1850. március 21. – Budapest, 1922. január 19.) magyar orvos, elmegyógyász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1921).
| Lechner Károly | |
_magyar_elmeorvos.jpg) | |
| Arcképe a SZTE Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből | |
| Született | 1850. március 21. Pest |
| Elhunyt | 1922. január 19. (71 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | Lechner Egon |
| Foglalkozása | elmegyógyász, egyetemi tanár |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lechner Károly témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kutatási területe szerkesztés
A reflexelmélettel foglalkozott, később a Pavlov által igazolt idegélettani törvényekre világított rá. Önálló fiziológiai alapokra épült pszichológiát és pszichopatológiát dolgozott ki. A hallucinációkkal, a tudatállapot-változásokkal kapcsolatos vizsgálatai is jelentősek.
Életpályája szerkesztés
Fivére a nagy építész, Lechner Ödön volt. Lechner Károly orvosi oklevelét bécsi előtanulmányok után Budapesten szerezte meg 1874-ben. Szakorvosi képzettséget a sebészet, a szülészet és a szemészet területén szerzett, végül szakterületéül az elmegyógyászatot választotta. 1877-től hat évet töltött el Schwartzer Ferenc híres budai magánintézetében, mely intézetből a magyar elmeorvosok számos kiválósága indult. Felesége halálát követően több évig Nyugat-Európában dolgozott, legtovább a bécsi agyszövettani intézetben. Hallgatta Noritz Lazarus lélektani előadásait, Wundt és Charcot munkatársa volt. Külföldi munkaállomásairól hazatérve itthon az ideg- és elmekórtan elismert szakértőjének számított.
1883-tól az Angyalföldi Elme- és Ideggyógyintézet igazgatója.[1] 1899-ben július 9-én Trefort Ágoston közoktatás- és vallásügyi miniszter Lechnert nevezte ki a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre az Ideg- és elmekórtani katedrára nyilvános rendes tanárnak, egyben a törvényszéki lélektan előadásainak megtartásával is megbízta. Lechner kolozsvári intézete volt az első, amely klinikáján a budapesti Schwartzer intézet hagyományait vitte tovább, igyekeztek a betegeknek kellemes, megnyugtató környezetet biztosítani, betegkönyvtárat szerveztek, s akiket lehetett, kirándulni vitték. Az egész régióból, sőt a Balkánról is érkeztek betegek, egy ideig Ady Endre is itt gyógyíttatta magát.
Lechner 1900-ban a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert koponyamérő eszközével („cephalographe”). Kutatásai, tanulmányai a reflexológia, az alvás, az elmefogyatékosság kérdéseivel kapcsolatban főleg a századfordulón és a századelőn bontakoztak ki. Úttörő jelentőségűnek tekintik Kétes elmeállapot című törvényszéki lélektani jegyzetét is. Tanárságának 25. évfordulójára egy 46 értekezést tartalmazó kötetet adtak ki (Dolgozatok. Kolozsvár, 1915). A kolozsvári egyetemen 1897/98-ban rektori teendőket látott el, gyakran töltött be dékáni tisztséget (1892/93; 1907/08; 1917/18; 1919/20; 1920/21).[2] Tagja volt az Országos Közegészségügyi Tanácsnak; a Törvényszéki Orvosi Bizottság és a Tiszti Orvosi Vizsgáló Bizottság alelnökévé választotta; A Magyar Filozófiai Társaság Közleményeinek munkatársa volt az 1900-as években.
Az első világháború idején Lechner kolozsvári klinikája egyre inkább hadi kórházzá alakult át. Erdély román megszállása, a magyar egyetem menekülése Lechner Károlyt is megviselte, új Ideg- és Elmegyógyászati Klinikát és Agykutató Intézetet kellett létesítenie Szegeden nehéz körülmények közt. 1921-ben beválasztotta a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába, 1922-ben miközben készült akadémiai székfoglaló előadásának megtartására, hirtelen elragadta a halál.
Művei (válogatás) szerkesztés
- A bujakórosok álmatlansága és annak okai. Budapest, 1881
- A téboly agytáplálkozási zavarainak lokalisatiója : tanulmány. Budapest, 1882
- Az érzéki észrevevés némely rendellenességeiről. Orvosi Hetilap, 1888
- Az izommunka szerepköre az értelmi képességek kifejlődésében. Orv. Term. Tud. Ért., 1891
- A psyché materialista alapjai. Orvosi Hetilap, 1892
- Pszichomechanikai törekvések az elmegyógyászatban. Budapest, 1901
- A reflextípusokról. Orv. Term. tud. Ért., 1903
- Az álmatlanságról. Kolozsvár, 1906 (Purjesz emlékkönyv)
- A beszámítás és a jogorvoslás kérdése. [Budapest], 1913 (Klny.: Gyógyászat, 1913. 45. sz.)
- Szabadság és kötöttség a lelki életünkben. Kolozsvár, 1918
- A női lélek és a feminizmus orvostermészettudományi megvilágításban. Budapest, 1922 (Klny., Természettud. Közlöny 4. köt.)
- Közérzéseink az értelmi munka szolgálatában. Budapest, 1923
- Lechner Károly művei. ( A szemelvényeket vál. jegyz. és bev. Balázs Sándor és Spielmann József). Bukarest, 1956[3]
Társasági tagságai szerkesztés
- Erdélyi Múzeum-Egyesület (alelnök, 1909-1922)
- Erdélyi Irodalmi Társaság (EIT) (tiszteletbeli tagja, 1910)
- Természettudományi Társulat (választmányi tag)
- Budapesti Orvosegylet
Díjai, elismerései szerkesztés
- Az Orvosi Hetilap díja (1886)
- A Párizsi világkiállítás nagydíja (1900)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ https://www.orvtudert.ro/images/PDF/2008_2/2008_2_17.pdf
- ↑ 1919, 1920-ban Budapesten vizsgáztatták a kolozsvári tanárok a hallgatókat.
- ↑ Terjedelmi adatok: 285 o. 4 t. : ill.
Források szerkesztés
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0
- Szegedi Egyetemi Almanach: (1921-1996). II. köt. Szeged, 1997, Dobozy Attila. Lechner Károly lásd 217–218. o.
- Kapronczay Károly: Megemlékezés Lechner Károlyról. Orvosi Hetilap, 2001, 142(24) 1279–1280.
- A lélektan 80 éves története a szegedi egyetemen, 1929–2009/ szerk. Szokolszky Ágnes, társszerk. Pataki Márta, Polyák Kamilla. Szeged, JATEPress, 2009. 302 o. Lechner Károly lásd 15–17. o. ISBN 978-963-482-959-1
További információk szerkesztés
- MÉL
- Lechner Károly; SZOTE; Szeged Archiválva 2007. december 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Lechner Károly és Erdély szellemi öröksége[halott link]
- Magyar orvosok, gyógyszerészek arcképcsarnoka
