A lefolyástalan medencék, vagy más néven belső lefolyású vízgyűjtő területek olyan zárt hidrológiai területek, amelyek megtartják a vizet és nincs kifolyásuk más vizekhez (folyó, tenger).

Az óceánok és vízgyűjtő területeik. Sötétszürke: lefolyástalan medencék, fekete: lefolyástalan tavak.

A vízgyűjtő területekről a víz általában kifolyik, és végül a világóceánba jut. A lefolyástalan medencékből a víz csak párolgás vagy szivárgás formájában tud távozni. A lefolyástalan medencékben kialakuló tavak sok esetben sós vizűek.

A lefolyástalan tavak közé tartoznak a Föld legnagyobb tavai, például az Aral-tó vagy a Kaszpi-tenger.

Lefolyástalan tavak szerkesztés

A lefolyástalan tavak rendszerint távol vannak az óceánoktól, vagy egy nagy vízválasztó hegység szigeteli el őket a világtengertől. A víz nem tud kifolyni a tengerbe, összegyűlik egy mély ponton, nem ritka különböző ásványi sók magas koncentrációja. Idővel átalakulhat sós tóvá az erózió és a párolgás miatt.[1]

A lefolyástalan tavak jóval érzékenyebbek a környezeti szennyezésekre, mint kifolyással rendelkező társaik, mivel az odakerülő szennyezések nem tudnak eltávozni a területről.

Előfordulás szerkesztés

A lefolyástalan területek bármelyik klímán előfordulhatnak, sivatagi területeken gyakoribbak. Az erózió vájhat egy vízelvezető utat az elzárt tó és a tenger közé, ha nagy mennyiségű esővíz duzzasztja a tavat; valószínűleg ez történt a Fekete-tenger esetében is, mielőtt kapcsolódott a Földközi tengerhez a Boszporuszon keresztül. Mivel nincs kifolyás, tisztulás, az ásványi sók, és más szennyező elemek is felgyűlhetnek a tavakban.[2] Ausztráliában a legmagasabb a lefolyástalan területek részaránya (21%), az Egyesült Államokban ez 5% körül van.[3]

A lefolyástalan medencék részesedése a Földön közel 18%. A legnagyobb ilyen területek Közép-Ázsiában találhatók. A lefolyástalan medencékben kialakulhat a sós altalaj, mely megkeményedik és alkalmas repülőterek kialakítására és más hasznosításra (például sebességi kísérletek, stb.).

Az emberi beavatkozások (gátak) is megváltoztathatják a lefolyástalan medencéket, és szennyezést okozhatnak. Alacsonyan fekvő területeken helyenként elzárt kis tavak keletkezhetnek (erre példa a Winnipeg-tó környéke).[4]

Képek szerkesztés

Ismertebb lefolyástalan medencék és tavak szerkesztés

Antarktisz szerkesztés

Az Antarktiszon a nagy jégmentes területeken található néhány lefolyástalan tó:

Ázsia szerkesztés

Nyugat-, és közép-Ázsiában nagy lefolyástalan területek vannak. Itt több nagy kifolyás nélküli tó található.

Ausztrália szerkesztés

Afrika szerkesztés

A Szahara és a Kalahári területén kiterjedt lefolyástalan medencék találhatók.

Amerikai Egyesült Államok szerkesztés

Új-Mexikóban számos lefolyástalan medence van.

Észak-Dakotában is több kisebb lefolyástalan tó található.

Kanada szerkesztés

Közép-Amerika szerkesztés

Európa szerkesztés

Európában a viszonylag nedves éghajlat miatt kevesebb lefolyástalan tó van.

Dél-Amerika szerkesztés

Korábbi lefolyástalan tavak szerkesztés

Ezek a tavak és medencék az évmilliók során áttörték az elszigeteltséget és kapcsolatuk lett az óceánokkal:

Irodalom szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Források szerkesztés

  1. Archivált másolat. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 25.)
  2. dorheic Lakes: Waterbodies That Don't Flow to the Sea". United Nations Environment Programme. http://www.unep.or.jp/ietc/publications/short_series/lakereservoirs-2/10.asp Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés ideje: 2008-02-11
  3. Saline Lake Ecosystems of the World. Springer. 1986-04-30. ISBN 978-90-6193-535-3. https://books.google.com/?id=NOdvPFm6SyoC&pg=PA18&lpg=PA18&dq=endorheic. Hozzáférés ideje: 2007-07-31.
  4. Archivált másolat. [2012. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 25.)
  5. Houghton, Samuel G. (1994). A trace of desert waters: the Great Basin story. Reno: University of Nevada Press