Lengyel Géza (botanikus)

(1884–1965) magyar botanikus, agrármérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja

Lengyel Géza, született Lemberger Géza (Salgótarján, 1884. december 23.[2]Budapest, 1965. június 4.) botanikus, agrobotanikus, a biológiai tudomány kandidátusa, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Florisztikai, növényföldrajzi, növényanatómiai és rendszertani kutatásai mellett életműve jelentőségéhez hozzájárultak vetőmagvizsgálatai, továbbá a méhészeti növénytan magyarországi megalapozására irányuló törekvései.

Lengyel Géza
SzületettLemberger Géza
1884. december 23.
Salgótarján
Elhunyt1965. június 4. (80 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásabotanikus,
agrobotanikus,
egyetemi tanár
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1907)
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)[1]
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Lemberger Miksa hivatalnok és Berger Mária gyermekeként született. A fővárosban végezte alap- és középfokú tanulmányait, botanikai, zoológiai és földrajzi bölcsészdoktori oklevelét pedig 1907-ben szerezte meg a Budapesti Tudományegyetemen. Már 1904-től Mágócsy-Dietz Sándor mellett dolgozott gyakornokként az egyetem növénytani intézetében, ahol 1907-ben tanársegéddé lépett elő. 1908-tól Degen Árpád meghívására a Budapesti Vetőmagvizsgáló Állomás munkatársa, asszisztense, adjunktusa, főadjunktusa, majd 1937-től mezőgazdasági kísérletügyi igazgatója volt 1940-ig, amikor saját kérésére nyugdíjazták. Ezzel párhuzamosan 1929-től a vetőmagismeret és -vizsgálat magántanárként oktatott a Pázmány Péter Tudományegyetem közgazdaság-tudományi karán, 1934 után pedig a Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen.

1945-ben reaktiválta magát, amikor a Magyar Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági növénytani tanszékének vezetőjévé nevezték ki egyetemi tanári címmel. 1949-ben kényszernyugdíjazták, ekkor botanikai kutatásaival teljesen felhagyott, de 1953-ban még megvédte a biológiai tudomány kandidátusa címet.

Munkássága szerkesztés

Elsősorban florisztikai kutatásokkal foglalkozott, de botanikai munkássága növényföldrajzi, növényanatómiai és rendszertani kérdésekre egyaránt kiterjedt. Gyakran járt növénytani gyűjtőutakon a Dinári-hegységben és az Alacsony-Tátrában, de az egész magyarországi flóra kiváló ismerője volt. Részt vett Degen Árpád velebiti flórakutatásában, kiegészítette és sajtó alá rendezte a Flora Velebitica három kötetét (1936–1938). Közreműködött a magyarországi perjevirágúak (Poales) – azokon belül a sásfélék (Cyperaceae), szittyófélék (Juncaceae), gyékényfélék (Typhaceae) és a békabuzogányok (Sparganium) – összegyűjtésében és tizennégy kötetesre rúgó exsiccatumuk elkészítésében. Gyűjtőútjai eredményeként létrejött, hetvenkét köteges magánexsiccatuma a Magyar Természettudományi Múzeum növénytárába került. Behatóan vizsgálta a hölgymálok nemzetségének (Hieracium) növényföldrajzi elterjedését. Tanulmányozta a poloskamagfajok (Corispermum) és a Camphorosma nemzetségbe tartozó disznóparéjfajok anatómiáját, és fontos eredményeket ért el egyes vitatott növénynemzetségek rendszertani besorolásában is (pl. Centaurea, Knautia, Dianthus, Veronica).

Agrobotanikai munkássága főként a gabona- és takarmányfélék vetőmagvizsgálatára, a búza (Triticum), a lóhere (Trifolium) és a lucerna (Medicago) vetési tulajdonságainak kutatására, a vetőmagtermesztés agrotechnikai fejlesztésére irányult. Jelentősen hozzájárult a méhészeti növénytan magyarországi megalapozásához, foglalkozott a méhjárás szempontjából fontos mézelő növények élettani és anatómiai kérdéseivel, a mesterséges méhlegelő növénybetelepítési eljárásaival.

1934-ben a Magyar Botanikai Lapok szerkesztője volt, 1937-től 1947-ig pedig a Botanikai Közlemények című szakfolyóiratot szerkesztette.

Társasági tagságai és elismerései szerkesztés

1947-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, de 1949-ben tanácskozó taggá minősítették, és tagságát csak posztumusz, 1989-ben állították vissza. 1925-től 1934-ig a Magyar Természettudományi Társulat növénytani szakosztályának jegyzője, 1934-től 1937-ig alelnöke volt. 1931-ben az Országos Méhészeti Egyesület tiszteletbeli tagjává választották.

Főbb művei szerkesztés

  • A magyar lucernamag származási vizsgálata. Budapest. 1929
  • A magyar vetőmagvizsgálat: Magyarország vetőmagtermesztése és vetőmagkereskedelme. Budapest. 1930
  • Külföldi lóherevetőmag. Budapest. 1931
  • Degen Árpád emlékezete (1866–1934). Pécs. 1936
  • A búza gyommagvai és a gabonaszemek növényi betegségei. Budapest. 1937
  • Méhek és virágok. Budapest. 1943

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További irodalom szerkesztés

  • Kárpáti Zoltán: Géza Lengyel 1884–1965. In: Acta Agronomica XV. 1965
  • Kárpáti Zoltán: Lengyel Géza emlékezete. In: Botanikai Közlemények 1967
  • Barthodeiszky András: Emlékezés Lengyel Gézára születésének 100. évfordulóján. In: Növénytermesztés 1984