A leucit (KAlSi2O6) kőzetképző ásványi anyag, amely kálium- és alumínium-tektoszilikátból áll. Forró magmából kristályosodva először szabályosan, majd pedig kb. 600 °C alá hűlve tetragonálisan kristályosodik. 1791-ben Abraham Gottlob Werner német mineralógus-geológustól kapta a nevét a görög leukos (fehér) szóból, a színváltozat gyakorisága miatt.

Leucit
Leucit ásvány
Leucit ásvány
Általános adatok
Kémiai névKálium-alumínium-szilikát
KépletKAlSi2O6
Kristályrendszertetragonális
Ásványrendszertani besorolás
OsztálySzilikátásványok
AlosztályTektoszilikátok: zeolitok
Csoportszilikátok
Azonosítás
Megjelenésgömbölyded
Színszürkésfehér vagy sárgásfehér, néha halványpiros
Fényátlátszó, áttetsző üvegfényű
Törésmutatónω = 1,508 nε = 1,509
Keménység5,5-6
Hasadásnagyon rossz
Töréskagylós
Sűrűség2,47 g/cm³
A Wikimédia Commons tartalmaz Leucit témájú médiaállományokat.

Képződése szerkesztés

Nagyobb hőmérsékleten képződik kálidús magmákból. Káliföldpáttá alakulhat, és instabillá válik a huzamos kristályosodási állapotok között. Így kizárólag kiömlési kőzetekben fordul elő.

A leucit általában a vulkáni kőzetekben fehér, sárgásfehér színű, ritkán színtelen. Megjelenése gömbölyded.

Előfordulása szerkesztés

Főleg Olaszország vulkánvidéke gazdag leucitban. Gyakori jelenség, hogy szabad leucitkristályok kerülhetnek a felszínre a Vezúv kitörésekor. De említésre méltók még a Kilimandzsáró és Meru, a közép-afrikai nagy vulkánok. Elszórtan a badacsonyi bazaltban is fellelhető. További lelőhelyei: Németország, Brazília, Amerikai Egyesült Államok, Kanada.

Műtrágya előállításához káliumtartalma miatt használták fel. Néha fogászatban alkalmazzák adalékanyagként, valamint kerámiához és ékszer készítéséhez.

További információ szerkesztés

  • Koch Sándor – Sztrókay Kálmán: Ásványtan I-II. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 1994. ISBN 963-18-5971-1  

Források szerkesztés