Limburgi egyházmegye
A Limburgi egyházmegye (latinul: Ddioecesis Limburgensis, németül: Bistum Limburg) egy németországi római katolikus egyházmegye Hessen és Rajna-vidék-Pfalz területén.
| Limburgi egyházmegye Bistum Limburg (Dioecesis Limburgiensis) | |
 | |
| |
| Elhelyezkedés | |
| Ország | Németország |
| Területi fennhatóság | Hessen, Rajna-vidék-Pfalz |
| Főegyházmegye | Kölni |
| Esperesi körzetek | 11 |
 é. sz. 50° 23′ 20″, k. h. 8° 04′ 00″ | |
| Statisztikai adatok | |
| Terület | 6 182 km² |
| Lakosság | |
| Teljes | 2 386 000 |
| Egyházmegyéhez tartozók | 623 956 (26,2%) |
| Plébániák | 135 |
| További jellemzők | |
| Egyház | római katolikus |
| Rítus | római rítus |
| Alapítás ideje | 1821. augusztus 16. |
| Alapító | VII. Piusz pápa |
| Székesegyház | Limburgi dóm |
| Védőszent | Szent György |
| Vezetése | |
| Pápa | Ferenc |
| Püspök | Georg Bätzing |
| Metropolita | Rainer Maria Woelki |
| Segédpüspök | Thomas Löhr |
| Általános helynök | Wolfgang Rösch |
| Nyugalmazott püspök | Franz Kamphaus, Franz-Peter Tebartz-van Elst, Gerhard Pieschl |
| Térkép | |
 | |
| Limburgi egyházmegye | |
| Honlap | |
| Limburgi egyházmegye weboldala Limburgi egyházmegye a Catholic Hierarchy-n | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Limburgi egyházmegye témájú médiaállományokat. | |
Az egyházmegye a kölni érsek alá tartozik, jelenlegi püspöke Georg Bätzing. Székesegyháza a limburgi Szent György-katedrális. Legnagyobb temploma a frankfurti Szent Bertalan-dóm, mely évszázadokig szolgált a német-római császárok koronázó templomaként.
Története szerkesztés
Az egyházmegye története a 19. század elejéig nyúlik vissza. VII. Piusz pápa 1821-ben De salute animarum kezdetű bullájával rendezte az egykori Német-római Birodalom területén lévő egyházmegyék sorsát. Ennek értelmében került sor a Limburgi egyházmegye felállítására, melyet ekkor a Freiburgi főegyházmegye alá rendeltek. Az új egyházmegye a Nassaui Hercegség és Frankfurt szabad város püspökségeként működött, területét a Mainzi és a Trieri egyházmegyétől kapta. Limburg első püspöke, Jakob Brand 1827. augusztus 17-én foglalta el székét, ezért gyakran e dátumot tekintik az alapítás idejének. 1929-től a Kölni főegyházmegye szuffragáneusa.
1969-ben Wilhelm Kempf püspök vezeti be az ún. „szinódusi út” rendszerét (synodale Weg), mellyel a laikusokat igyekezett bevonni az egyházmegye kormányzásába. Ennek köszönhetően a hívők a Limburgi egyházmegyében — választott képviselőik útján — példátlan mértékben vehetnek részt az egyházmegyei döntéshozatalban ma is. A 20. század közepétől folyamatos problémát jelent a hívők számának csökkenése, ami miatt már több templomot is bezártak.
2007. november 28-án nevezte ki XVI. Benedek pápa a székeskáptalan választását megerősítve Franz-Peter Tebartz-van Elst münsteri segédpüspököt az egyházmegye új püspökének. Tebartz-van Elst pár éven belül több botrányba is belekeveredett. Egy szegényeket támogató indiai programra első osztályon utazott, amivel rögtön a sajtó kereszttüzébe került, különösen, miután egy rendőrségi nyomozásban tett nyilatkozatában ezt letagadta.[1] Ennél is nagyobb visszhangja volt az új egyházmegyei központ kiépítése körül kialakult helyzetek, melyet még Tebartz-van Elst elődje kezdett építtetni. Az építkezés a püspök saját lakosztályán és kápolnáján túl magába foglalt vendég lakosztályokat, irodákat, konferencia központot, valamint jelentős régészeti és műemlékvédelmi munkák elvégzését is, tervezett költsége Tebartz-van Elst hivatalba lépésekor 5,5 millió euró volt. 2013-ra, a komplexum átadására ez az összeg a hivatalos adatok szerint már közel 10 millió euróra emelkedett. A felmerült visszásságok miatt a német püspöki konferencia valamint a Szentszék is vizsgálatot indított. A vizsgálatok során kiderült, hogy a teljes költség ennek több mint háromszorosára, 31 millió euróra nőtt. Ezt követően Ferenc pápa Rómába rendelte a püspököt, aki nem ismerte el bűnösségét. Azzal védekezett, hogy a döntéseket helynöke, Franz Kaspar hozta, ő maga pedig „sem pénzügyi- sem építészeti szakember”.[2] Az újabb vizsgálatok idejére a pápa felfüggesztette hivatalából. Tebartz-van Elst végül benyújtotta lemondását, melyet 2014. március 26-án a pápa elfogadott. [3] Mindezek jelentős mértékben megtörték a katolikus egyház iránti bizalmat nem csak az egyházmegyében, hanem egész Németországban, melyet jól jelez az egyházból kilépők számának megugrása.[4] 2016. szeptember 26-a óta Georg Bätzing az egyházmegye főpásztora.
Egyházszervezet szerkesztés
A Limburgi egyházmegye Hessen északi, északnyugati és Rajna-vidék-Pfalz északkeleti részén, 6 182 km2-en fekszik. Területén közel 625 000 hívő él, mely a lakosság mintegy 26%-a. 11 espereskerületben 135 plébánia működik.
Az egyházmegye püspökei szerkesztés
- Jakob Brand (1827 - 1823)
- Johann Wilhelm Bausch (1834 - 1840)
- Peter Joseph Blum (1842 - 1884)
- Johannes Christian Roos (1885 - 1886)
- Karl Klein (1886 - 1898)
- Dominikus (Martin Karl) Willi, O. Cist. (1898 - 1913)
- Augustinus Kilian (1913 - 1930)
- Antonius Hilfrich (1930 - 1947)
- Ferdinand Dirichs (1947 - 1948)
- Wilhelm Kempf (1949 - 1981)
- Franz Kamphaus (1982 - 2007)
- Franz-Peter Tebartz-van Elst (2007 - 2014)
- Manfred Grothe (2014 - 2016), apostoli kormányzó
- Georg Bätzing (2016 - )
Szomszédos egyházmegyék szerkesztés
- Trieri egyházmegye (délnyugat)
- Kölni főegyházmegye (északnyugat)
- Paderborni főegyházmegye (észak)
- Fuldai egyházmegye (kelet)
- Mainzi egyházmegye (délkelet)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Ezért 2013-ban húszezer euróra büntették. „Húszezer eurós bírság Limburg püspökének”, index.hu, 2013. november 18. (Hozzáférés: 2018. augusztus 7.)
- ↑ „Új utakon az egyházmegye”, nepszava.hu, 2014. július 18. (Hozzáférés: 2018. augusztus 7.)
- ↑ „Elfogadta a pápa a német luxuspüspök lemondását”, hvg.hu, 2014. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 7.)
- ↑ „Elmaradt a Bergoglio-effektus?”, nepszava.hu, 2014. augusztus 11. (Hozzáférés: 2018. augusztus 7.)
