Wikipédia

Lux László

(1909–2002) műemléki építész

Lux László (Budapest, 1909. július 15. – Budapest, 2002. április 30.)[2] Kossuth-díjas magyar építész, az IPARTERV igazgatója, miniszterhelyettes, az 1950-es évek építészetpolitikájának meghatározó alakja.

Lux László
Született1909. július 15.
Budapest[1]
Elhunyt2002. április 30. (92 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaépítész
Tisztségeigazgató (1949–1953, Ipari Épülettervező Vállalat)
IskoláiBécsi Műszaki Egyetem
Kitüntetései
Építészi pályafutása
Jelentős épületeiSajtószékház (Budapest, Blaha Lujza tér), TIT Budapesti Planetárium
Díjai
A Wikimédia Commons tartalmaz Lux László témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

A Bécsi Műszaki Egyetemen szerzett diplomát, majd a két világháború között Magyarországon és külföldön is dolgozott. A második világháborút követően kapcsolódott be a magyar építészeti közéletbe. 1949-ben kinevezték az előző évben létrejött IPARTERV igazgatójának; ezt a posztot 1953-ig töltötte be. A vállalat létszáma ebben az időben megközelítette az 1300 főt. Lux mellett a legfontosabb pozíciót, a főmérnökit 1952-ig dr. Major Sándor, majd Szendrői Jenő töltötte be.

 
A Blaha Lujza tér, a Nemzeti Színháztól jobbra a Sajtószékház

Az 1940-es évek végén Major Máté és Fischer József koncepciója nyomán, modern stílusban megtervezte a Szabad Nép új székházát a budapesti Blaha Lujza téren, a József körút 3-5-7. számú épületek egyesítésével. A Sajtóház néven híressé vált épület József körúti homlokzatára Mikus Sándor és Kerényi József Péter faragott hatalmas (mára elpusztult) domborművet; ennek modellje Lux tulajdonába került.[3]

1951-ben megalakult az Építésügyi Minisztérium VII. Épület- és Településtervezési Főosztályának intézkedése nyomán a főosztály igazgatója mellett működő Tervezési Tanács; ennek elnöki posztját is Lux töltötte be. A tanács tagjai dr. Szendrői Jenő főmérnök, Bretz Gyula, az Építésügyi Minisztérium VII. főosztályának főmérnöke, Mátrai Gyula Kossuth-díjas építészmérnök, Katona József, a műszaki osztály vezetője, Lázár Lajos főgépész, Valkó Ödön főárelemző, Harsányi Szabolcs építészmérnök és Weisz Gyula főstatikus voltak.

1953-61 között az Építésügyi Minisztériumban miniszterhelyettesi pozíciót töltött be.[4] 1953-ban „a szovjet építőipar tapasztalatainak elterjesztéséért, valamint nagy építkezéseink tervezéseinek irányításáért végzett eredményes munkájáért” Kossuth-díjjal tüntették ki. Vákár Tibor építész visszaemlékezése szerint Lux a szocialista realizmus harcos támogatója volt, őt, és másik két, akkor szintén tervfőmérnökként dolgozó építészt 1953 végén modernista felfogásuk miatt el is akarta tiltani az építéstől.[5]

Luxnak az építészeti közéletben betöltött a minisztérium reprezentánsaként betöltött fontos szerepét jelzi, hogy állást foglalt a Hrucsov 1954 decemberében elhangzott, a sztálini hagyományokkal szakító beszédét követően kialakuló építészeti sajtóvitában. Major Máté egy, komoly reformokat sürgető cikkére[6] reagálva megvédte a magyar építőipart, amelyet az „archaikusnak” minősített.[7] Bonta János szerint a két építész „elbeszélt” egymás mellett, Major ugyanis a lakóépületek minőségére, míg Lux az ipari építészetre gondolt.[8] Lux ugyanakkor a cikkben valóban védelmébe vette a szocreál építészet legjobbjait, Majort kimondatlanul is „jobboldali elhajlással” vádolva meg, amelynek ellenkezőjét az a Szabad Művészet következő számában többoldalas cikkben kényszerült bizonygatni.[9]

„Nem vitatható, hogy a szocialista realista alkotó módszerek stílussá silányítása néhány tehetségtelen építész munkájának eredményeképp sok hibát, hiányosságot eredményezett. Igaza van Major elvtársnak abban, hogy felhívja a figyelmet ezekre a hibákra, és elítéli a klasszicizmust másoló, archaizáló építészek által az épületekre kényszerített alaprajzi eltorzításokat, szerkezeti anakronizmusokat, hogy elítéli azokat az építészeket, akik ilyen receptek alkalmazásával megcsúfolják a szocialista realizmus módszerét. De nem értünk egyet Major elvtárssal abban, hogy az elmúlt évek építészeti tevékenységében csak a hiányosságokat látja, hogy egy kalap alá vonja a kontárokkal azokat az építészeket, kiknek olyan alkotásaira, mint a Honvéd Színház, a Népstadion, a Szinkron Műterem, Sztálinváros stb. méltán büszkék lehetünk. Az olyan építészek, mint Gádoros, Szrogh, Dávid, Rimanóczy, Weiner, Juhász nem ezekkel a módszerekkel, nem ilyen megalkuvó módon terveztek és valósították meg azokat az alkotásokat, melyekért pártunk és kormányunk Kossuth-díjakkal és Ybl-díjakkal fejezte ki elismerését.”[10]
 
A TIT Budapesti Planetárium

Lux minisztériumi munkájának az iparosított lakásépítés körül kialakuló polémia vetett véget. Lux ellenezte az évi több ezer uniformizált lakást előállító házgyárakat, ehelyett a kisebb, évi 4-500 lakás előállítására képek „poligonok” telepítését támogatta volna. A poligonok változatos alaprajzú lakásokkal formailag gazdagabb épületeket tettek volna lehetővé. Miután a házgyárakat támogató álláspont aratott sikert, Lux otthagyta a minisztériumot.

1961-től 1980-ig a Műegyetem Magasépítési Tanszékének oktatójaként dolgozott, 1961-76 között tanszékvezető egyetemi tanár. Kezdeményezésére a tanszék vezető oktatói hatkötetnyi épülettervezés-jegyzetet készítettek. A körülbelül húszfős oktatói létszámmal működő tanszéken széles körű tervezési tevékenység folyt. Ekkor született Lux másik fontos épülete, a Tömöry Tamás és Faragó Mihály közreműködésével tervezett népligeti Planetárium.[11] 1964-67 között rektorhelyettes. 1974-ben a műszaki tudományok kandidátusa lett.

Negyven éven keresztül, 1951-91 között főszerkesztője és felelős szerkesztője volt a Magyar Építőipar című szaklapnak. 1953-91 között az Építőipari Tudományos Egyesület alelnöki posztját is betöltötte. 1991-ben visszavonult; munkáját az Egyesület kitüntetéssel ismerte el.

Díjak, elismerések szerkesztés

  • 1950. Munka érdemrend ezüst fokozat
  • 1952. Népköztársasági Érdemrend
  • 1953. Kossuth-díj
  • 1965. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének díja
  • 1965. Alpár Ignác-emlékérem
  • 1969. Munka érdemrend arany fokozat
  • 1975. Oktatás Kiváló Dolgozója
  • 1976. Munka érdemrend arany fokozat
  • 1976. Ifjúsági Nívódíj
  • 1978. Építészeti Nívódíj

Ismert művei szerkesztés

  • 1947. Kistex óvoda-bölcsőde
  • 1947. Kistex fehérítő üzem
  • 1950. Sajtószékház, Budapest, Blaha Lujza tér (Major Mátéval és Fischer Józseffel)
  • 1977. Planetárium, Budapest, Népliget (Tömöry Tamással és Faragó Mihállyal)
  • 1984. Napóra saját, 1921-ben épült lakóházának falán, Budapest, Vérhalom u. 44.[12]

Források szerkesztés

  1. ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
  2. ↑ A Honismeret évfordulónaptára 2009 (magyar nyelven) (html). Honismeret, 2008. október 1. [2013. január 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 16.)
  3. ↑ Buza Péter: Európába tart a Szabad Nép (magyar nyelven) (html). epiteszforum.hu, 2006. január 31. (Hozzáférés: 2011. augusztus 16.)[halott link]
  4. ↑ Egyes visszaemlékezésekben tévesen miniszterként szerepel. Ld. pl. Rabb Donát – Vermes Dániel: Interjú Tillai Ernő építésszel (magyar nyelven) (html). minusplus.hu, 2010. február 20. [2011. július 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 16.)
  5. ↑ Vákár Tibor: A hároméves terv és a vajúdó szocreál. In: Magyar Építőművészet, 1984/3. 20. o.
  6. ↑ Major Máté: A moszkvai Építészeti Kongresszus után. In: Szabad Művészet, 1955/3. 136-140. o.
  7. ↑ Lux László: Újabb zűrzavar mai építészetünkben. In: Szabad Művészet, 1955/5.
  8. ↑ Bonta János: A magyar építészet egy kortárs szemével 1945-1960. Terc, Budapest, 2008. 282. o.
  9. ↑ Major Máté: Válasz. In: Szabad Művészet, 1955/6-7.
  10. ↑ Lux László: i. m. 236. o.
  11. ↑ Ld. Dr. Karácson Sándor: A Magasépítési Tanszék története. [1] Archiválva 2011. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben Letöltés ideje: 2011-08-16
  12. ↑ Keszthelyi Sándor: Magyarország napórái. Magyar Csillagászati Egyesület, Budapest, 1998. [2]

Irodalom szerkesztés

  • Dr. Borostyánkői Mátyás – Barna Krisztina: IPARTERV. In: Schéry Gábor (szerk.): A magyar tervezőirodák története. Építésügyi Tájékoztatási Központ Kft., Budapest, 2001. 149-166. o.
  • Iparterv 1949-74. Az Iparterv kiadása, Budapest, 1974
  • Posgay Csaba: Dr. Lux László (1909-2002). In: Magyar Építőipar, 2002/1-2. B-III.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lux_László&oldid=25600928”