A második doveri ütközet egy tengeri összecsapás volt az első világháború folyamán, melyet a doveri-szorosban vívtak 1917 áprilisában brit és német erők. Ennek során a Royal Navy két rombolója a Kaiserliche Marine 6 rombolójával (Großes Torpedoboot) csapott össze és közülük kettőt elsüllyesztett.[1] A harcban mindkét brit romboló megrongálódott.

Második doveri ütközet
a Broke a G 42-be rohan (művészi ábrázolás korabeli újságban)
a Broke a G 42-be rohan
(művészi ábrázolás korabeli újságban)

KonfliktusElső világháború
Időpont1917. április 20-21.
HelyszínDoveri-szoros
Eredménybrit győzelem
Szemben álló felek
Egyesült Királyság
Royal Navy
Német Birodalom
Kaiserliche Marine
Parancsnokok
Edward Evans
Theophil Gautier
Szemben álló erők
2 romboló6 romboló
Veszteségek
-
22 elesett
2 romboló
71 elesett
é. sz. 51° 01′, k. h. 1° 29′Koordináták: é. sz. 51° 01′, k. h. 1° 29′

Előzmények szerkesztés

1917. április 20-án a német III. romboló-flottilla egy-egy félflottillája ütött rajta a Doveri-szoros angol, illetve francia partján lévő ellenséges állásokon, hogy így csatára bírják a Doveri-tengerzárat őrző hadihajókat.[2] Hat romboló (6. romboló- félflottilla) bombázta Calais-t és másik hat (5. félflottilla) Dovert röviddel éjfél előtt, egy három rombolóból álló kötelék pedig a hajóforgalmat támadta a szorosban, és egy kereskedelmi hajó legénységét ejtette fogságba. Az 5. romboló-félflottilla (5. Torpedoboot-Halbflottille) Theophil Gautier korvettkapitány parancsnoksága alatt állt, és a V 71, V 73, V 81, S 53, G 42 és G 85 rombolók tartoztak hozzá.

A csata szerkesztés

A németek mindkét erőddé nyilvánított város célpontjait akadály nélkül támadhatták és 650 lövést adtak le rájuk. A brit főparancsnok csak a bombázás után rendelte ki a hat készültségben lévő rombolóját a németek üldözésére. A helyzetük meghatározásához a szorosban járőröző Broke és Swift nagy rombolóktól (flotilla leader) kért információkat és értesítette őket a készenléti egység kifutásáról. A két romboló az erősítés felé vette az irányt és április 21-én a korai órákban összetalálkoztak a visszatérő német félflottillával a Goodwin Sands közelében.[3]

A zavaros összecsapás során a Swift számos találatot kapott,[4] de sikeresen megtorpedózta a G 85-öt, mely elsüllyedt. A Broke legázolta a G 42-t és a két hajó összeakadt. A német tengerészek a brit rombolóra átszállva rövid ideig tartó közelharcban megpróbálták hatalmukba keríteni azt,[1] de a Broke el tudott szabadulni a G 42-től és a német hajó elsüllyedt.[5] A brit romboló a németeket követő Swifthez akart csatlakozni, de az elszenvedett találatok és az ütközés okozta sérülések miatt fel kellett hagynia az üldözéssel. Visszafordulva a két sérült német rombolóhoz közeledett és azok tűz alá vették. A Broke viszonozta a tüzet, de a gépei leálltak és a súlyosan sérült rombolók irányába sodródott. Az ütközet helyszínére beérkező Myngs, Miranda és Saracen rombolók a Broke-ot vontába vették és a hajótöröttek kereséséhez láttak. A később kiküldött másik három rombolót, a Mentort, a Lydiardot és a Lucifert közvetlen a kifutásuk után már vissza is rendelték a kikötőbe és a Swift is felhagyott a németek üldözésével. Így Gautier négy másik rombolója és a Calais-t támadó Conrad Albrecht korvettkapitány félflottillája akadálytalanul térhetett vissza a zeebruggei bázisra.

A G 42 legénységéből 36, a G 85-éből 35 tengerész veszített életét, míg brit oldalon a Broke-ról 21, a Swiftről egy fő veszett oda. A Swift csak kisebb károkat szenvedett, míg a Broke súlyosabb mértékben rongálódott meg és vontatással tudták visszajuttatni a kikötőbe.[1]

Emlékezete szerkesztés

A G 42 ütközet során elesett parancsnoka, Bernd von Arnim sorhajóhadnagy után nevezték el a Kriegsmarine egyik rombolóját.

Jegyzetek szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • Baldwin, H. W. World War I: An Outline History. New York: Harper and Row, 1962.
  • Chatterton, E. K. The Auxiliary Patrol. London: Sidgwick and Jackson, 1923.
  • Liddle, Peter H. The Sailor's War, 1914-1918. New York: Stirling, 1985.
  • Henry Newbolt: Nával Operations, Vol. IV, History of the Great War, Longmans Green & Co., London 1928.

Link szerkesztés