Mészöly Dezső
Mészöly Dezső (Budapest, 1918. augusztus 27. – Budapest, 2011. október 11.) Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, dramaturg, egyetemi tanár. A Magyar Művészeti Akadémia tagja 1992-től haláláig.
| Mészöly Dezső | |
 | |
| Született | Mészöly Dezső 1918. augusztus 27. Budapest |
| Elhunyt | 2011. október 11. (93 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Bereczky Erzsébet (1948-?) |
| Foglalkozása | író, költő, műfordító, dramaturg, egyetemi tanár |
| Iskolái | Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (–1942) |
| Kitüntetései | Kossuth-díj József Attila-díj Alternatív Kossuth-díj |
| Sírhelye | Farkasréti temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mészöly Dezső témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja szerkesztés
Szülei: Mészöly Gedeon nyelvtudós, műfordító és vígjátékszerző (1880-1960) és Magay Berta volt.[1][2] Szegeden és Sárospatakon végezte középiskolai tanulmányait, 1936-ban érettségizett, majd a budapesti Református Teológiai Akadémián tanult 1940-ig. 1942-ben a Kolozsvári Tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori címet François Villon művészetéből. Emellett a Képzőművészeti Főiskola festő szakára járt 1940-1943 között.
1946-ban a Nemzeti Színház dramaturgjaként kezdett el dolgozni, közben Párizsban irodalmi és színházi tanulmányokat folytatott. 1948-ban a Madách Színházhoz került, ahol szintén dramaturgként dolgozott. 1951-től három évig a Színművészeti Főiskola dramaturg szakán tanított. 1958-ban távozott a Madách Színháztól, 1963-ig szabadúszó. Ekkor lett a Magyar Televízió munkatársa, ahol 1978-as nyugdíjba vonulásáig dolgozott.
1987-ben a Magyar Shakespeare Bizottság alelnökévé választották. 1992-ben előbb a Magyar Televízióban, később a Duna TV-ben havonta megjelenő Lyukasóra című irodalmi műsor szerkesztő-műsorvezetője. Ugyanebben az évben az újonnan alakult Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották.
Irodalmi munkássága szerkesztés
Irodalmi tevékenysége elsősorban műfordításokban valósult meg. Lefordította Villon teljes életművét, jelentősek Shakespeare- és Molière-fordításai is.[3] Egy interjúban nyilatkozta, hogy verses drámákat szeretett leginkább fordítani. Fordítási tapasztalatait többször esszékben írta le.
Fordítói munkája mellett fiatal korától rendszeresen szerzett verseket, első önálló kötete azonban csak 1975-ben jelent meg. Verseiben a gondos előkészítés, műgond fedezhető fel, kötetei szerkezetében feszesek és kiérleltek. Veretes nyelv, tömörség, több helyen gúnyos és ironikus hang jellemzi.
„Egy Rákóczi úti öreg bérházban az ötvenes évek elején működni kezdett egy háborút „túlélt” családi írógép, egy flakonos olajjal működő kis fekete szerkezet, amely azután évtizedeken át a magyar irodalom és a kortárs műfordítás remekeit „gépbe vette”. …”Általa lett leíróirodából indult otthonából a magyar irodalom szalonja, írók- költők-művészek, egyetemi hallgatók és tanárok találkozó- helye - és alkotóműhelye.”…” „A magyar irodalmat Kelemen Éva írja” - mondta egy alkalommal Mészöly Dezső. Mert elismerésre méltó műveltségén és intelligenciáján túl a groteszk felé hajló humora és örökvidám, a „hétköznapi szürkeségen” örökké felülálló személyisége munkára, alkotásra késztetett.”…” ebben a légkörben születtek a többi között Hubay Miklós, Mészöly Dezső, Mándy Iván, Abody Béla írásai, műfordításai. Mág Bertalannak, a bűnügyi regények jól ismert szerzőjének - aki feleségét gyászolja az elhunytban - szintén minden művét ő rögzítette.” [4]
Művei szerkesztés
- Villon Magyarországon (tanulmány, 1942)
- Villon Testamentuma (fordítás, 1943)
- Legenda a dicsőséges feltámadásról (színművek, 1965)
- Villon és a többiek (fordítások, 1966)
- Shakespeare új tükörben (esszék, drámafordítások, 1972)
- Molière műhelyében (1975)
- Önarckép retus nélkül (verseskötet, 1975)
- Esszék és asszók (1978)
- A teljes Villon (1980)
- Századok színháza (1982)
- Villon árnyékában (1983)
- Betűk rabságában (1987)
- Új magyar Shakespeare (1988)
- Az igazi Villon (1993)
- Lyukasóráim (1993)
- Sirály a Burgban (1995)
- Shakespeare válogatott drámái (fordítás, 1998)
- Shakespeare-napló (esszék, 1998)
- Don Quijote nyomában (összegyűjtött versek és Villon-fordítások, 1999)
- François Villon összes versei (magyar-francia kiadás, 2001)
- Örökbe fogadott versek (válogatott műfordítások, 2003)
- Magyar ég alatt (versek, 2004)
- Londoni közjáték (2004)
- Angol ég alatt. Esszék és fordítások; General Press, Bp., 2005
- Francia ég alatt. Emlékek, esszék, fordítások; General Press, Bp., 2006
Díjak, elismerések szerkesztés
- József Attila-díj (1953)
- A Francia Akadémia Pálmarend lovagja (1988)
- Fehér Rózsa-díj (1992)
- Illyés Gyula-díj (1993)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1993)[5]
- Alternatív Kossuth-díj (1998)
- Kossuth-díj (1999)
- Magyar Örökség díj (2008)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283
- ↑ Elhunyt Mészöly Dezső
- ↑ Shakespeare-fordításai: Téli rege, Vihar, Sok hűhó semmiért, Szeget szeggel, Lóvátett lovagok, Vízkereszt, vagy amit akartok, Rómeó és Júlia, Othello, A velencei mór, Lear király, Antonius és Cleopatra, Hamlet, Sir Thomas More
- ↑ Magyar Nemzet, 1998. augusztus (61. évfolyam, 179-203. szám) | Arcanum Digitális Tudománytár. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. május 27.)
- ↑ Kortárs magyar írók
Források szerkesztés
- Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1365. o. ISBN 963-05-6806-3
- MTI Ki Kicsoda 2006, Magyar Távirati Iroda, Budapest, 2005, 1166. old.
- MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283
