Mészöly Géza (festő)

(1844–1887) magyar festő

Sárbogárdi Mészöly Géza (Sárbogárd, 1844. május 18.Jobbágyi, 1887. november 11.) magyar festő.

Mészöly Géza

Született1844. május 18.
Sárbogárd
Meghalt1887. november 11. (43 évesen)
Jobbágyi
SírhelyFiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Mészöly Géza témájú médiaállományokat.

Élete szerkesztés

Nemesi családban született. Apja, Mészöly Imre törvényszéki bíró, anyja Kenessey Juliánna volt. A sárbogárdi elemi iskola elvégzése után Hajdúszoboszlón végezte el a gimnázium alsó osztályait, majd a Debreceni Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. Már diákkorában sokat rajzolt és festett. Tehetségét Kallós Kálmán, a debreceni rajztanára fedezte fel, s ő biztatta a művészi pályára. A gimnázium befejezése után szülei ösztönzésére a debreceni jogakadémián tanult, majd 1866-ban átiratkozott a pesti egyetemre.

 
Balatoni halásztanya 1877
 
Mészöly Géza festőművész portréja. Pollák Zsigmond metszete
 
Faluvége 1877

Malonyai Dezső, a Művészet folyóiratban megjelent cikkében részletesen leírja Mészöly Géza pályafutásának kezdetét.[1] Ligeti Antal, a képtár őre, 1867-ben felfigyelt egy fiatal fiúra, aki a múzeumban festők képeit másolgatta. Ligeti segítségével került ki Bécsbe, ahol az Akadémia növendéke lett, tanulmányait 1872-ben fejezte be. 1873-ban átköltözött Münchenbe, ahol saját műterme volt. 1882-ben Párizsban, majd 1885-től ismét Budapesten élt. Mészöly Géza tájképfestő volt, akinek munkássága főleg a Balatonhoz köthető. Előszeretettel festette a tájat, az ott élő embereket, halászkunyhókat. Képeit nagy gonddal és aprólékos kidolgozással alkotta. Művészete nagy hatással volt a későbbi tájfestőkre.

 
Patak partján 1877
 
Akarattyai magaspart

Tavasztól őszig az országot járta, kitűnő vázlatokat rajzolt, amelyeket aztán műhelyében télen naturalista stílusban kidolgozott, vázlatai a plein air stílust előlegezik, a számos szabadban tett megfigyelés, élmény hangulata rávetül kész képeire is, ettől képei bensőséges hangulatúak.

Művei (válogatás) szerkesztés

  • Debrecen látképe (1870),
  • Alföldi táj (1870),
  • Balatoni halásztanya (1877),
  • Sík vidék szénaboglyákkal,
  • Tanya,
  • Vadásztársaság,
  • Birkanyáj,
  • Lelőtt vadkacsa,
  • Őszi nap a Balatonon,
  • Balatonpart,
  • Kakas,
  • Chioggia,
  • Szigetvár.
 
Mészöly Géza sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/1-1-15. Gerenday-cég kivitelezésében.

Díjak (válogatás) szerkesztés

Emlékezete szerkesztés

Irodalom szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Mészöly Géza, Művészet, 1903. [2007. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 24.)

Források szerkesztés