Wikipédia

Madrászi rajtaütés

Madrász kelet-indiai város katonai jelentőségű objektumainak számító olajtartályok ellen az első világháború elején, 1914. szeptember 22-én intézett rajtaütésszerű támadást az Indiai-óceánon tevékenykedő Emden német cirkáló. Bár az okozott anyagi károk nem voltak jelentősek, a látványos akció súlyos csapást mért a brit haditengerészet valamint az indiai brit kormányzat tekintélyére és jelentős fennakadásokhoz vezetett az Indiai-óceánon zajló hajóforgalomban.

Madrászi rajtaütés
Lángoló olajtartályok a támadás után Madrász kikötőjében
Lángoló olajtartályok a támadás után Madrász kikötőjében
KonfliktusElső világháború
Időpont1914. szeptember 22.
HelyszínMadrász, India
Eredménysikeres német támadás
Szemben álló felek
Nagy-Britannia
* Brit India		 Német Birodalom
Kaiserliche Marine
Parancsnokok
- Karl von Müller
Szemben álló erők
St. George erőd partvédelmi ütegei1 könnyűcirkáló (kiscirkáló)
Veszteségek
3 megsemmisített olajtartály
1 kereskedelmi hajó
5 halott
26 sebesült		-

Előzmények szerkesztés

A háború kitörése után nem sokkal a német Kelet-ázsiai Hajórajból kivált, Karl von Müller fregattkapitány parancsnokolta Emden könnyűcirkáló az Indiai-óceánra hajózott át, ahol szeptember elején az antant több, hadi jelentőségű nyersanyagot szállító kereskedelmi hajóját elfogta a Madrász-Kalkutta útvonalon. Szeptember 18-án a Rangoon előtt feltartóztatott, majd továbbengedett norvég Dovre gőzös kapitányától értesült von Müller arról, hogy a Malaka-szorosban két brit segédcirkáló van jelen, a malájföldi Penangban pedig a Montcalm és a Dupleix francia páncélos cirkálók horgonyoznak. A Bengáli-öböl keleti felének térségében lévő túlerő miatt von Müller úgy határozott, hogy az újonnan választott Rangoon-Szingapúr útvonalon való portyázás helyett az indiai partokhoz hajózik át és szárazföldi célpont ellen intéz támadást. Választása a Madrász kikötőjében lévő olajtárolókra esett. Az akció végrehajtását a következőképpen indokolta:

„Ezt a lövetést pusztán demonstrációként tűztem ki célul, hogy nyugtalanságot keltsek az indiai lakosság körében, nyugtalanítsam az angol kereskedelmet és csorbítsam az angol presztízst. Lehetőség szerint el akartam kerülni az emberveszteségeket az indiai lakosság körében, mivel ezeket angol részről az indiaiak körében a Németország elleni háborút támogató hangulatkeltésre használnák fel. Az »Emden«  további tevékenységére tekintettel a csekély lőszerfelhasználás is egy olyan szempont volt, mely meghatározó volt a vállalkozás során.”[1]
 
Az Emden cirkáló háborújának útvonala az Indiai-óceánon

Szeptember 19-én az időjárás kedvezett a nyílt tengeren való szénvételezésnek és a cirkáló a mellé rendelt szénszállítóról, a Markommanniáról 310 t szenet vettek át aznap. Az éjszaka folyamán a cirkáló Preparis szigettől délre hajózott át az Andamán-tengerről a Bengáli-öbölbe. Útközben az andamán-szigeteki Port Blairből északnak tartó és a közelükben elhaladó Hampshire erős rádiójelzéseit fogták. A Madrászig vezető (kb. 1400 km-es) utat 12 csomós sebességgel tették meg úgy időzítve, hogy szeptember 22-én az esti órákban érjenek a város elé. A partoktól 50 tmf távolságra érve von Müller a Markomanniának utasításba adta, hogy délnyugatnak hajózva Pondicherry-től 15 tmf-re keletre várakozzon szeptember 23-ig, majd ha az Emden eddig nem tűnne fel, akkor a Szumátra északkeleti csücskénél lévő Simaloer szigethez hajózzon át és ha a cirkáló továbbra sem tűnne fel, akkor egy holland fennhatóságú kikötőben internáltassa magát.

A tervezett támadás időpontválasztása szerencsés volt, mivel az antant két Madrász térségében lévő hadihajója ekkor távol volt a várostól. A Hampshire innen 300 mérföldre keletre volt és a Burma északkeleti részén lévő Akyab felé tartott kivizsgálni egy riasztást, ahol az egyik kereskedelmi hajóról ágyúdörgést véltek észlelni. A riasztás tévesnek bizonyult, vélhetőleg csak egy vihar mennydörgését hallották a hajósok a távolból. A Hampshire parancsnoka a kíséretében lévő Sikuma japán cirkálónak meghagyta, hogy Ceylonról északnak továbbhajózva tartsa szemmel Madrászt arra az esetre, ha az Emden itt bukkanna fel. Mielőtt azonban ide hajózott volna, a Sikuma parancsnoka Colombo kikötőjében megállt szenet vételezni és további parancsokra várt ahelyett, hogy az előzetes utasításoknak megfelelően járt volna el. Ezen fejlemények miatt Madrász közelében nem tartózkodtak hadihajók a támadáskor.[2]

A támadás szerkesztés

 
Az Emden könnyűcirkáló

20:00 körül az Emden teljes harckészültségben nagy sebességre váltva megindult Madrász felé. Miután az Emdent már egy hete nem észlelték, a brit hatóságok a kereskedelmi társaságok megnyugtatása és a hajózás biztonsága felőli érzet helyreállítása végett közleményt adtak ki arról, hogy a német cirkálót harcban elsüllyesztették. Mivel épp szeptember 22-én reggel 08:00-kor nyilvánította biztonságossá a brit kormányzat a Bengáli-öböl hajózási útvonalait,[3] ellenséges hadihajó felbukkanásával itt nem számoltak. A város közvilágítása és a világítótornya is üzemben volt, ami jelentősen megkönnyítette a navigálást a németek számára.

20:55-kor a legénység tagjait a harcállásukra rendelték. A partok közelébe érve a tüzértiszt, Erich Gaede sorhajóhadnagy 21:45-kor jelentette, hogy a tüzérség készen áll a tűz megnyitására. Az Emden leállította a hajtóműveit, délnek fordult, majd 21:48-kor felkapcsolta a keresőfényeit és megvilágította a brit tulajdonban lévő Burmah Oil Company kikötőben álló nagy, fehérre festett olajtartályait és közel 3000 m távolságból tüzet nyitott rájuk.

Az első sortűz pár száz méterrel ugyan túllőtt a célon, de az olajtározók mögött lévő St. George erőd partvédelmi ütegének egyik ágyúját semlegesítette. A második sortűz rövidre sikerült, a harmadik pedig a part menti nádasba csapódott be épp csak elvétve a célt. A negyedik sortűzzel telitalálatot értek el és ez felgyújtotta a legnagyobb olajtartályt. A második tartály üresnek bizonyult, a harmadik az elsőhöz hasonlóan kigyulladt. Két további tartályt is találat ért, de az egyiket eltaláló gránát annak külső falán robbant szét, a másiknak pedig két lábbal az olaj szintje felett ütötte át a falát anélkül, hogy az olajt meggyújtotta volna.[4]

Az egyik lövedék a British India Steam Navigation Company Chupra nevű gőzösét horgonyzóhelyén találta el elsüllyesztve azt és kioltva a fedélzetén egy kadét életét.[5] A lövedékek közül néhány a város szélén csapódott be és ezek több polgári áldozatot követeltek. A források számukat különbözőképpen adják meg. Egyes adatok szerint hét madrászi lakos halálát és 12 sebesülését okozták az eltévedt lövedékek, míg mások összesen 4 vagy 5 halottat és 26 sebesültet említenek. A rajtaütés tíz perce alatt 25 sortüzet adtak le és összesen 125 darab 10,5 cm-es lövedéket használtak el. A hat nagy tartályból ötöt ért találat és 346 000 gallon (1,57 millió liter) üzemanyag vált a lángok martalékává. Mivel a szél a szárazföld felől fújt, a tűz nem terjedt tovább a város irányába.[6]

A St. George erődből a britek tüzet nyitottak a támadóra 152 mm-es ágyúkból, de meglehetősen pontatlanul céloztak. Kilenc lövést adtak le az Emdenre, ezek közül három csapódott be a hajó viszonylagos közelében.[7]

A kitűzött feladat teljesítése után a cirkáló északnak tartva több jelzőfényét felkapcsolta, majd miután azokat kioltotta délnek fordult, így próbálva meg valódi útirányát leplezni. A cirkálóról még másnap, 90 km távolságból is látták az okozott tüzeket.

Következmények szerkesztés

Az Emden akciója von Müller fregattkapitány várakozásainak megfelelően súlyos csapásnak bizonyult a britek presztízsére, akik jelentős flottát állomásoztattak a „brit tóként” is emlegetett Bengáli-öbölben, ám így sem tudták megakadályozni a rajtaütést. Még 24 óra sem telt el azóta, hogy biztonságossá nyilvánították a Bengáli-öböl vizeit mikor, szeptember 23-án éjjeli 02:00-kor az öböl kereskedelmi forgalmát ismét veszélyeztetettnek nyilvánították a hatóságok.

A hajóforgalom újbóli leállításának következtében a kikötőkben jelentős mennyiségben torlódtak fel az áruk. A nyirkos éghajlatú Kalkutta raktáraiban a tea hamar veszített állagából, Kánpur és Agra tímárjainak készítményeit, akiktől a brit hadsereg sürgősen és nagy mennyiségben rendelt bőrt a bakancstalpak és nyergek elkészítéséhez, hosszú ideig nem tudták útnak indítani. A Kalkutta-Rangoon vonalon heti háromszor közlekedő postaszolgálatot is szüneteltették, Colombóban a nyugatról érkező hajók torlódtak fel. A Colombo-Szingapúr hajózási útvonal lezárása miatt Malakkából az ón, Jáváról a cukor Nagy-Britanniába való exportja szünetelt és így a szigetország az európai piacokról volt kénytelen beszerezni ezeket az árucikkeket.

Különösen nagy hatással volt a támadás az indiaiakra. A lövetés okozta pánik kiterjedt az egész keleti partra és még azon is túl. A helyiek bizalma megingott a brit flottában és a brit kormányzatban. A vasúti szerelvényeket a következő napokban ellepték a menekülők, akik attól tartottak, hogy a titokzatos hadihajó ismét le fog csapni. Naponta 20 000 ember hagyta el Madrászt a belsőbb területek felé és a támadás hónapokig a bazárok beszédtémája volt. Kalkuttában – a németek lehetőségeit erősen túlbecsülve – egy cirkálók által végrehajtott madrászihoz hasonló lövetéssel vagy egy partraszállással számoltak. Az indiai gazdaságban fontos szerepet játszó helyi születésű pénzkölcsönzők tengerparti nagyvárosokból való pánikszerű távozása is jelentős zavarokat okozott a kereskedelemben. A brit propaganda sem tudta még hosszú ideig meggyőzni a helyi lakosságot arról, hogy a brit tengeri hatalomra a németek nem tudnak végzetes csapást mérni.[8]

A további hasonló rajtaütéseket kivédendő a britek fényszórókat helyeztek el a kikötőiknél és ezekkel pásztázták éjjelente a vízfelszínt, amivel Mücke elsőtiszt leírása szerint jelentősen megkönnyítették számukra a navigálást.

További hadműveletek szerkesztés

Szeptember 23-án az Emden és a Markomannia a megbeszéltek szerint találkozott ismét, majd a reggeli szürkületben előbb Pondicherry, majd Cuddalore felé vették az irányt, ahol von Müller lehorgonyzott kereskedelmi hajókra számított. Azonban ezek a települések nem voltak megerődítve és a katonai épületek helyzetét nem lehetett pontosan megállapítani, ami miatt nem hajtott végre újabb szárazföldi célpontok elleni támadást. Ceylon körül azonban sikeresen folytatta a cirkálóháborút hat kereskedelmi hajót elfogva, majd ezt követően keletnek Simaloer szigetéhez hajózott, hogy a batáviai etap által ide irányított gőzhajókkal felvegye a kapcsolatot és utasításokkal lássa el őket.

Szeptember 23-án kora reggel, mikor az Emden Cuddalore elé ért, a Sikuma Trincomalinál haladt északi irányba és miután elérte Ceylon északi részét, az India keleti partján délnek tartó Hampshire parancsnokának utasítására a sziget északi végének elérése után délnek fordult, hogy Trincomalit védelmezze egy esetleges újabb támadás esetén.[9]

Az Emden tevékenységének köszönhetően mikor jelentették Spee hajórajának jelenlétét Brit Szamoa előtt, azzal az ellenség nem tudott törődni, mivel az összes hadihajója vagy az Emden után kutatott az Indiai-óceánon, vagy valamelyik itt áthaladó konvoj mellé rendelték, hogy megvédjék tőle azt. Ugyanazon a napon, mikor az Emden a madrászi olajtartályokat támadta, Spee a két páncélos cirkálójával felbukkant a Tahitin lévő Papeete-nél, hogy szenet vételezzen. Miután a franciák nem reagáltak a felhívására és tüzet nyitottak a partvédelmi ütegeikből, a Scharnhorst és a Gneisenau viszonozták a tüzet és az egyetlen itt lévő hadihajót, a francia Zélée ágyúnaszádot elsüllyesztették (lásd: (Papeete lövetése).

Az admiralitás első lordját, Winston Churchillt frusztrálta és bosszantotta, hogy az Emdent nem tudták elfogni és emiatt rendszeresen írtak róla a napilapok. Egy héttel a madrászi akció után, szeptember 29-én így írt Lajos Sándor battenbergi hercegnek, az admiralitás titkárának és első tengeri lordnak:

„Az Emden Bengáli-öbölből való távozása rendkívüli mértékben kiábrándító és én nem értem, hogy a Hampshire, Yarmouth, Dupleix és Sikuma cirkálók műveleteit milyen elvek mentén egyeztették. A térképekből ítélve teljesen külön tevékenykednek a vezetés teljes hiánya mellett.”[10]

Október 1-én ismét az erőfeszítések koordinálásának szükségességét hangoztatta és keserűen panaszkodott az Emden ténykedése miatt a hajószállítmányoknál fellépő késedelmek miatt:

„Szeretném Önnek a legtisztábban kihangsúlyozni, hogy az Emden zsákmányolásainak korlátlan folyamatossága által okozott bosszúság nagy kárt fog okozni az admiralitás presztízsének.”[11]

Az Emden a madrászi akciót követő, a Ceylon körüli vizeken elért sikerei alapján a brit hatóságoknál felmerült a gondolat, hogy a német cirkáló segítséget kaphat a szárazföldről. Bűnbaknak Henry H. Engelbrechtet, a Yala Nemzeti Park első vadőrét tették meg. A Dél-Afrikából korábban deportált búr férfi a koholt vádak szerint hússal látta el a németeket, amit az azonban hevesen tagadott. Három hónapig tartották bebörtönözve bírósági ítélet nélkül. Mire szabadulhatott, addigra minden tulajdonát szétrabolták. A nincstelenné vált férfi az őt ért megrázkódtatások következtében hamarosan elhunyt.[12]

Emlékezete szerkesztés

A német cirkáló meglepetésszerű, látványos támadása mély nyomot hagyott az indiai lakosság emlékezetében és neve fogalommá vált több helyi nyelvben. Amdan formában bekerült a szingaléz és a tamil nyelvbe és ezzel a szóval erős, ravasz embereket illetnek.[13] A malajálam nyelvben az Emadan (Emden) szó „nagy, erős dolgot” jelöl, avagy valamit, ami „olyan nagy mint az Emden”.[14]

Függelék – Karl von Müller fregattkapitány jelentése a hadműveletről szerkesztés

 
Karl von Müller fregattkapitány, az Emden parancsnoka

Az alábbi idézet a német parancsnok beszámolójának egy részletét tartalmazza, mely a hivatalos német történetírás (Krieg zur See 1914-1918) lapjain is megtalálható.

„A távoli villámlások miatt attól tartottam, hogy az »Emden« közeledését a kikötő ütegei észre fogják venni. A cirkáló azonban észrevétlenül érkezett meg. Az olajtartályok lövetését olyan irányból szándékoztam végrehajtani, hogy az nagyjából a New lighthouse üteggel átfedésben legyen. Mintegy 300 hm távolságra a móló fényeitől déli irányra álltunk és fényszórókkal a partra, a Law Courts-on lévő villanófény irányába világítottunk. Mivel a fényszórók hatását a város utcáinak és kikötőjének kivilágítása lerontotta és az olajtartályok ebből a távolságból még nem voltak elég jól kivehetők, éles jobboldali kanyarodással még közelebb mentem, majd az eredeti irányra visszaállva tűzparancsot adtam ki. Miután mintegy 130 lövés le lett adva, két nagy olajtározó lángra lett lobbantva és valószínűleg több más üresen álló találatot szenvedett el, a mintegy tíz percig tartó lövetést megszakíttattam, a fényszórók erősségét lecsökkentettem, majd előbb északkeleti irányra álltam és az eltávolodás ideje alatt, hogy a szárazföldön a további szándékaimról téves benyomást keltsek, északkeleti irányba haladva a taton lévő fényeket felkapcsoltattam és amint a hajó kellőképpen látótávolságon kívülre került a szárazföldtől, először keleti, majd déli irányra álltam át.
A lövetés utolsó szakaszában a hátsó felépítményen álló tisztek megfigyelése szerint a szárazföldről egy löveg viszonozta a tüzet. Három lövést figyeltek meg, melyek pár szár méterre csapódtak a vízbe az »Emden« tatjától.
A lángra lobbantott olajtartályok fénye még 50 tengeri mérföldön túlról is látható volt. A pár nappal később elfogott gőzhajókon talált újságokból derült ki, hogy Madrász lövetése nem csak ebben a városban, hanem India más városaiban is, mint Point de Galle és Bombay, pánikot váltott ki az indiai lakosság körében és a part menti városok jómódú kereskedőinek az ország belső területei felé való menekülését okozta.”[15]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ „Ich hatte diese Beschießung lediglich als eine Demonstration ins Auge gefaßt, um unter der indischen Bevölkerung Aufregung hervorzurufen, den englischen Handel zu beunruhigen und das englische Prestige zu beeinträchtigen. Verluste unter der indischen Bevölkerung wollte ich möglichst vermeiden, da solche wahrscheinlich von englischer Seite zur Stimmungmache unter der indischen Bevölkerung für den Krieg gegen Deutschland ausgenutzt worden wären. Geringer Munitionsverbrauch war mit Rücksicht auf die weitere Tätigkeit der »Emden«  auch ein Gesichtspunkt, der mitbestimmend für die Anlage der Unternehmung war.” – Raeder 26. o.
  2. ↑ Más forrás szerint a japán hajó parancsnoka úgy vélte, a németek nem mernek ilyen mélyen behatolni a britek ellenőrizte vizekre.; Az ellenséges hadmozdulatokhoz tartozik még, hogy a Penangban megjavított Yarmouth könnyűcirkáló szeptember 20-án a Rangun előtti Martabáni-öböl ellenőrzésére indult. – Raeder 27. o.
  3. ↑ Madras Raid, 22 September 1914
  4. ↑ Raeder 27. o.
  5. ↑ Walter 14-15. o.
  6. ↑ A német hivatalos történetírás brit közlésekre hivatkozva más adatokat ad meg. Az egyik forrás szerint a két lángra kapott tartályban 425000 gallon olaj teljesen elégett. (T. F. Fayle, Seaborne Trade, Vol. I, 209-210. o.); A Times 1914. szeptember 25-ikei száma szerint 1,5 millió gallon olaj vált használhatatlanná. – Raeder 27. o.
  7. ↑ A britek a saját tüzérségük fellépésének tulajdonították, hogy az Emden csak a kikötő elleni támadásra szorítkozott, holott – megítélésük szerint – számos más létesítményt, köztük az erődöt is lerombolhatta volna. E leírás szerint a brit lövegek közbelépésekor sötétítette el magát az Emden és hagyott fel a támadással. Ezt a német visszaemlékezések cáfolják. Mücke szerint nem látták honnan lövik őket és csak a hajó tatjáról észlelték a távolabb becsapódó gránátokat, a parancsnok és a hídon állók – köztük maga Mücke – pedig nem szerzett tudomást erről a támadás ideje alatt. ; Egyes rosszindulatú brit tudósítások szerint a távolodó német cirkáló utolsó sortüzét a városra irányozta.
  8. ↑ Raeder 29. o.
  9. ↑ Raeder 31. o.
  10. ↑ "The escape of Emden from the Bay of Bengal is most unsatisfactory, and I do not understand on what principle the operations of the four cruisers Hampshire, Yarmouth, Dupleix and Chikuma have been concerted. From the chart, they appear to be working entirely disconnected and with total lack of direction." Zhemchug, Emden and Sydney
  11. ↑ "I wish to point out to you most clearly that the irritation caused by an indefinite continuance of the Emden's captures will do great damage to Admiralty reputation.", Kroupnik
  12. ↑ Janaka Perera: Why they call cunning people Emden, The Island Online 2011. november 4.
  13. ↑ Tegal, Megara. „Tracing Amdan and Finding Emden”, Sunday Times , Wijeya Newspapers, 2011. március 6. (Hozzáférés: 2014. július 6.) 
  14. ↑ Perera
  15. ↑ „Es war Wetterleuchten, so daß ich befürchtete, daß die Annäherung der »Emden« von den Batterien des Hafens bemerkt werden würde. Der Kreuzer kam aber doch unbemerkt heran. Die Beschießung der Öltanks war aus einer Richtung beabsichtigt, in der diese ungefähr mit der in der Karte angegebenen New lighthouse battery in Deckpeilung lagen. Auf etwa 30 hm Abstand von den Molenfeuern wurde nach Süden aufgedreht und mit Scheinwerfern auf den Strand in der Richtung auf das Blinkfeuer auf den Law Courts geleuchtet.
    Da die Wirkung der Scheinwerfer durch die Straßen- und Hafenbeleuchtung der Stadt abgeschwächt wurde und die Öltanks sich auf diese Entfernung noch nicht genügend abhoben, drehte ich mit Hart-Steuerbordruder noch näher heran, dann wieder zurück und ließ das Feuer eröffnen.
    Das Einschießen wurde etwas erschwert dadurch, daß die Beobachtung der Aufschläge durch die blendenden Lichter an Land beeinträchtigt wurde.
    Nachdem etwa 130 Schuß verfeuert, zwei größere Öltanks in Brand geschossen und wahrscheinlich noch einige andere leerstehende getroffen worden waren, ließ ich die Beschießung, die im ganzen etwa zehn Minuten gedauert hatte, abbrechen, die Scheinwerfer blenden, ging zunächst auf nordöstlichen Kurs, ließ, um an Land über die weiteren Absichten der »Emden« einen falschen Eindruck hervorzurufen, für einige Zeit während des Abdampfens auf nordöstlichem Kurse die Beleuchtung im Achterschiff anstellen und ging, sobald das Schiff genügend aus Sicht von Land war, zuerst auf östlichen, dann auf südlichen Kurs.
    Während des letzten Teils der Beschießung wurde, wie auf der Hütte stehende Offiziere beobachteten, aus einem Geschütz an Land das Feuer erwidert. Es wurden drei Schüsse beobachtet, die einige hundert Meter vom Heck der »Emden« ins Wasser gingen.
    Der Feuerschein der in Brand geschossenen Öltanks war noch auf eine Entfernung von mehr als 50 Seemeilen zu sehen. Aus Zeitungen, die einige Tage später auf gekaperten Dampfern gefunden wurden, war zu ersehen, daß die Beschießung von Madras nicht nur in dieser Stadt, sondern auch in anderen Städten Indiens, wie Point de Galle und Bombay, eine Panik unter der indischen Bevölkerung und eine Flucht wohlhabender Kaufleute aus den Küstenstädten in das Innere des Landes verursacht hatte.”     – Raeder 26-27. o.

Források szerkesztés

Kapcsolódó irodalom szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Madrászi rajtaütés témájú médiaállományokat.

További olvasmányok szerkesztés

  • Frame, Tom. (2004). No Pleasure Cruise: The Story of the Royal Australian Navy. Sydney: Allen & Unwin ISBN 978-1-74114-233-4 (paper)
  • Hoehling, A.A. LONELY COMMAND A DOCUMENTARY Thomas Yoseloff, Inc., 1957.
  • Hoyt, Edwin P. The Last Cruise of the Emden: The Amazing True World War I Story of a German-Light Cruiser and Her Courageous Crew. The Lyons Press, 2001. ISBN 1-58574-382-8.
  • Hohenzollern, Franz Joseph, Prince of EMDEN: MY EXPERIENCES IN S.M.S. EMDEN. New York: G. Howard Watt, 1928.
  • Lochner, R. K. Last Gentleman-Of-War: Raider Exploits of the Cruiser Emden Annapolis: Naval Institute Press, 1988. ISBN 0-87021-015-7.
  • McClement, Fred. Guns in paradise. Paper Jacks, 1979. ISBN 0-7701-0116-X.
  • Mücke, Hellmuth von. The Emden-Ayesha Adventure: German Raiders in the South Seas and Beyond, 1914. Annapolis: Naval Institute Press, 2000. ISBN 1-55750-873-9.
  • Schmalenbach, Paul German raiders: A history of auxiliary cruisers of the German Navy, 1895-1945. Annapolis: Naval Institute Press, 1979. ISBN 0-87021-824-7.
  • Van der Vat, Dan. Gentlemen of War, The Amazing Story of Captain Karl von Müller and the SMS Emden. New York: William Morrow and Company, Inc. 1984. ISBN 0-688-03115-3
  • Walter, John The Kaiser's Pirates: German Surface Raiders in World War One. Annapolis: Naval Institute Press, 1994. ISBN 1-55750-456-3.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Madrászi_rajtaütés&oldid=26973933”