Magna Graecia
Magna Graecia (latin, jelentése Nagy Görögország, görögül: Μεγάλη Ελλάς, Megálē Hellás, olaszul: Magna Grecia) volt a rómaiak által használt neve a Dél-Olaszország partmenti területein, a mai Campania, Puglia, Basilicata, Calabria, Szicília régiókban görög telepesek által széles körben lakott területnek; különösen Croton, Sybaris akháj településein, a legészakibb Cumae és Neapolist is beleértve.[1] A telepesek az i. e. 8. században magukkal hozták a görög civilizációt, amely máig maradandó nyomot hagyott Itálián, az Ókori Róma kultúráján. A római költő, Ovidius említette először Dél-Itáliát ezen a néven Fasti (Ünnepek) című versében.
| Magna Graecia | |
[[Fájl:
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Magna Graecia témájú médiaállományokat. |
Ókor szerkesztés
Sztrabón szerint Magna Graecia története már elkezdődött, mire a trójai háború kitört, s több évszázadon át tartott.[2]
8–7 évszázaddal időszámításunk előtt, különböző okok miatt, beleértve a demográfiai válságot (éhínség, zsúfoltság stb.), új kereskedelmi lehetőségek, kikötők keresését, illetve a hazájukból való száműzetést, a görögök kezdték betelepíteni Dél-Itáliát (Cerchiai, 14–18. o.). Ez alatt az időszak alatt görög kolóniákat állapítottak egymástól olyan távol eső helyeken, mint a Fekete-tenger keleti partjától, Kelet-Líbián át Massaliáig (Marseille) terjedő tengerparti sáv. Településeik keletkeztek Szicíliában és az Appennini-félsziget déli részén is. A rómaiak Szicíliát, és a félsziget lábát a Magna Graecia névvel illették, mert ez a görögök által nagyon sűrűn lakott térség volt. Az ókori geográfusok azonban nem egységesek abban, hogy a kifejezés tartalmazza-e Szicíliát, vagy csupán Puglia és Calabria tartományokat; a tágabb meghatározás legjelentősebb szószólója Sztrabón volt.
A gyarmatosítás a görög kultúrát az ógörög nyelv, a vallási szertartások, a hagyományok, a független poliszok révén exportálta Itáliába. Az eredeti görög civilizáció hamarosan tovább fejlődött, mivel kölcsönhatásban állt a natív italikus nyelvek civilizációjával. A legfontosabb kulturális transzplantáció az volt, amikor a khalkiszi/küméi görög ábécé (amelyet elfogadtak az etruszkok is) dőlt, nagybetűs változata átalakult a világ ma is legszélesebb körben használt latin ábécéjévé.
Sok új görög város nagyon gazdag és hatalmas lett, mint pl. Nápoly (Νεάπολις, az 'Új Város'), Szürakuszai (Συράκουσαι), Acragas (Ἀκράγας) Paestum (Ποσειδωνία), Szübarisz (Σύβαρις). Magna Graecia egyéb jelentős városai voltak még: Tarentum (Τάρας), Epizephyrian Locri (Λοκροί Ἐπιζεφύριοι), Rhegium (Ῥήγιον), Krotón (Κρότων), Thurii (Θούριοι), Elea (Ἐλέα), Nola (Νῶλα), Ancona (Ἀγκών), Syessa (Σύεσσα), Bari (Βάριον).
A Pürrhoszi háborút követően az i.e. 3. században Magna Graecia beolvadt a Római Köztársaságba.
-
Paestumi görög templomok, Campania -
Mozaikok Cauloniából, Calabria -
Héra temploma Metapontosz, Basilicata -
Az akragasi Concordia-templom, Agrigento -
Krotoni Milo -
Szürakuszai Archimedesz -
Tarentumi Arkhütasz -
Tarentumi görög érmék, Kr. e. 5. sz. -
Niké istennő kétlovas kocsiján, Apuliai patera (tray), Kr. e. 4. sz. -
Táncoló peucetiai nők Ruvo di Puglia táncosainak sírján, freskó, Kr. e. 5-4. sz.
Középkor szerkesztés
A kora középkorban, a katasztrofális gótikus háború, a bizánci keresztény görögök új hullámai jöttek Dél-Itáliába Görögországból, Kis-Ázsiából, míg a Dél-Itáliában maradt részeket, lazán a Kelet-Római Birodalom irányította. Bár a régészeti bizonyítékok azt mutatják, nem az újonnan érkezők nyomán jöttek még görögök, hanem egy újonnan érkező barbár csoport és a helyi görög-római népesség alkotta a telepeket. A képromboló III. León bizánci császár megszerezte a pápaság dél-itáliai birtokait,[3] és a keleti császár a longobárdok megérkezéséig lazán felügyelte a területet, majd a Catapanate Itália helyébe a normannok jöttek.
Egy figyelemre méltó példa a grikó nyelvű kisebbség, amely még ma is létezik az olasz Calabria és Puglia régiókban. A grikó nyelvet, amely ötvözi a régi dór, a bizánci görög, és az olasz nyelvi elemeket, ma is fellelhetjük a Reggio Calabria megyei Salento vidék egyes elzártabb falvaiban. Gazdag a szóbeli hagyomány, a grikó folklórt mintegy 30 000 ember őrzi, de egyre több a beolvadt, környező olasz elem. Egyes tudósok, mint például Gerhard Rohlfs, azzal érvelnek, hogy a grikó eredete, végül is nyomon követhető az egykori Magna Graecia-gyarmatokon.
Az újkorban szerkesztés
Bár sokan Dél-Olaszország görög lakosai közül teljesen elolaszosodtak a középkorban (például Paestum a 4. században), a görög kultúra, a nyelv megmaradt, túlélve a modernitást részben azért, mert folyamatos migráció állt fenn Dél-Olaszország és a görög szárazföld között. Egy példa erre a grikó emberek, akiknek egy része még mindig megőrzi a görög nyelvet és szokásokat.
A görögök a 16-17. században az Oszmán Birodalom peloponnészoszi terjeszkedése miatt újra megindultak a régió felé. Különösen Coron ostroma (1534) után, nagy számú görög keresett menedéket Calabria, Salento, Szicília területén. A koróni görögök, az úgynevezett koróniaiak nemesek voltak, akik magukkal hozták jelentős ingó vagyonukat a nekik járó különleges jogosultságokkal, illetve adómentességekkel együtt.
Más görögök, akik Olaszországba jöttek a Mani-félszigetre, a Peloponnészoszon laktak. A manióták közismerten büszke katonanép volt, a hagyományokkal, a vérbosszúval, amelyek közül sok még ma is él. A manióta görögök egy másik csoportja Korzika szigetére költözött.
Lásd még szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The Oxford Companion to Classical Literature, Paul Harvey, 1927, 1955, p. 258
- ↑ [ Strabo, Geographica οἱ δὲ τῆς Σικελίας τύραννοι καὶ μετὰ ταῦτα Καρχηδόνιοι, τοτὲ μὲν περὶ τῆς Σικελίας πολεμοῦντες πρὸς Ῥωμαίους τοτὲ δὲ περὶ αὐτῆς τῆς Ἰταλίας, ἅπαν- τας τοὺς ταύτῃ κακῶς διέθηκαν, μάλιστα δὲ τοὺς Ἕλληνας, πρότερον μέν γε καὶ τῆς μεσογαίας πολλὴν ἀφῄρηντο, ἀπὸ τῶν Τρωικῶν χρόνων ἀρξάμενοι, καὶ δὴ ἐπὶ τοσοῦτον ηὔξηντο ὥστε τὴν μεγάλην Ἑλλάδα ταύτην ἔλεγον καὶ τὴν Σικελίαν· νυνὶ δὲ πλὴν Τάραντος καὶ Ῥηγίου καὶ Νεαπόλεως ἐκβεβαρβαρῶσθαι συμβέβηκεν ἅπαντα καὶ τὰ μὲν Λευκανοὺς καὶ Βρεττίους κατέχειν τὰ δὲ Καμπανούς, καὶ τούτους λόγῳ, τὸ δ' ἀληθὲς Ῥωμαίους· καὶ γὰρ αὐτοὶ Ῥωμαῖοι γεγόνασιν. ]
- ↑ T. S. Brown, "The Church of Ravenna and the Imperial Administration in the Seventh Century," The English Historical Review (1979 pp 1-28) p.5.
Hivatkozások szerkesztés
- Cerchiai L., Jannelli L., Longo F. The Greek Cities of Magna Graecia and Sicily. Getty Trust, 2004 ISBN 0-89236-751-2
- Dunbabin T. J. The Western Greeks. 1948
- William Smith "Magna Graecia." In Dictionary of Greek and Roman Geography. 1854
- Woodhead A. G. The Greeks in the West. 1962
Külső hivatkozások szerkesztés
- Map. Ancient Coins.
- David Willey. Italy rediscovers Greek heritage. BBC News. 21 June 2005, 17:19 GMT 18:19 UK.
- Gaze On The Sea. Salentinian Peninsula, Greece and Greater Greece. (in Italian, Greek and English)
- Oriamu pisulina. Traditional Griko song performed by Ghetonia.
- Kalinifta. Traditional Griko song performed by amateur local group.
- Second Interdisciplinary Symposium on the Hellenic Heritage of Southern Italy. Archaeological Institute of America (AIA). June 11, 2015. (Dates: Monday, May 30, 2016 to Thursday, June 2, 2016.)
- Sergio Tofanelli et al. The Greeks in the West: genetic signatures of the Hellenic colonisation in southern Italy and Sicily. European Journal of Human Genetics, (15 July 2015)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Magna Graecia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.