A magyal (Ilex) az APG III-rendszerben létrehozott Aquifoliales rendben a magyalfélék (Aquifoliaceae) családjának egyetlen nemzetsége. Korábban a Cronquist-rendszer a családot a kecskerágó-virágúak (Celastrales) rendjébe sorolta. Az egykori Nemopanthus nemzetség, amely a magyalfélék családjába tartozott, beolvadt az Ilex nemzetségbe. A Phelline és Sphenostemon nemzetség szintén felbukkant ebben a családban, de előbbi jelenleg a Phellicaceae, utóbbi pedig a Paracryphiaceae családban van.[1]

Magyal
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Aquifoliales
Család: Magyalfélék (Aquifoliaceae)
Nemzetség: Magyal (Ilex)
L., 1753
Típusfaj
Ilex aquifolium
L., 1753
Alnemzetségek
  • Ilex subg. Byronia
  • Ilex subg. Ilex
  • Ilex subg. Prinos
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Magyal témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Magyal témájú kategóriát.

Származása, elterjedése szerkesztés

A Mediterráneumban és attól nem túl északra, valamint Ázsia, Dél-Amerika és Észak-Amerika trópusi és meleg mérsékelt éghajlatú tájain honos.

Eurázsia fajok: közönséges magyal

Kelet-Ázsiai fajok: széleslevelű magyal (Ilex latifolia), kocsányos magyal (Ilex pedunculosa), és Ilex purpurea.

Észak-Amerikai fajok: amerikai magyal (Ilex opaca)

A Kanári- és az Azori-szigetek őshonos növénye a kanári magyal (Ilex perado)

Nemesített fajok:

Megjelenése, felépítése szerkesztés

Fajai kisebb fák vagy cserjék. A többségük örökzöld, néhány faj lombhullató. Sötétzöld levelei bőrneműek, a legtöbb fajé szúrós szélű. A legtöbb faj bogyója világos.

Életmódja, termőhelye szerkesztés

Kétlaki. Mérsékelten hidegtűrő, ezért a hideg mérsékelt égövben már nem él meg. A szárazságot, a köves, sovány talajt viszont általában jól bírja — az ilyen fajok a macchia bozótban állományalkotókként tűnnek fel.

Bogyói számos madár és növényevő gerinces kedvelt csemegéi.

Felhasználása szerkesztés

A maté (Ilex paraguariensis) leveleiből főzik a matéteát.

Több fajt, így a közönséges magyalt (szúrós magyal, téli magyal, Ilex aquifolium) is dísznövénynek, illetve sövénynek ültetik.

A középkorban bogyói miatt szarvasmarhák takarmánynövényének is termesztették. Emberek számára a bogyó fajtától függőn enyhén mérgező lehet, és hasmenést valamint hányást okozhat.

Rendszertani felosztása szerkesztés

  • Byronia alnemzetség (Ilex subg. Byronia) (Endl.) Loes. 5 fajjal:
  • Ilex alnemzetség (Ilex subg. Ilex) 5 fajsorral:
  • I. sect. Ilex mintegy 90 fajjal
  • I. sect. Lauroilex S.Y.Hu 3 fajjal:
  • I. sect. Paltoria (Ruíz & Pavon)Maxim. mintegy 15 fajjal:
  • I. sect. Pseudoaquifolium S.Y.Hu mintegy 50 fajjal:
  • Prinos alnemzetség (Ilex subg. Prinos) (Endl.) Loes. 12 fajjal:
  • Alnemzetségbe nem sorolt fajok:

Jegyzetek szerkesztés

  1. Aquifoliaceae. ANGIOSPERM PHYLOGENY WEBSITE, version 13.. (Hozzáférés: 2014. október 9.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés