Magyarbece
Magyarbece (románul: Beța, németül: Benzendorf) falu Romániában, Fehér megyében, Nagyenyedtől délkeletre.
| Magyarbece (Beța) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Község | Magyarlapád |
| Rang | falu |
| Községközpont | Magyarlapád |
| Irányítószám | 517398 |
| SIRUTA-kód | 5247 |
| Népesség | |
| Népesség | 319 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 380 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 360 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 15′ 24″, k. h. 23° 48′ 54″Koordináták: é. sz. 46° 15′ 24″, k. h. 23° 48′ 54″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
Első említése 1272-ből maradt fenn Bece néven. 1332]ben már plébániatemploma volt, a reformáció korában a falu reformátussá lett.[2] A 16. században már a losonci báró Bánffy család birtoka volt. Az 1766-ban készült összeírás szerint a Bece, Karácsonyfalva és Solymos falvakból álló református egyházközséghez 300 férfi és 240 nő tartozott.[3] Az első iskolaépületet 1871-ben emelték, addig a tanítás egy csűrben folyt. A falu híres volt barackjáról és cseresznyéjéről, amelyet az enyedi és marosvásárhelyi piacon adtak el.[4] 1992-ben a lakosság 92%-a magyar volt.
Népzene szerkesztés
Pávai István (szerk.): Nagyenyed vidéki magyar és román népzene. A magyarbecei Kulcsár Ferenc bandája (CD). Hagyományok Háza, Budapest, 2006.
Pávai István (szerk.): Az Erdélyi Hegyalja népzenéje. Magyarbece (CD). Új Pátria sorozat. Válogatás az Utolsó Óra program gyűjteményéből. Fonó Budai Zeneház–Hagyományok Háza, Budapest, 2010.
A hagyományok részben napjainkban is fennmaradtak. Például kántáláskor a konfirmált fiúk éjjel 12 óra után mennek a konfirmált lányokhoz. Ameddig egy lány nem konfirmál, addig járhat ő is kántálni családokhoz. Miután konfirmált, várnia kell a nagyobb (konfirmált) fiúkat.
Híres emberek szerkesztés
- 1914–1924 között itt szolgált református lelkészként Gruzda János festő.
- Szántó Ferenc parasztprímás, adatközlő népzenész.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- ↑ Benkő József: Transsilvania specialis : Erdély földje és népe I. Ford. és szerk. Szabó György. Bukarest; Kolozsvár: Kriterion. 1999. 223., 242–243. o. ISBN 973-26-0524-3
- ↑ Murádin Jenő: A tél festője, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1989, ISBN 973-26-0019-5, 31. oldal
.svg){kind=small}