Magyarországi ukránok

A magyarországi ukránok Magyarország egyik szláv nyelvű nemzetisége. Az ukránoktól Magyarországon megkülönböztetik a magyarországi ruszinokat vagy ruténeket. Ukrajnában viszont a hivatalos nézet szerint az ukrán és a ruszin (rutén) ugyanazt a népet jelölő megnevezések, és a ruszin nyelv sem önálló (de a vajdasági ruszin nyelve önálló), hanem csupán az ukrán nyelv egyik dialektusa. Ezt a magukat ma is ruszinoknak vallók azonban tagadják, és mindmáig megkülönböztetik magukat az ukránoktól. ^[1]^{[nem megbízható forrás]}

A történelmi Magyarország egykori ruszinjai leszármazottainak többsége viszont ma már ukránnak vallja magát.

Történeti áttekintés szerkesztés

A magyarországi ruszinok története szerkesztés

A ruszinok a 12. századtól kezdve kerültek be Galícián át, Máramaros, Bereg, Ung és Zemplén vármegye lakhatatlan hegyes vidékeire. Egy 1326-ban kelt oklevélben olvashatjuk a Nógrád vármegyei Nagyorosziról, hogy első lakóit Kálmán király hívta be Galíciából. A 17. században már nagyobb számban érkeztek telepesek, főleg a Kárpátok túlsó oldaláról, olyan ukrán (rutén) parasztok, akik a lengyel pánok (földesurak) elől menekültek.^[forrás?]

A magyar földesurak – közülük is elsősorban a Rákóczi-család –, kenézeik révén szervezetten telepítették őket birtokaikra. Természetesen a spontán beszivárgás (bevándorlás) is tapasztalható ebben az időszakban, amely folytatódott még a 18. században is. Bél Mátyás leírása Szabolcs vármegyében 12 helységben említ ruténokat, a 18. század első évtizedében. 1740 körül nagy számban telepítettek le görögkatolikus lakosságot Makón is, amire az utcák elnevezései is utalnak.

A magyarországi ukrán nemzetiség kialakulása szerkesztés

Az újabb áttelepülési hullám a 19. század második felében indult el újra főleg az akkor is sűrűn lakott Galíciából. Ez a terület ez idő tájt az ukrán nemzeti újjászületés központja volt. Ebből is következik, hogy a Galíciából elindult telepesek ukrán nemzeti tudata erős volt, ami napjainkig is tapasztalható azokon a területeken, ahol egységes településeket hoztak létre, de ezeket már nem a mai Magyarország területén találjuk.

A 19. században elindult népvándorlási hullámnak két fő irány figyelhető meg:

a tengerentúl (Amerikai Egyesült Államok)
az Osztrák–Magyar Monarchia földművelésre alkalmas területei.

A galíciai ukránok a mai Szlovákia területén keresztül érkeztek Magyarországra, főleg a Vajdaságba, a mai Horvátország területeire, a 19. század végén pedig a mai Bosznia területére.^[forrás?] Egyes családok Pest-Budán találták meg megélhetésüket. Mivel ez utóbbiak betelepülése nem volt nagy mértékű, az ukrán családok nagy része rövid időn belül asszimilálódott. Ennek okai: a betelepülés területi szétszórtsága, az anyanyelvi iskolák hiánya, az értelmiség rendkívül csekély aránya.

1890-es adatok szerint az ukrán iskolaköteles gyerekek 40%-a nem járt iskolába, az írástudatlanság is elég magas a többi nemzetiséghez viszonyítva. 1880-1910 között kb. 10 000 ukrán élt a fővárosban, de hiányzott társadalmi szerveződésük. A két világháború közti időszakból alig van adat.^[forrás?]

Az újrakezdés, újjászóletés, a közösséggé formálódás csak a rendszerváltás után indult meg. 1991 májusában megalakult a Magyarországi Ukrán-Ruszin Kulturális Egyesület, amely elsősorban a fővárosi ukránokat és ruszinokat tömörítette. Az 1993. évi kisebbségi törvény után, amely a két nemzetiséget külön nevezte meg, megalakult a különálló Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület.

1997-ben megnyílt az Ukrán Oktatási és Kulturális Centrum. ^[2]

Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület tevékenysége szerkesztés

Oktatás 1993 óta működik a Vasárnapi Ukrán Anyanyelvi Iskola
Kiadói tevékenység 1996 óta jelenik meg a Hromada c. újság ,^[3] kiadták az első magyarországi ukrán nyelvkönyvet (Szerk.:Piller Dezsőné). Leszja Ukrajinka költőnő^[4] születésének 125. évfordulójára kiadták a "Hét Húr" c. verses kötetet.
Kultúra és tudomány: tudományos konferenciák, zenés-irodalmi esték, nyári ifjúsági táborok
A hagyományok újjáélesztése: családias karácsony, húsvéti gyerekjátékok=Hajivkák, minden év márciusában Tarasz Sevcsenko emlékére rendezett napok.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

Simon Mónika, Csecserits Bea, Jahl Kathrin, Tarasz Lukjanyuk, Sipajlo Igor, Natalja Gereta: Magyarországi ukránok (Körtánc füzetek) Budapest 1998.
https://web.archive.org/web/20080312044002/http://www.ukrajinci.hu/muke.htm ^{[nem megbízható forrás]}

Ez a magyar kisebbségről vagy magyarországi nemzeti kisebbségről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

[1] ttps://web.archive.org/web/20080828171930/http://www.rusyn.hu/

[2] ttp://www.mtaki.hu/docs/cd2/Magyarorszag/j1999_1397/j1999_1397a3_13.htm^{[halott link]}

[3] ttp://www.ukrajinci.hu/magazin/kronika/jozsef_v.html^{[halott link]}

[4] ttp://www.ukrajinci.hu/arhiv/hromada_66_hu/mestectvo_hu/leszja.htm^{[halott link]}

[1]

[2]

[3]

[4]