Wikipédia

Mansfeld Péter

(1941–1959) magyar ellenáló
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Peter Mansfield

Mansfeld Péter (Budapest, 1941. március 10. – Budapest, 1959. március 21.)[3] vasesztergályos szakmunkástanuló, az 1956-os forradalmat követő megtorlások legfiatalabb áldozata. A „pesti srácok” egyikeként a Széna téri harcokban vett részt, a forradalom mártírja, bár halálos ítéletét későbbi tevékenységéért, „kétrendbeli gyilkosságra szövetkezés” miatt kapta. Személyét a kommunista rezsim annak a propagandának az erősítésére használta fel, amely a forradalmat köztörvényes bűnözők lázadásaként állította be. Lázadó magatartásával a végletekig maga ellen fordította a hatalom kommunista képviselőit. 1957-ben sorra születtek meg az 1956-os forradalom utáni megtorlást megalapozó jogszabályok, amelyek megerősítették a fiatalkorúakra kiszabható halálos ítéletek lehetőségét.[4]

Mansfeld Péter
Született1941. március 10.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1959. március 21. (18 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaellenálló
Kitüntetései
Halál okaakasztás
SírhelyeÚj köztemető
A Wikimédia Commons tartalmaz Mansfeld Péter témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Mansfeld Péter emlékműve Budapest II. ker., Veronika park (Menasági Péter munkája) é. sz. 47° 30′ 58″, k. h. 19° 01′ 55″
Hullócsillag – Melocco Miklós 2007-es alkotása a Szabó Ilonka utcában, (Budapest I. ker.) é. sz. 47° 30′ 07″, k. h. 19° 02′ 06″
Mansfeld Péter Hullócsillag c. domborműve alulról
„ Elvtársak! Mi a Magyar Népköztársaság bírái vagyunk, a proletárdiktatúra bírái, akiknek az a kötelességük, hogy a proletariátus államát erősítsék és annak minden ellenségét, aki a proletárforradalomra kezet emel, kíméletlenül megsemmisítsük ”
– Domokos József legfelsőbb bírósági elnök szavai 1957. március 28-án az országos bírói értekezleten („Párt”-ítéletek, Az ’56-os megtorlás iratai, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1993)[5]

Életsorsának feldolgozása máig sem lezárt folyamat.

Élete a börtönig szerkesztés

A forradalomig szerkesztés

Négyéves korában családja felnőtt férfi tagjait a bevonuló szovjet hadsereg kényszermunkára („málenkij robotra”) vitte. Nagyapja nem tért vissza. Apja, Mansfeld József magánfodrász volt, anyja ugyanitt segédként dolgozott 1946-ig. Apja italozása[6] hozzájárult, hogy 1951-ben a szülők különváltak, 1953-ban hivatalosan is elváltak. Nővérével és öccsével együtt édesanyjuknál maradt. A Medve utcai általános iskola elvégzése után a csepeli Rákosi Mátyás Tanintézetben lett esztergályos ipari tanuló, jó eredményekkel.[7] 1956-ban a MÁVAG-hoz helyezték.

A forradalom idején a Szabó János ("Szabó bácsi") vezette Széna téri ellenálló csoporthoz csatlakozott. Először el akarták küldeni, mert túl fiatalnak találták, aztán mégis ő lett a csoport egyik gépkocsis összekötője, bár jogosítványa életkorából adódóan nem volt.

November 4-e estéig maradt az ellenállókkal. Ezután fegyvereket gyűjtött össze (egy részüket Piros László volt belügyminiszter villájából), hogy elrejtse és újra elővegye őket, ha ismét kitör a forradalom.

A börtönig szerkesztés

1957-ben a MOM gyárba helyezték. A későbbi perirat szerint:[forrás?]

A következő két évben az illegalitás világában élt, kisebb bűncselekmények sorozatát hajtva végre. A MOM-ból és előző munkahelyéről szerszámokat, egyéb tárgyakat tulajdonított el. Később Zachorecz József nevű barátjával folytatták a lopásokat. Egy autó ellopását követően október 4-én elfogták, de megszökött a rendőrségről. Újabb lopások, majd három és fél hónapos vizsgálati fogság következett. Valószínűleg a börtönélmények hatására lett a kommunista rendszer elszánt ellensége. 1958. január 29-én egy év börtönre ítélték, de a büntetést három évre felfüggesztették.
Február 15-én három évvel idősebb barátjával, Blaski Józseffel elhatározták, hogy együtt kezdenek akciókba. Lopott autókkal végrehajtott, fegyveres rablótámadásokkal akartak pénzt szerezni. Később csatlakozott hozzájuk Mansfeld másik barátja, Bóna Rezső segédmunkás, az ő barátja, Furka László ipari tanuló és a Mansfeldnél két évvel fiatalabb tanuló, Egei Attila. A vezéregyéniségek Blaski és Mansfeld voltak.
 
Pobjeda gépkocsi

Az öt fiú alkotta a csoportot, mely röplapok terjesztését tervezte és azt, hogy rendőröktől, munkásőröktől elvett fegyverekkel segítenek újraéleszteni a forradalmat. Legnagyobb „akciójuk” az osztrák követség épülete előtt álló rendőr törzsőrmester, Vekerdi Elek kétgyermekes apa elrablása volt.[8] Betuszkolták az „autójukba” és elvették az igazolványait. A későbbi fő vád ellenük az volt, hogy Vekerdi, illetve Mansfeld volt cellatársa, Kalló József feleségének megölését tervezték, mert az asszony 1956-os fényképek gyűjtéséért feljelentette a férjét. Egyiket sem hajtották végre, viszont hamarosan elfogták őket, miután (valóban) sikertelenül próbáltak meg ellopni egy Pobjeda gépkocsit a Mártírok útjánál.

Blaskit, bár neki is volt ’56-os múltja, a politika kevéssé érdekelte, ahogy Furkát sem; Bóna a forradalom után is terjesztett röplapokat, Mansfeldet azonban a rezsimmel szembeni ellenállás és a forradalom újraélesztésének vágya hajtotta. Ennek ellenére mégis Blaski neve fémjelezte azt a pert, amelyben Mátsik György ügyész vádbeszédében halálos ítéletet kért Mansfeldre.[9]Első fokon mégsem ítélték halálra csak másodfokon.

A Mansfeld Péter elleni vádak a következők voltak: népi demokratikus államrend vagy népköztársaság elleni szervezkedés és az erre irányuló szövetkezés BHÖ 1 (1, 2), robbanóanyag rejtegetése BHÖ 33 (1), fegyver- és lőszerrejtegetés BHÖ 34 (1), lopás BHÖ 230, 232 (2), gyilkosságra való szövetkezés BHÖ 350, rablás BHÖ 433, hatósági közeg elleni erőszak BHÖ 98 (1), személyes szabadság megsértése BHÖ 379 (1), 34 (3), fogoly szökés BHÖ 218 (1), veszélyeztetés BHÖ 374, lopás BHÖ 422, 427/c, f, 429 (1), 431 (1). Első fokon (tanácsvezető bíró: Guidi Béla) életfogytiglanra, másodfokon (tanácsvezető bíró: Vágó Tibor) halálra ítélték.[10]

Emlékezete szerkesztés

 
Mansfeld Péter sírja Budapesten. Új köztemető: 301.
  • Budapest XVII. kerületében és XXI. kerületében utcát neveztek el róla
  • Taksony-ban (Pest megye) szintén utcát neveztek el róla
  • Volt iskolájában, az akkor Csepel-Sziget Műszaki Szakközépiskola néven működő intézményben (Budapest, XXI. kerület, ma: BKSZC Weiss Manfréd Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium) színháztermet neveztek el róla és emléktáblát helyeztek el, 2008-ban galériát neveztek el róla az iskolában.[11]
  • 2004-ben avatták szobrát a Budapest II. kerületi Veronika parkban [12]
  • A róla szóló filmet Mansfeld címmel 2006-ban mutatták be (rendező: Szilágyi Andor)
  • 2006-ban egy 8 perces animációs film is megjelent róla: Jegyzőkönyv – Mansfeld Péter emlékére (rendező: Szilágyi Varga Zoltán)[13]
  • Poznań-ban utcát neveztek el róla
  • 2011-ben Csepelen utcát neveztek el róla Németh Szilárd polgármester előterjesztése nyomán.
  • 2016-ban a II. kerület posztumusz díszpolgára lett.[14]
  • 2019-ben Csepel díszpolgárává nyilvánították.[15]

A Mansfeld-vita szerkesztés

2003-ban és 2004-ben máig hullámokat vető vitát váltott ki Eörsi László egy tanulmánya (Mítoszok helyett – 1956), amelyet sokan Mansfeld Péter újbóli megbélyegzésének éreztek. Maga Eörsi 2004. május 11-én a Népszabadság online portálon cáfolta, hogy azt állította volna, Mansfeldet lopásokért és más bűncselekményekért ítélték volna halálra: Én ezt írtam: „Meggyőződésem, hogy a kíméletlenség magyarázata nem a vádpontokban rejlik. Azt nem tudták elviselni a bíráskodók, hogy Mansfeld még a teljes reménytelenségében is szembe mert velük szállni. Ezért tűnhetett javíthatatlan, átnevelhetetlen ellenforradalmárnak a szemükben.”

Eörsi azon állítását, amely szerint Mansfeld Pétert nem lehet tudatos forradalmárnak nevezni, többen vitatják.[forrás?]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/09966.htm, Mansfeld Péter, 2017. október 9.
  2. ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 2.)
  3. ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. X. ker. polgári halotti akv. 463/1959. folyószáma alatt.
  4. ↑ Bencsik Péter: A Mansfeld-ügy jogi háttere, In: „Mi, szegediek megtettük az első lépést…”, Universitas Szeged Kiadó, Szeged, 2008, ISBN 9789638774521, 135–139. o.
  5. ↑ Stefka István: Az ítélet végrehajtható (Mansfeld Pétert tizenhárom percig hagyták vergődni az akasztófán). Magyar Nemzet, 2003. március 21.
  6. ↑ Eörsi László: Mansfeld Péter A valóság és a mítosz,
  7. ↑ A Medve utcai iskola 140 éve – 1872-2012, (Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium)], az iskola kiadásában, 2012, ISBN 978-963-08-4635-6, 26–27. o.
  8. ↑ Az államrend és egy kamasz[halott link], archivum.magyarhirlap.hu
  9. ↑ Megszólalt a Mansfeld Péterre halált kérő ügyész (Magyar Nemzet, 2012. július 23.)
  10. ↑ Blaski József és társai pere (perek56.hu, Adatbázis az 1956-os megtorló perekről)
  11. ↑ Egy pesti srác a forradalomban – Csepeli mementó („Csepel” kerületi lap, LXI. évfolyam 11. szám, 2009. március 20., 2. o.)
  12. ↑ Szobra a Veronika parkban (Köztérkép)
  13. ↑ Jegyzőkönyv – Mansfeld Péter emlékére. YouTube. Kecskemétfilm (2016. augusztus 31.)
  14. ↑ II. kerület. [2016. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 3.)
  15. ↑ Mansfeld Péterre emlékeztek Archiválva 2020. április 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, (Magyar Hírlap, 2019. március 21.)

Források szerkesztés

  • Eörsi László: Mansfeld Péter – A valóság és a mítosz (Beszélő, 7. évfolyam, 12. szám, 2002)
    • megjelent könyv részeként is: Eörsi László: Mítoszok helyett – 1956, Noran Kiadó, 2003, ISBN 963953904X, 261–304. o.
  • Eörsi László: Mansfeld Péter és kultusza, (1956-os Intézet - Oral History Archívum, OSZK, Népszabadság, 2002. október 22.)
  • Kurcz Béla: Mansfeld Péter, aki ujjat húzott a sorssal, (168ora.hu, 2010. március 22.)
  • Jobbágyi Gábor: Az 1956 utáni megtorlási eljárások, In: Valóság 41. évf. 10. sz., 1998, 43–56. o.
  • Jobbágyi Gábor: Ez itt a vértanúk vére, (Az 1956 utáni megtorlási eljárások, előszó: Kahler Frigyes), Kairosz, Budapest, 1998, 239 o.
  • Jobbágyi Gábor: A „pesti srácok" pere (Mansfeld Péter és társai pere), In: Valóság, 39. évf. 10. sz., 1996, 35–55. o.
megjelent könyv részeként is: Jobbágyi Gábor: 1956 és a megtorlás fekete könyve, Kairosz, 2026, ISBN 978-963-662-827-7, 198–224. o.

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mansfeld_Péter&oldid=26990135”