Manuel Valls

Manuel Carlos Valls Galfetti (Barcelona, 1962. augusztus 13. –) francia történész, szocialista politikus, az Ötödik Francia Köztársaság 21. miniszterelnöke.

Manuel Valls
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő 2014. március 31. – 2016. december 6.
Előd	Jean-Marc Ayrault
Utód	Bernard Cazeneuve
Franciaország belügyminisztere
Hivatali idő 2012. május 6. – 2014. március 31.
Előd	Claude Guéant
Utód	Bernard Cazeneuve
Évry polgármestere
Hivatali idő 2001. március 18. – 2012. június 3.
Született	1962. augusztus 13. (61 éves) Barcelona, Spanyolország
Párt	Szocialista Párt
Szülei	Luisangela Galfetti Xavier Valls
Házastársa	Anne Gravoin
Foglalkozás	történész
Iskolái	Université Panthéon-Sorbonne Lycée Charlemagne
Vallás	római katolikus egyház
Díjak	Order of Merit of Ivory Coast Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje (2014) a francia Becsületrend főtisztje Katolikus Izabella-rend nagykeresztje (2015) Grand Cross of the Order of Civil Merit (2013) Commander of the Order of Ouissam Alaouite (2011) Knight of the National Order of the Lion (2013) Commander of the National Order of Mali
A Wikimédia Commons tartalmaz Manuel Valls témájú médiaállományokat.

Pályafutása

Édesapja, Xavier Valls katalán festőművész (1923–2006), édesanyja, Luisangela Galfetti svájci olasz színésznő, aki Ticino kantonból származik. Valls 17 évesen csatlakozott az Ifjú Szocialisták Mozgalmához, hogy támogathassa példaképét, a francia Szocialista Pártban (PS) a második baloldalt képviselő Michel Rocard-t François Mitterrand-nal szemben. Egyetemi évei alatt tagja volt a Francia Diákszakszervezetnek (Unef-ID), és Michel Rocard tanácsadója lett a diákságot érintő kérdésekben. 1982-ben kapta meg a francia állampolgárságot. 1986-ban szerzett diplomát történelem szakon az Université Paris 1 Panthéon-Sorbonne-on. 1985-ben kilépett az Emberi Jogok Francia Ligájából, mert a szervezet tiltakozott az ETA tagjainak Spanyolországba történő kitoloncolása ellen. 1983 és 1986 között Robert Chapuis Ardèche megye képviselője mellett volt parlamenti munkatárs.

24 évesen beválasztották az Île-de-France regionális tanácsába, amelynek első elnökhelyettese lett 1998-ban. 1988-ban Argenteuil-ben a PS helyi elnökévé választották. Lionel Jospin kormánya idején (1997–2002) kormányzati szóvivő volt. 1989 és 1998 között Argenteuil helyettes polgármestere volt. Ezután a Párizshoz közeli Évry polgármestere 2001 márciusától 2012. június 18-ig. 2002-től Essonne megye 1. számú választókerületének nemzetgyűlési képviselője volt 2012. július 9-ig.

2007-ben Nicolas Sarkozy meghívta François Fillon kormányába a politikai nyitás jegyében, de Valls visszautasította az ajánlatot. 2012. május 16-tól belügyminiszter volt a szocialista Jean-Marc Ayrault kormányában. Belügyminiszterként népszerű lett, mivel a tabudöntögetőnek számító és tekintélyelvű személyiségéről ismert politikus keménykezűnek mutatkozott a terrorizmus és a migrációs válság jelenségeinek kezelésében. A 2014-es helyhatósági választásokon elért gyenge szocialista eredmény után 2014. március 31-én François Hollande az Ötödik Francia Köztársaság 21. miniszterelnökévé nevezte ki. Augusztus 25-én Valls bejelentette, hogy a gazdaságpolitikája elleni éles bírálatok miatt a kormánya lemond, ám az államfő újra őt kérte fel kormányfőnek. A következő nap megalakult az új kormány, melynek gazdasági minisztere a 36 éves Emmanuel Macron, Hollande köztársasági elnök korábbi gazdasági tanácsadója lett. Újdonság, hogy az oktatási tárcát most először vezette női miniszter Najat Vallaud-Belkacem személyében.

2016. december 5-én bejelentette, hogy elindul a 2017-es franciaországi elnökválasztáson és ezért benyújtja a lemondását, utódja Bernard Cazeneuve korábbi belügyminiszter lett. A PS által rendezett 2017 januári előválasztáson azonban meglepetésre csak a második helyen végzett Benoît Hamon volt oktatási miniszter mögött, így nem ő lett a párt elnökjelöltje. (Érdekesség, hogy a szocialista előválasztásokon megjelenő jobboldali szavazók a jobboldali elnökjelölttel szemben esélytelenebbnek gondolt szocialista jelöltre, Hamonra szavaztak és a baloldaliak is hasonló módon ejtették ki Nicolas Sarkozyt a jobboldali előválasztáson, majd azután a két nagy párt jelöltje egyaránt elmaradt Macron és Le Pen mögött az elnökválasztáson.) Az elnökválasztáson Macront támogatta. A 2017-es nemzetgyűlési választáson ugyan nem lett az En Marche, Macron új pártjának a jelöltje, de az sem állított vele szemben ellenjelöltet, és azután Évryben, ahol korábban polgármester volt, újraválasztották képviselőnek.

2017. június 27-én közölte, hogy kilép a meggyengült Szocialista Pártból.

2018 októberében bejelentette, hogy elindul a barcelonai polgármester-választáson.

Írásai

• La Laïcité en face, 2005.
• Les Habits neufs de la gauche, 2006.
• Pour en finir avec le vieux socialisme … et être enfin de gauche, 2008.
• Pouvoir, 2010.
• Sécurité : la gauche peut tout changer, 2011.
• L’énergie du changement – Abécédaire optimiste, 2011.
• La Laïcité en France, 2013.

Források

• Manuel Valls (francia nyelven). Assemblée nationale. (Hozzáférés: 2015. június 26.)
• Archives Manuel Valls (francia nyelven). interieur.gouv.fr. (Hozzáférés: 2015. június 26.)
• Kevin Visdeloup: Evry’s outspoken socialist mayor harbours higher political ambitions (angol nyelven). citymayors.com, 2009. (Hozzáférés: 2015. június 26.)

További információk

• Soós Eszter Petronella: Manuel Valls francia miniszterelnök: erőből gyengeség? – Tev.hu, 2016. augusztus 15.

Kapcsolódó szócikk

• Franciaország miniszterelnökeinek listája