Marcus Aemilius Scaurus (i. e. 163 – 89) római politikus és hadvezér.

Marcus Aemilius Scaurus
Születetti. e. 162[1]
nem ismert
Elhunyti. e. 88 (73-74 évesen)[1]
nem ismert
Állampolgárságarómai
HázastársaCaecilia Metella Dalmatica[2][3]
Gyermekei
  • Marco Emilio Escauro
  • Aemilia Scaura
Szüleinem ismert
nem ismert
Foglalkozása
  • író
  • Ancient Roman historian
  • ókori római politikus
  • Ancient Roman military personnel
Tisztsége
  • censor
  • Princeps senatus
  • római szenátor (nem ismertnem ismert)
  • consul (i. e. 115 – i. e. 115)
SablonWikidataSegítség

Előkelő, de elszegényedett család sarja volt. Pályáját korabeli források szerint mint fa- és szénkereskedő kezdte, később jogi ismereteit felhasználva mindenféle furfanggal örökségét kicsalta. Szolgált a numantiai háborúban és Szardínia szigetén is. Miután aedilis curulis és praetor volt, pályázott a consulságra i. e. 117-ben, ám csak i. e. 115-ben nyerte el Marcus Caecilius Metellus társaként. Híres lett több törvény és a ligurok feletti diadala okán, majd princeps senatussá választották. Egy követség élén Jugurthához küldték, ahol Jugurtha több ízben is megpróbálta megvesztegetni, sikertelenül. Amikor másodszor volt Numidiában, mint L. Calpurnius Bestia legatusa, hagyta magát Jugurthától megvesztegetni, de ezért nem bűnhődött, mint Bestia, hanem i. e. 109-ben még censor lett. E tisztében helyreállította a pons Mulviust, s megépíttette Pisán és Lunán át a via Aemiliát. Mint az optimaták egyik vezetője, elkeseredett ellensége volt a néppártiaknak, mindazonáltal komoly tekintéllyel bírt a nép előtt méltóságteljes fellépése miatt. Sallustius lesújtó véleménnyel írt róla, Cicero ellenben nagyon dicsérte. Kiváló szónoki tehetséggel rendelkezett. Három részből álló önéletrajzát, amelyet a maga igazolására írt, Cicero magasztalva említi. A mű nem maradt fenn.


Elődei:
Caius Licinius Geta
és
Quintus Fabius Maximus Eburnus
Consul
i. e. 115
collega:
Marcus Caecilius Metellus
SPQR
Utódai:
Manlius Acilius Balbus
és
Caius Portius Cato

Források szerkesztés

Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.  

  1. a b Digital Prosopography of the Roman Republic (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. június 29.)
  2. Digital Prosopography of the Roman Republic (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. június 10.)
  3. Digital Prosopography of the Roman Republic (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. június 10.)