Maroš Šefčovič (Pozsony, 1966. július 24. –) szlovák diplomata és politikus. 2009 decemberétől az Európai Bizottság oktatási, ifjúsági és kulturális biztosa.

Maroš Šefčovič
Maroš Šefčovič
Maroš Šefčovič
Született1966. július 24. (57 éves)[1][2]
Pozsony
Állampolgárságaszlovák
Foglalkozása
Tisztsége
  • ambassador of Slovakia to Israel (1999–2002)
  • Permanent Representative of Slovakia to the European Union (2004–2009)
  • oktatásért, kultúráért, többnyelvűségért és ifjúságért felelős biztos (2009. október 1. – 2010. február 9.)
  • intézményközi kapcsolatokért és tervezésért felelős biztos (2010. február 9. – 2014. november 1.)
  • egészségügyért és élelmiszer-biztonságért felelős biztos (2012. október 16. – 2012. november 28.)
  • energiapolitikáért felelős biztos (2014. november 1. – 2019. november 30.)
  • European Commissioner for Digital Single Market (2019. július 3. – 2019. november 30.)
  • az Európai Bizottság alelnöke (2019. december 1. – )
  • intézményközi kapcsolatokért és tervezésért felelős biztos (2019. december 1. – )
Iskolái
KitüntetéseiBölcs Jaroszlav herceg 2. osztályú rendje
A Wikimédia Commons tartalmaz Maroš Šefčovič témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Tanulmányai szerkesztés

A Pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetemen tanult 1984-től 1985-ig, majd a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében(wd) (MGIMO) folytatta tanulmányait, ahol 1990-ben végzett. Még abban az évben jogi doktor lett a pozsonyi Comenius Egyetemen. 1996–2000 között a Comenius Egyetemen PhD-képzésen vett részt, kutatási területe az európai jog volt.

Szakmai karrierje szerkesztés

1990-ben Csehszlovákia külügyminisztériumában kezdett dolgozni a külügyminiszter-helyettes mellett. 1991-től 1992-ig Csehszlovákia zimbabwei nagykövetségén volt külszolgálaton konzuli, majd III. osztályú titkári rangban, majd 1992-től 1995-ig már az önálló Szlovákia kanadai nagykövetségének első beosztottja volt II. o. titkári rangban.

1995-ben tért vissza Szlovákiába, ahol három évig a szlovák külügyminisztérium EU és NATO Főosztályán dolgozott, többek között a főosztály helyettes vezetője is volt. 1998–1999 között Szlovákia állandó EU-képviseletén teljesített külszolgálatot, mialatt a misszió helyettei vezetője is volt.

1999 és 2002 között Szlovákia izraeli nagyköveteként szolgált. 2002-es hazatérését követően két évig a szlovák külügyminisztérium általános igazgatója volt.

2004-ben lett Szlovákia állandó EU-képviselője, 2009. december 1-jétől pedig az első Barroso-bizottságban ő lett az oktatási, ifjúsági és kulturális ügyekért felelős biztos, Ján Figeľt váltotta ezen a poszton. A második Barroso-bizottságban Szlovákia képviselőjeként az adminisztratív és az intézményközi ügyeket felügyelő bizottsági elnökhelyettesi posztra jelölték.[3]

2019-ben sikeresen közvetített Oroszország és Ukrajna között a gázszállítás kérdésében, ami egy új tranzitmegállapodás megkötéséhez vezetett.[4]

2021 végén a Politico Europe(wd) Európa legbefolyásosabb embereinek éves rangsorában a „cselekvők” kategória 8. helyére tette. Az Európai Bizottságben töltött negyedik ciklusát az intézményközi kapcsolatokért és tervezésért felelős alelnökként kezdte, de Michel Barnier Brexit-főtárgyaló távozását követően az Egyesült Királysággal való kapcsolatok kialakításával is megbízták, amelyeket elődjénél kompromisszumkészebb hangnemben kezdett meg. Emellett a Svájccal hét éve húzódó kereskedelmi vitákra is megoldást kellene találnia.[4]

Magánélete szerkesztés

Šefčovič nős, három gyermeke van.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Barroso elnök bemutatja új csapatát, RAPID press Releases, Europe, 2009. november 27.
  4. a b Politico 28 – The class of 2022 (angol nyelven). Politico Europe(wd), 2021. (Hozzáférés: 2021. december 17.)

További információk szerkesztés