Marospetres

falu Romániában, Arad megyében

Marospetres, 1910-ig Petris (románul: Petriș) falu Romániában, Arad megyében.

Marospetres (Petriș)
A Szalbek-kastély
A Szalbek-kastély
Közigazgatás
Ország Románia
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeArad
KözségMarospetres
Rangközségközpont
Irányítószám317245
SIRUTA-kód11673
Népesség
Népesség450 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság4 (2011)[1]
Népsűrűség3,45 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület130,59 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 03′ 00″, k. h. 22° 22′ 60″Koordináták: é. sz. 46° 03′ 00″, k. h. 22° 22′ 60″
Marospetres weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Marospetres témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nevének eredete szerkesztés

Neve a 'kavics' vagy 'porondos terület' jelentésű román petriș szóból való. Először 1743-ban említették, Petrisch alakban. A Marospetres név a helységnév-rendezés idején keletkezett, mesterséges névadással.

Fekvése szerkesztés

Dévától 50 kilométerre északnyugatra, Lippától 69 kilométerre keletre, a Marostól három kilométerre északra, a Zarándi-hegység egy patakvölgyében fekszik.

Népessége szerkesztés

  • 1839–40-ben 512 ortodox, 11 református és 10 római katolikus lakosa volt.
  • 1910-ben 1270 lakosából 1202 volt román, 47 magyar és 19 német anyanyelvű; 1200 ortodox, 52 római katolikus és 12 református vallású.
  • 2002-ben 634 lakosából 623 volt román és kilenc magyar nemzetiségű; 570 ortodox, 34 baptista, 11 pünkösdista és hét római katolikus vallású.

Története szerkesztés

1709-ben települt román lakossággal. 1728-ban 57 házból állt.[2] A felkelők 1784-ben megostromolták és felgyújtották az uradalmi központot (a mai kastély elődjét). Fényes Elek mezővárosnak írja. 1849. február 28-án Zámból román határőrök és parasztfelkelők érkeztek ide azzal a céllal, hogy Soborsinnál összeköttetést létesítsenek a bánáti császári haderőkkel és elvágják az aradi ostromló sereget a magyar főerőktől. 1895-ben 9 316 kataszteri holdas uradalma 88%-ban erdőkből állt. Az erdők kitermelését tizenöt kilométer hosszú keskeny vágányú vasútpálya könnyítette meg. A hegyi szántókon a helyiek harmados bérlőként gazdálkodtak. A parasztbirtokok 60%-ban erdőből, 30%-ban jó minőségű szántókból és kertekből, 10%-ban vizenyős rétekből álltak. Hatvannyolc lakosa 1897-ben magyar állami iskoláért írt kérvényt a vármegyei tanfelügyelőhöz, amely még ugyanazon évben megnyílt.[3]

Látnivalók szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. [1]
  2. Pavel Vesa: Episcopia Aradului: istorie, cultură, mentalități; 1706–1918. Cluj-Napoca, 2006, 199. o.
  3. Kehrer Károly: Aradvármegye és Arad sz. kir. város népoktatásügye 1885-1910-ig. Arad, 1910, 66–67. o.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Képek szerkesztés