Wikipédia

Mauno Koivisto

finn politikus

Mauno Henrik Koivisto (Turku, 1923. november 25. – Helsinki, 2017. május 12.) finn politikus, 1982–1994 között a Finn Köztársaság kilencedik elnöke. 1981-ben ez egészségügyi okokból visszavonuló Urho Kekkonentől vette át az elnöki tisztséget. 1988-ban újraválasztották.

Mauno Koivisto
Finnország 9. köztársasági elnöke
Hivatali idő
1982. január 27. – 1994. március 1.
ElődUrho Kekkonen
UtódMartti Ahtisaari
Született1923. november 25.[1][2][3][4][5]
Turku
Elhunyt2017. május 12. (93 évesen)[6][7][3][4][5]
Meilahti Tower Hospital[8][7]
SírhelyHietaniemi temető
PártFinn Szociáldemokrata Párt
HázastársaTellervo Koivisto (1952. június 22. – 2017. május 12., Punkalaidun Church)
GyermekeiAssi Koivisto
Foglalkozás
IskoláiTurkui egyetem[2]
Halál okaAlzheimer-kór
Vallásevangélikus kereszténység
Díjak
  • Fehér Sas-rend (1993. október 25.)
  • Lenin-rend (1983. november 24., 400491)
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic (1993. szeptember 14.)
  • Grand Collar of the Order of Prince Henry (1990. október 29.)
  • Elefántrend (1983. május 2.)
  • Arany Olimpiai Érdemrend (1994. augusztus 8.)
  • Grand Cross of the Order of Merit of the Polish People's Republic (1989. április 7.)
  • Az Osztrák Köztársaság Nagy Csillaga (1985. október 11.)
  • Royal Order of the Seraphim (1982. április 16.)
  • Szent Mihály és Szent György rend nagykeresztje (1984. november 9.)
  • Grand Cross with Collar of the Order of the Falcon (1982. október 20.)
  • Order of the Cross of Terra Mariana, 1st Class (2001. november 16.)
  • Sztara Planina Érdemrend (1985. április 19.)
  • A Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1971. augusztus 19.)
  • a Magyar Érdemrend nagykeresztje (1993. november 25.)
  • a francia Becsületrend nagykeresztje (1984. január 31.)
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje (1980. november 25.)
  • Grand Cordon of the Supreme Order of the Chrysanthemum (1986. szeptember 30.)
  • Order of Ojaswi Rajanya (1989. szeptember 11.)
  • Order of the Yugoslavian Great Star (1986. április 15.)
  • Knight Grand Cross in the Order of the Netherlands Lion (1990. május 4.)
  • Fehér Oroszlán-rend nagykeresztje lánccal (1987. április 23.)
  • Grand Star of People's Friendship (1984. október 16.)
  • Collar of the Order of Charles III (1989. július 3.)
  • Knight Grand Cross of the Order of St. Olav‎ (1980. október 7.)
  • Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (1982. január 27.)
  • Grand Cross of the Order of the White Rose of Finland (1970. december 6.)
  • Finn Oroszlán Lovagrend nagykeresztje (1982. január 27.)
  • Grand Cross of the Order of the Cross of Liberty (1982. január 27.)
  • A Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1983. november 25.)
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Saint Olav‎ (1983. március 8.)
  • Order of the Gold Lion of the House of Nassau (1993. május 31.)
  • Order of al-Hussein bin Ali (1987. október 13.)
  • Grand Cross Special Class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany (1985. március 5.)
  • Order of San Marino (1984. szeptember 9.)
  • Order of San Carlos (1979. augusztus 14.)
  • Medal for Military Merits (1980. június 4.)
  • Medal of Liberty, 2nd Class (1944. július 28.)
  • Memorial medal of the Winter War (1940)
  • Memorial medal of the Continuation War (1956)
  • Grand Cross of the Order of the Holy Lamb (1982. február 2.)
  • The medal of merit of traffic safety branch (1)
  • Medal of Merit of the Association of Voluntary Defence Guilds (1982)
  • Medal of Merit with clasp of the Association of the Warrant Officers’
  • Gold Medal of Merit of the Reserve Officers Association
  • Cross of merit with clasp of Reservists' association
  • Cross of Merit of the War Invalides
Mauno Koivisto aláírása
Mauno Koivisto aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Mauno Koivisto témájú médiaállományokat.

Életútja szerkesztés

Gyermekkor szerkesztés

1923-ban, elkötelezetten vallásos családban, egy hajóács második fiaként látta meg a napvilágot. Három évvel később egy húga született. édesanyját tízéves korában elvesztette. Az általános iskola elvégzése után dolgozni kezdett.[9]

A második világháborúban szerkesztés

A téli háború idején, 16 éves korában önkéntesként csatlakozott egy tűzoltó egységhez. A folytatólagos háború idején először önkéntesként egy Kelet-Karjalába vezényelt tűzoltó egységben szolgált, onnan indult sorkötelesként kiképzésre 1942 februárjában. A kiképzés után a 35. sz. könnyű-gyalogsági ezredbe osztották be, aminek soraiban 1944 februárjáig a kelet-karjalai fronton teljesített szolgálatot. Ezt követően kezdte meg szolgálatát a Lauri Törni vezette könnyű-gyalogsági században.[9]

A háború utáni időszak szerkesztés

A háború után érdeklődése a közügyek felé irányult. Részt vett a sztrájkmozgalomban Turku illetve Hanko kikötőiben. A fiatal Koivisto felkeltette a turkui szociáldemokraták érdeklődését, amikor a turkui sztrájkoló ácsok előtt, azok sztrájkmódszereit kritizálva szólalt fel. Ekkor ismerkedett meg a későbbi finn miniszterelnök Rafael Paasióval. Koivisto a Pasio által szerkesztett lapban kezdett publikálni. A finn szociáldemokrata mozgalomhoz csatlakozva szembeszállt a kommunistákkal.

1948 őszén állást kapott a turkui kikötőben, majd decemberben kikötőmesterré nevezték ki. Amikor 1949-ben a kommunisták által irányított szakszervezetek a Karl-August Fagerholm vezette szociáldemokrata kormány megdöntésére törtek, a szociáldemokrata szakszervezetek Hanko kikötőjébe hívták támogatóikat, hogy megtörjék a kommunisták által szervezett sztrájkot. Koivistót megbízták a hankoi kikötő kikötőmesteri feladataival. Sztrájktörő munkásokat toborzott, mire a helyi kommunista lap Finnország első számú közellenségének nyilvánította.[9]

Tanulmányok és tudományos tevékenység szerkesztés

A munka mellett Koivisto folytatta tanulmányait és 1949-ben leérettségizett. 1950 nyarán elhagyta a kikötőt. Rövid ideig az Egyesült Királyságban volt vendégmunkás, majd általános iskolában is tanított. 1952-ben feleségül vette Tellervo Kankaanrantát. 1953-ban diplomázott filozófia szakon, majd 1956-ban megvédte szociológiai doktori disszertációját, aminek címe a „Szociális viszonyok a turkui kikötőben” volt. Tudományos tevékenysége mellett a szociáldemokrata párt tevékenységében is részt vett, és a párt kialakuló megosztottságának idején ő is kénytelen volt állást foglalni. A Leskinen-pártiakhoz csatlakozott a szakszervezetek növekvő befolyását kritizálva.[9]

Szerepvállalás a gazdasági életben és az országos politikában szerkesztés

1957-ben élete jelentős fordulatot vett, amikor egy helsinki takarékbank, a Helsingin Työväen Säästöpankki állást kínált neki. Koivisto hátrahagyta Turkut illetve a tudományos világot, és a fővárosba költözött, ahol a takarékbank vezérigazgató-helyettese majd 1959-től vezérigazgatója lett. Munkája mellett továbbra is tagja maradt szociáldemokrata tudományos és közéleti köröknek és rendszeresen publikált. A szociáldemokrata párt elszigeteltségének megtörése érdekében szorgalmazta, hogy pártja fejlessze kapcsolatrendszerét több irányban is, így Urho Kekkonen köztársasági elnök, de akár a kommunisták és a Szovjetunió felé is.

1966-ban a szociáldemokrata Rafael Paasio kormányában pénzügyminiszter lett. Gazdasági szakemberként és miniszterként a magántőke irányában megengedő politikát folytatott, nagy hangsúlyt fektetett az állami vállalatok hatékonyságának fokozására és a foglalkoztatottsági arány növelésére. Pénzügyminiszterként jelentősen leértékelte a finn fizetőeszközt, ami sokat javított az exportra termelő iparágak helyzetén és a gazdasági stabilizáció egyik fontos eleme lett. 1967-ben az Elanto kereskedelmi lánc vezetői posztjára került, de még ugyanabban az évben, elnyerte a finn jegybank vezetői posztját, amit 1982-ig betöltött. Végül 1968-ban Paasio elvesztette a szociáldemokraták bizalmát és Koivisto került a koalíciós kormány miniszterelnöki székébe. Kormánya 1970-ig maradt hivatalban. 1972-ben a Paasio vezette, rövid életű, kisebbségi szociáldemokrata kormány pénzügyminisztere lett. 1979-ben ismét ő lett a miniszterelnök, és pozícióját egészen elnökké választásáig, 1982 januárjáig betöltötte.[9]

Köztársasági elnökként szerkesztés

1981 folyamán Kekkonen elnök egészségügyi okokból nem tudta ellátni feladatait és helyére a szabályok szerint, ügyvezetőként, Koivisto került. Már az elnökválasztás első fordulójában megszerezte a szükséges támogatást, így 1982 januárjában Finnország első szociáldemokrata elnöke lett. 1988-ban második ciklusára is megválasztották.[10]

 
Mauno Koivisto finn köztársasági elnök portréja a 60. születésnapja alkalmából, 1983-ban kibocsátott 1 márka 30 pennis postabélyegen.

Elnökként óvatos külpolitikát folytatott. Jó kapcsolatokra törekedett a Szovjetunióval, majd amikor annak 1991-es széthullása nyomán Finnország megszabadult a Finn-Szovjet baráti, együttműködési és kölcsönösen segítségnyújtási egyezménytől (YYA szerződés), közeledni kezdett az Európai Unióhoz.[9]

Visszavonulása után szerkesztés

1999-ben felszólalt Jugoszlávia NATO általi bombázása ellen.[9] Idős korában hosszú lefolyású súlyos betegség, az Alzheimer-kór gyötörte. Helsinkiben egy kórházban hunyt el 2017. május 12-én.[11]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Finnish Ministers database. (Hozzáférés: 2017. május 25.)
  2. ↑ a b Presidentti Mauno Koivisto. Office of the President of the Republic of Finland. (Hozzáférés: 2017. május 25.)
  3. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  5. ↑ a b Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  6. ↑ Presidentti Mauno Koivisto 1923–2017. Office of the President of the Republic of Finland, 2017. május 12. (Hozzáférés: 2017. május 12.)
  7. ↑ a b Presidentti Mauno Koivisto on kuollut. YLE, 2017. május 12. (Hozzáférés: 2017. május 12.)
  8. ↑ 2017. május 12., 2017. május 12., Office of the President of the Republic of Finland, http://www.tpk.fi/Public/default.aspx?contentid=361853&nodeid=44807&culture=fi-FI
  9. ↑ a b c d e f g Biografiakeskus
  10. ↑ EB, Finland
  11. ↑ Meghalt Mauno Koivisto volt finn államfő. Origo / MTI, 2017. május 12. (Hozzáférés: 2017. december 20.)

Források szerkesztés

  • ↑ EB, Finland: Finland (angol nyelven). Encyclopaedia Britannica. (Hozzáférés: 2017. január 1.)
  • ↑ Biografiakeskus: Hannu Soikkanen: Koivisto, Mauno (angol nyelven). Biografiakeskus. (Hozzáférés: 2017. január 1.)
Elődje:
Urho Kekkonen 		Finnország elnöke
1982–1994 		Utódja:
Martti Ahtisaari
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mauno_Koivisto&oldid=26083062”