Meng Csiao (pinjin, hangsúlyjelekkel: Mèng Jiāo; hagyományos kínai: 孟郊; egyszerűsített kínai 孟郊) (751814) a kínai Tang-dinasztia korának neves költője volt. Két költeménye bekerült a Háromszáz Tang költemény néven ismert népszerű gyűjteménybe.[1] Felnőtt korában kapott tiszteleti neve Tungje (hagyományos kínai: 東野; egyszerűsített kínai: 东野) volt.

Meng Csiao
Élete
Született751
Deqing County, Kína
Elhunyt814
Wenxiang,
SírhelyLuoyang County
Nemzetiségkínai
SzüleiMeng Tingbin
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)költészet
Alkotói éveiTang-kor

Élete és munkássága szerkesztés

Meng Csiao a mai Csöcsiang tartomány, akkori Hucsou területén lévő Vukangban született (hagyományos kínai: 武康; egyszerűsített kínai 武康). Ebben az időben a Tang-dinasztia elérte terjeszkedésének határait és súlyos katonai vereségeket szenvedett, valamint felkelésekkel is meg kellett küzdenie.

Meng Csiaonak fiatal korában nem sikerült letennie a császári vizsgát, ezért szülőföldjén, visszavonulva élt, helyi zen-buddhista szerzetesek társaságában.[2] Később Lojangban, a kor nagyvárosában telepedett le. Itt bekerült Han Jü, Li Ho és Csia Tao költők társaságába.[3] 46 éves korában sikerült letennie a császári vizsgát is, ezután kisebb-nagyobb hivatalokhoz jutott.

Költészete Han Jü stílusát követte, puritán, komor hangulatú verseket írt, témái főleg a szegénység és a hideg voltak. Versei formailag a régi, népies jo fu stílust követik. Merész kifejezései, metafórái nagy hatást gyakoroltak, de egy 13. századi kritikusa szerint művei olvashatatlanok, mert boldogtalanná teszik az embert. Szu Si szerint hangja olyan, mint a hideg tücsöké. Ezek a kritikák irodalmi halálos ítéletnek számították. Neve feledésbe merült, csak a 19. században fedezték fel újra.[4]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Stephen Owen, An Anthology of Chinese Literature: From Beginnings to 1911 (New York, London: W.W. Norton, 1996): 479.
  2. Hinton, 237
  3. Hinton, 252
  4. Faludy György. Kínai költészet. Glória, 89. o.. ISBN 9639283061 

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés