Mexikó zászlaja
Mexikó zászlaja Mexikó egyik nemzeti jelképe. A zászló ünnepnapja (spanyolul Día de la Bandera) február 24-e.[1]
| Mexikó zászlaja | |
 | |
| Használat |  ? nemzeti zászló és felségjelzés |
| Arányok | 4:7 |
| Elfogadva | 1968. szeptember 16. |
| Adoptálás | 1810. szeptember 17. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mexikó zászlaja témájú médiaállományokat. | |
Története szerkesztés
Az első mexikói zászlót José Magdaleno Ocampo szabómester készítette a Guerrero állambeli Iguala (későbbi nevén: Iguala de la Independencia) városában. Ezt a zászlót 1821. február 24-én, az Iguala-terv megjelenésének napján használták először. A városban ma emlékmű hirdeti, hogy ez a város a zászló szülőhelye,[2] azon a helyen pedig, ahol először kibontották a zászlót, egy kis múzeum is felépült: a Museo a la Bandera.[3][4]
Leírása szerkesztés
A zöld-fehér-vörös zászlón a nemzeti embléma, egy ősi azték vallási szimbólum modern interpretációja jelent meg.
Az azték legenda szerint karmai között kígyót tartó, sziklából növő kaktuszon álló sas jelent meg a Tenochtitlán-tó közepén – azon a helyen, ahol az aztékok 1325-ben fővárosuk felépítését megkezdték. Az embléma többször is módosult (utoljára 1968-ban).
A színek eredetileg a függetlenséget (zöld), a vallás tisztaságát (fehér), valamint az őslakosok és a spanyolok közötti egységre való törekvés (vörös) szimbolizálták. Ma a reményt (zöld), a tisztaságot (fehér) és a vallást (vörös) jelképezik.
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ #EsMiBandera - 24 de febrero es el Día de la Bandera (spanyol nyelven). gob.mx. (Hozzáférés: 2016. február 24.)
- ↑ Iguala honlapja – történet (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. május 27.)
- ↑ A múzeum az iguala-net.com-on (spanyol nyelven). [2013. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 27.)
- ↑ Iguala, a mexikói zászló szülőhelye (angol nyelven). [2014. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 27.)
Források szerkesztés
- Alfred Znamierowski: Zászlóenciklopédia. Budapest: Athenaeum 2000. 2002. ISBN 963 9261 87 4