Mike Spence

Mike Spence (Surrey, 1936. december 30. – Indianapolis, 1968. május 7.) brit autóversenyző, Formula–1-es pilóta.

Mike Spence
Életrajzi adatai
Született	1936. december 30. Surrey, Egyesült Királyság
Elhunyt	1968. május 7. (31 évesen) Indianapolis, Amerikai Egyesült Államok
Nemzetisége	brit
Pályafutása
Kategória	Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei	1963 – 1968
Csapata	Lotus, BRM
Nagydíjak száma	37 (36 rajt)
Dobogós helyezések	1
Első nagydíj	1963 olasz nagydíj
Legutolsó nagydíj	1968 dél-afrikai nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Mike Spence témájú médiaállományokat.

A ma már Dél-Londonhoz tartozó Croydonban született Michael Henderson, avagy ahogy az autósportban ismerik, Mike Spence, aki többek közt azzal írta be magát a sportág történetébe, hogy ő nyerte az első Brands Hatch-i Race of Championst, mely talán a legnagyobb presztízsű bajnokságon kívüli Formula–1-es futam volt mind közül.

Az 1963-as Olasz Nagydíjon debütált és összesen 37 Formula–1es versenyen indult. Pályafutása során egyszer állhatott fel a dobogóra, 1965-ben Mexikóban lett harmadik és összesen 27 világbajnoki pontot szerzett.

Pályafutása

Fiatalkora

Versenyzői karrierjének első évei édesapja garázsában történt meg, itt került kapcsolatba az autókkal. Húszas éveiben járva kezdett versenyezni, előbb sportautókkal, majd alsóbb kategóriás együléses gépekkel. Itt hamar sikeresnek bizonyult, így két évvel azt követően, hogy először formulaautóba ült, immár egy bajnokságon kívül nagydíjon is rajthoz állhatott a Stuttgarti közeli Solituderingen. 1959-től a brit Formula Junior sorozatban versenyzett.

Formula–1

Team Lotus

Bár Formula Junior-eredményei elmaradtak a várakozásoktól, Spence-t 1963 második felében megkereste a Lotus Formula–1-es csapata, akik a sérült Trevor Taylornak kerestek helyettest, és mivel a csapat tartalékpilótája, Peter Arundell egy másik versenyen indult, így az alakulat Spence-t tette meg Clark csapattársául a monzai Olasz Nagydíjra. Spence az öt lotusos versenyző közül második legjobbként kilencediknek kvalifikálta magát, ám a versenyen műszaki hiba miatt nem érhetett célba.

A következő évben Spence ismét egy sérülés miatt ülhetett be a Lotusba, miután Peter Arundell a reimsi Formula–2-es futamon megpördült, ütközött Gintherrel, és kirepült az autójából. Miután Spence több biztató versenyt futott, a mexikói évzárón pedig negyedik lett, 1965-ben is ő maradhatott a balesetét követően sokáig lábadozó Arundell helyettese.

A szezon remekül kezdődött, hiszen negyedik lett a január 1-jei évnyitón, majd márciusban Clark kiesése után megnyerte az első alkalommal megrendezett Race of Championst. A világbajnokság azonban nem folytatódott jól a számára, hiszen a következő hét versenyén csak egyszer szerzett pontot, a mexikói évzárón viszont ismét remekelt, s végül harmadikként futott be a versenyen, miután az év addigi összes futamát megnyerő Clark-Hill-Stewart trió egyaránt kiesett.

British Racing Motors

Ez azonban kevés volt a helye megtartásához, Chapman 1966-ban ismét Arundellnek szavazott bizalmat. Spence a BRM-hez szerződött, ám nem ülhetett be a gyári autóba, hanem továbbadták a Reg Parnell Racinghez, így egy privát Lotusszal teljesítette az évet. Mindössze két versenyen ért célba, igaz mindkettőn pontot is szerzett, de legalább az évkezdés ismét jól sikerült, hiszen győzni tudott az ezúttal bajnokságon kívüli Dél-Afrikai Nagydíjon, melyen egy gyári Lotusszal indult. A BRM 1967-re felvitte Spence-t a gyári csapathoz, ahol Jackie Stewart partnere lett. A megbízhatósággal nem volt probléma, hiszen Spence ötször is pontot szerzett, ám egyszer sem végzett az ötödik helynél előrébb. A következő év eleje szokás szerint jól sikerült, így Spence abban bízhatott, hogy 1968 végre meghozza a nagy áttörést.

1968-ban Jim Clark halála után Colin Chapman meghívta őt az Indianapolisi 500-as versenysorozatba. Egy gyakorlás során, három héttel a verseny előtt, a pálya egyik ívét elvétette és a falnak ütközött. A leszakadó első kerék a sisakjának csapódott súlyos fejsérülést okozva a pilótának, aki a kórházban belehalt a sérüléseibe.

Sportautók

Az 1967-es Le Mans-i 24 órás autóversenyen is részt vett a Chaparral Cars Inc. csapat autójával, de célba nem értek. 225 kört teljesítettek csapattársával, Phil Hillel.

Halála

Egykori csapattársa, Jim Clark halálát követően Colin Chapman ismét felkereste Spence-t, s felkérte, hogy vezesse az egyik Lotus 56-ost az Indianapolisi 500-on. Május 7-én, miután az addigi legjobb edzéskört megfutotta a 60-as számú autójával, Chapman megkérte Spence-t, hogy a 30-as Lotust is vigye pályára, mivel annak versenyzője, Greg Weld nem igazán találta a sebességet. Spence így egy másik Lotusszal ismét pályára hajtott, ám második körében a célegyenes végén elrontotta az egyes kanyar bejáratát, és a betonfalba csapódott. Az autó jobb első kereke hátracsapódott és fejen találta Spence-t, aki néhány órával később belehalt súlyos sérüléseibe. Legjobb eredményét még öt edzésnapon át senki nem tudta megdönteni, Joe Leonard pedig a pole-pozícióba kvalifikálta a 60-as rajtszámú autót.

Eredményei

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év	Csapat	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	Helyezés	Pont
1963	Team Lotus	MON	BEL	NED	FRA	GBR	GER	ITA 13	USA	MEX	RSA			NC	0
1964	Team Lotus	MON	NED	BEL	FRA	GBR	GER 8	AUT Ki	ITA 6	USA 7	MEX 4			12.	4
1965	Team Lotus	RSA 4	MON 8	BEL 7	FRA 7	GBR 4	NED	GER Ki	ITA 11	USA Ki	MEX 3			8.	10
1966	Reg Parnell Racing Ltd	MON Ki	BEL Ki	FRA Ki	GBR Ki	NED 5	GER Ki	ITA 5	USA Ki	MEX DNS				13.	4
1967	Owen Racing Organisation	RSA Ki	MON 6	NED 8	BEL 5	FRA Ki	GBR Ki	GER Ki	CAN 5	ITA 5	USA Ki	MEX 5		10.	9
1968	Owen Racing Organisation	RSA Ki	ESP	MON	NED	BEL	FRA	GBR	GER	CAN	ITA	USA	MEX	NC	0

Le Mans-i 24 órás autóverseny

Év	Csapat	Autó	Csapattárs	Helyezés
1967	Chaparral Cars Inc.	Chaparral 2F	Phil Hill	nem ért célba

További információk

• Pályafutása az Autocourse Grand Prix archivumából
• Pályafutása a gpracing192.net-n
• Formula–1-es eredményei
• Pályafutása a wspr-racing.com-on