Wikipédia

Mikus Sándor

(1903–1982) magyar szobrász

Mikus Sándor (Sződ, 1903. augusztus 11. – Budapest, 1982. szeptember 17.) Kossuth-díjas magyar szobrászművész, pedagógus.

Mikus Sándor
Született1903. augusztus 11.[1][2][3][4][5]
Sződ
Elhunyt1982. szeptember 17. (79 évesen)[6][3][7]
Budapest
Állampolgárságamagyar[8]
Foglalkozása
Kitüntetései
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (42/1)
A Wikimédia Commons tartalmaz Mikus Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Mikus Sándor
Nem található szabad kép.(?)
Mikus Sándor a Sztálin szobor talapzatát formálja
Mikus a felszabadulási emlékművön dolgozik
Mikus Sándor Lenin szobrot formál
Derkovits Gyula szobra.
Jurisics Miklós szobra Kőszegen.
Csortos Gyula sírja a Kerepesi temetőben. Mikus Sándor alkotása.
Mikus Sándor sírja Budapesten. A síremlék a művész saját műve. Kerepesi temető: 42/1.
Rózsa Ferenc emlékkút a budapesti VII. ker. Szenes Hanna parkban.

Pályafutása szerkesztés

Autodidaktaként rajzolt és mintázott portrékat, karikatúrái már korán elárulták művészi adottságait. Egy Lehel úti szabadiskolában ismerkedett meg a szobrászattal. 1924-1927-ig az Újpesti Egyesült Izzóban műszerészként dolgozott. Pfeifer Ignác műegyetemi tanár, az Izzó kutatómérnöke Öreganyám c. portréját megvásárolta, s ekkor Bernáth Aurél és Pátzay Pál biztatására Olaszországba utazott hat hónapos tanulmányútra. Rövidebb megszakítással 1930-ig élt itt, előbb Firenzében, majd Rómában, ahol Pátzay Pál műtermében dolgozott. 1930-tól a gyár ösztöndíjasa volt. Már ugyanebben az évben kiállított a velencei biennálén.

Első gyűjteményes kiállítását 1932-ben az Ernst Múzeumban rendezte meg. Az 1937. évi párizsi világkiállításon két aranyérmet nyert, bár műveit a párizsi magyar pavilon építésze, Györgyi Dénes, s nem a hivatalos szervek mutatták be. 1941-ben a Tamás Galériában állította ki újabb, az emberi test plasztikájának lényeges elemeit hangsúlyozó bronz kisplasztikáit (Mosakodó, Fésülködő, Mezítlábas nő) és érmeit. A Fésülködő nő c. szobra a New York-i világkiállításon is szerepelt.

1946-tól a budapesti Százados úti művésztelepen dolgozott. 1946-49-ben Csepelen a munkás művészeti kör vezetője lett. Ebben az évben négy szobrászati pályázat első helyezettje volt. 1949-ben állították fel Ózdon Petőfi-szobrát. 1949-től 1975-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1958 és 1961 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola elnöke volt.

1950-ben pályázat útján ő készítette el a Sztálin emlékművet, amelyet az 1956-os forradalom és szabadságharc idején ledöntöttek.

Számos köztéri alkotásra is kapott megbízást, amelyeknél többnyire korábbi kisplasztikai kompozícióit használta fel. Pl. a várpalotai Táncoló leánykák c. szobrához, melyet 1959-ben állítottak fel, egy 1942-es munkáját formálta meg nagy léptékben, a Szoptató anya című 1960. évi velencei biennálén szereplő szoborhoz pedig az 1940-es az Anyaság c. munkáját nagyította fel. Az 1930-as években készült Fésülködő nő című kisplasztikáját szintén 2 méteresre nagyítva Kalocsán állították fel 1965-ben. Anya c. szobrát 1970-ben a Tungsram-lakótelepnek ajándékozta.

Műveinek egy része a Magyar Nemzeti Galériában, a debreceni Déri Múzeumban, a Fővárosi Képtárban, Moszkvában, Bécsben, Angliában, Mexikóban található.

Díjai, kitüntetései szerkesztés

Társulati tagságai szerkesztés

  • Munkácsy Céh tagja
  • Rippl-Rónai Társaság tagja
  • Képzőművészek Új Társaságának (KÚT) tagja
  • Magyar Képzőművészek Egyesületének tagja.
  • 1938 – Új Művészek Egyesületének alelnöke
  • 1949 – Képző- és Iparművészek Szövetségének alapító tagja
  • 1957-1962 – a Képző- és Iparművészek Szövetségének elnöke volt.

Kiállításai szerkesztés

Egyéni kiállítások szerkesztés

Válogatott, csoportos kiállítások szerkesztés

  • 1930 – XV. velencei biennálé, Velence
  • 1932 – Ernst Múzeum, Budapest
  • 1933 – Fiatal Művészek Kiállítása, Műcsarnok, Budapest
  • 1937 – Világkiállítás, Párizs
  • 1939 –Új szerzemények, Fővárosi Képtár, Budapest
  • 1940 – Új Magyar Művészek Egyesülete
  • 1942 – Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1948 – Közösségi művészet felé, Magyar Képzőművészek Szabadszakszervezete
  • 1958 – XXIX. velencei biennále, Velence
  • 1960 – XXX. velencei biennále, Velence.

Művei szerkesztés

Műveiben, figuráiban az ember mindennapi tevékenységét, élethelyzeteit, megszokott mozdulatait a klasszikus szobrászati hagyományok felhasználásával fejezte ki. Az 1940-es évek végéig kisplasztikákat és érmeket, majd pályája második szakaszában megrendelésre készült monumentális együtteseket alkotott. Egy-egy témát kompozíciók sorozatával bontott ki. A klasszikus szobrászat eszményeivel áthatott művészetét harmonikus komponálásmód, összefogott arányok, puha, sima felületek jellemzik. Kizárólag az emberi alak megmintázásával, bronzba öntésével, kőbe faragásával foglalkozott. Munkásságának kiemelkedő sorozatai a portrék és a női aktábrázolások, a szűkszavú, dekoratív motívumvilágra redukált érmek. Emberalakjai nyugalmat, erőt és időtlenséget sugallnak.

Köztéri művei szerkesztés

 
Sztálin (1951, Budapest)
 
Fiatalok (Miskolc, Kilián-déli városrész, Gagarin utca)
  • Petőfi-szobor (mészkő, 1949, Ózd) 1949. március 15-én avatták fel.) [1]
  • Petőfi-mellszobor (mészkő, 1949, Csepel, lebontották) [2]
  • Guszev kapitány (domborműves emléktábla, kő, 1949, Budapest, V. ker., Guszev [ma: Sas] u. 28., lebontották, 1997 óta a Fővárosi Képtárban található)
  • Parlamenter-emlékmű (Steinmetz kapitány) (kétalakos bronz, 1949, Vecsés, 1956-ban ledöntötték, 1957-ben új, egyalakos bronz, 1993 óta a budatétényi Szoborparkban) [3]
  • A Szabad Nép-székház domborműve (mészkő, 1949, Budapest, VIII. ker., József krt. 1991-ben lebontották (Beck Andrással, Kerényi Jenővel)
  • Sztálin-szobor (bronz, mészkő talapzattal, 1951, Budapest, Dózsa György út, 1956-ban ledöntötték). A szobor épen [4] és 1956 után [5] A Sztálin szoborpályázat (1951) anyagát lásd [6]
  • Nő mandulaággal (dombormű, 1955, Zalaegerszeg)
  • Felszabadulási emlékmű (1955, Kaposvár)
  • Anya gyermekkel és labdával (1956, Budapest, Kelenföldi lakótelep)
  • Domborművek (terrakotta, 1956, Kazincbarcika) Kévekötő és Munka után című terrakotta domborművei balkondíszként Kazincbarcikán, az Egressy út 23. és 25. és Rákóczi tér 2-4. számú házak homlokzatán. [7][halott link]
  • Barátság emlékmű, 1957. Veszprém József Attila utca
  • Labdarúgók (bronz, 1958, Budapest, Népstadion, Felvonulás út)
  • Táncoló lányok (A két lányalakot megformázó szobor 1942-készült. A várpalotai Jó Szerencsét Művelődési Ház előtt helyezték el 1959-ben.)
  • Számoló kislány (bronz, 1959, Budafok)
  • Richard Wagner (mészkő, 1960, Budapest, Operaház)
  • Mihail Ivanovics Glinka (mészkő, 1960, Budapest, Operaház)
  • Felszabadulási emlékmű (bronz, 1961, Székesfehérvár, lebontva)
  • Dalosok (bronz, 1961, Szigetszentmiklós, Csepel Autógyár Művelődési Ház)
  • Anyaság (bronz, 1961, Jakarta)
  • Gyermekét tápláló anya (mészkő, 1963, Budapest, XI. ker., Vegyész u.)
  • Jurisics Miklós (bronz, 1963, Kőszeg, vár)
  • Kőműves Kelemenné-dombormű (terrakotta, 1964, Budapest, XI. ker., Egry J. Általános Iskola)
  • Ülő nő (mészkő, 1964, Budapest, XIV. ker., Kacsóh P. úti lakótelep)
  • Korsós lány (bronz, 1964, Vác, Ady Endre sétány)
  • Kígyóölő (bronz, 1964, Hatvan, Magyar Szocialista Munkáspárt székháza)
  • Fiatalok (Húszévesek lettünk) Miskolc, Könyves Kálmán utca 19.
  • Táncoló lány (bronz, 1965, Veszprém, Vegyipari Egyetem Diákszálló)
  • Kétfigurás kompozíció (bronz, 1966, Miskolc, Kilián lakótelep)
  • Fésülködő női akt (bronz, 1966, Kalocsa, Szabadtéri Színpad)
  • Rózsa Ferenc-emlékkút (bronz, 1966, Budapest, VII. ker., Rózsa F. u.)
  • Szoptató anya (mészkő, 1967, Budapest, XIV. ker., Ilka u., Apáthy I. Kórház)
  • Korsós nő (1967, Veszprém, Wartha Vince utca)
  • Derkovits Gyula-portré (bronz, 1969, Szeged, Pantheon)
  • Fekvő nő (haraszti mészkő, 1969, Budapest, Szabolcs u., Orvostovábbképző Intézet)
  • Kislány ugrókötéllel (bronz, 1969, Budapest, Országos Korányi TBC Intézet)
  • Szovjet hősi emlékmű (bronz, 1970, Budapest, XVI. ker., Hősök tere, lebontották, 1992 óta a Szoborparkban)
  • Segner János András-portrédombormű (kő, 1970, Szeged, Pantheon)
  • Csortos Gyula-síremlék (kő, 1970, Budapest, Kerepesi temető)
  • Lenin (bronz, 1970, Pécs, lebontották)
  • Ruhafacsaró (bronz, 1970, Budapest, XII. ker., Nagy J. u., Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága) A szobor kisplasztikája [8]
 
Küzdelem
  • 700 éves emlékmű (bronzdombormű, 1971, Győr)
  • Bokányi Dezső-portré (haraszti mészkő, 1971, Budapest, Dózsa Gy. út, Építők Szakszervezete)
  • Női figura (bronz, 1971, Felsőgöd, transzformátorállomás)
  • Küzdelem (bronz, 1972, Budapest, XIV. ker., Uzsoki u.) A szobor 1947. évi kisplasztikája [9]
  • Lenin-portré (gipsz, 1972, Budapest, Igazságügyi Minisztérium)
  • Zrínyi Ilona (carrarai márvány, 1972, Kaposvár, Általános Iskola) [10]
  • Nő könyvvel (carrarai márvány, 1973, Diósjenő, Művelődési Ház)
  • Segner János András-portré (bronz, 1974, Debreceni Orvostudományi Egyetem)
  • Korsós nő (bronz, 1974, Baja)
  • Felszabadulási emlékmű (bronz, 1974, Abony)
  • Kétfigurás kompozíció (bronz, 1975, Helsinki, magyar nagykövetség)
  • Olvasó nő (mészkő, 1975, Mosonmagyaróvár, Fémszerelvénygyár)
  • Mányoki Ádám-portré (mészkő, 1975, Szokolya, községi tanács)
  • Három tavasz (bronz, 1976, Debrecen) [11]
  • Segner János András-portrédombormű (kő, 1977, Halle)
  • Jean Henri Dunant-dombormű (márvány, bronz, 1978, Budapest, V. ker., Arany János u., Magyar Vöröskereszt)
  • Demjén Attila-síremlék (portrédombormű, bronz, kő, 1978, Budapest, Farkasréti temető)
  • Séllyei István- és Kocsi Csergő Bálint-portrédombormű (bronz, 1978, Pápa, Petőfi Sándor Gimnázium)Emléktábla (Március 15. tér, Református gimnázium falán)
  • Zászlós fiú (Tanácsköztársasági emlékmű) (kő, bronz, 1979, Veszprém)
  • Áprily Lajos-portré (bronz, 1981, Visegrád)
  • Korsóvivő (bronz, 1984, Bercel, Pihenőpark)
  • Pfeifer Ignác-portré (bronz, 1984, Budapesti Műszaki Egyetem)
  • Táncoló lányok (bronz, 1984, Budapest, XVI. ker., Szolnoki u.)
  • Ülő nő, Mikus Sándor-síremlék (mészkő, 1985, Budapest, Kerepesi temető).

Kisplasztikái szerkesztés

Síremlékek szerkesztés

Érmei szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ 2017. augusztus 22., https://rkd.nl/explore/artists/313111
  2. ↑ Sandor Mikus (holland nyelven)
  3. ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
  5. ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  6. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 26.)
  7. ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  8. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2021. november 18.)

Források szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • Aradi N.: 35 év, 35 művész, Budapest, 1980
  • D. Fehér Zsuzsa: Mikus Sándor. Budapest, 1955
  • D. Fehér Zsuzsa: Mikus Sándor műtermében. In: Műterem, 1958. 5. szám
  • D. Fehér Zsuzsa: Mikus Sándor új kisplasztikái. In: Művészet, 1963. 8. szám
  • Elek Artúr: A Tamás Galéria kiállítása. In: Pesti Napló, 1941. ápr. 20.
  • Kállai Ernő a Pester Lloyd 1941. április 20-ai számában elismeréssel írt szobrairól
  • Kállai Ernő: Mikus Sándor. In: Művészetszemlélet, 1949. április 15.
  • Rabinovszky Máriusz: Mikus Sándor a Sztálin-szoborpályázat nyertese In: Szabad Művészet, 1951. január
  • Kovács P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992
  • Móra László: Mikus Sándorról. In: Magyar Nemzet, 1987. 241. szám
  • Pogány Ö. Gábor: Mikus Sándor pályakezdése In: Művészet, 1963. 8. szám
  • Pogány Ö. Gábor: Mikus Sándor újabb művei. In: Művészet, 1968. 8. szám
  • Pogány Ö. Gábor: Mikus Sándor. Katalógus-előszó, Budapest, 1975
  • Szíj Rezső: Mikus Sándor művészportréi In: Művészet, 1972. május
  • Szíj Rezső: Mikus Sándor. Budapest, 1977.
  • Vayer L.: Mikus Sándor hatvanéves. In: Művészet, 1963. 8. szám

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Mikus Sándor témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mikus_Sándor&oldid=26825088”