A leggyakoribb segítő a katolikus templomban a ministráns (a latin ministrare = „szolgálni” igéből, aki az oltárnál szolgál). A ministránsok a pap mellett kisebb szolgálatokat végeznek a szentmise, a szentségek kiszolgáltatása és egyéb szertartások során. Rendszerint gyermekek és fiatalok, akik ministránsruhában végzik szolgálatukat. A nép részvétele nélkül végzett szentmiséken előírás szerint szükség van legalább a ministráns jelenlétére. Olyan személynek kell tehát lennie, aki a hívők nevében, vagy együtt velük válaszolgat és szolgál a papnak az istentiszteleteken – a szentmisén –, a liturgiában. Esetleg felolvassa (lektor) az igeliturgia bizonyos részeit. A ministráns lényegében az akolitust pótolja. Sok egyházközségben a ministráns ma is a pap kísérőjeként megy a beteghez a betegek kenete kiszolgáltatására, ekkor ő viszi a lámpást és útközben csenget. Temetéseken sokszor ő viszi a feszületet a pap előtt. Az úrnapi körmeneten felnőtt ministránsok viszik a baldachint az Oltáriszentséget vivő pap vagy püspök felett. Ezt a szolgálatot az ősegyház keletkezésekor már igen fontosnak tartották, fiatal, becsületes és hitükben kipróbált embereket tartottak erre a tisztségre a legalkalmasabbnak.

Ministránsok a pap mellett
Németországi ministránsok

Ministránsruha szerkesztés

Kezdetben a ministránsok öltözete nem különbözött a liturgiában segédkezők fehér karinges öltözékétől, de több helyen ők is ünnepélyesebb öltözetet kapnak, amely a papok ünnepekhez igazodó színű miseruhája színét tükrözi, hogy még jobban megvilágítsák szerepüket a szentmisén. Az istentiszteleten az eltérő szolgálatokat a szent ruhák különbözősége is érzékelteti, jelzi az egyes szolgálatok sajátos feladatát. A segédkezők és ministránsok ruhái is hivatottak a szentmise fényét emelni. Bármely rangú szolgálattevőnek közös szent ruhája az alba (a. m. fehér), amelyet derékban cingulummal szorítanak össze, ha csak az alba szabása ezt feleslegessé nem teszi.

Ha az alba nem takar tökéletesen a nyak körül, vállkendőt kell venni az alba alá vagy fölé amit kiegészíthet egy nyakkendő is. Ezek szerint a világi, akár felnőtt, akár fiatal vagy gyermek segédkező (ministráns) legalkalmasabb liturgikus öltözete az olyan alba, melynek szabása feleslegessé teszi a vállkendőt és esetleg a cingulumot is. Anyaga könnyű (műszálas) szövet lehet. Készítenek csuklyával ellátott albát is (kukulla). Az alba helyettesíthető karinggel, amely alá a talárist (vagy annak alsó részét) veszik fel (ez egy gumiszalaggal vagy zsinórral derékra rögzíthető szoknya) színe megegyezik a liturgikus színekkel és a fekete. A vállkendő és a szoknya színe általában megegyezik. Ókeresztény minták alapján használják a két piros csíkkal ellátott tarziciuszruhát ministránsruhaként. E téren is érvényes a nemes egyszerűség elve. Persze van olyan egyszerű ministránsruha, amely egy fehér karingből és egy fekete szoknyából áll, ez templomonként változó.

Rangsor szerkesztés

  • jelölt – (fehér) albába van öltözve, oldalt két függőleges sárga csíkkal, általában a szentmise során semmiféle szolgálatot nem tesz, feltéve hogy jelen van a szentmisén egy magasabb rangú ministráns (ha nincs, őt helyettesít). A próbaidő egy évig tart.
  • korálista – a ranglétra legalján áll, a csengetésért, a kereplőért és a gongért felel;
  • a fény felelős (más néven luciperarista a latin. lux, cis – fény) – a gyertyák meggyújtásáért, eloltásukért felel;
  • az írás felelőse (másképpen librista a latin libra (könyv) – a liturgikus könyvekért felel, a szentmisék, litániák, szentolvasók, ünnepségek előtt előkészíti a megfelelő mise-, szertartás- és olvasókönyveket ; a celebránsnak segédkezhet a misekönyv lapozásánál;
  • az oltárfelelős – ez a legfontosabb ministránsi szolgálat, mert a liturgikus edények, kelyhek, cibóriumok, ámpolnák előkészítése a feladata, mindazon edények tisztításáért, megtöltéséért felel, amelyek a szentmisék, litániák, ünnepségek, keresztelők vagy más liturgikus alkalmak során szükségesek, ő adogatja a papnak a szentmisén az ámpolnákat;
  • a kereszt felelőse (másként a crucifixárius a latin crux, cis – kereszt) – a körmenet, felvonulás során a templomi kimenetkor és a bemenetkor, vagy temetésen a pap előtt viszi a keresztet;
  • a zsoltáros (kántor) – ő intonálja az énekeket és előadja a zsoltárokat, vagy felolvassa az adott szentmisére előírt zsoltárszakaszt, olyan ministráns, akinek komoly hallása van és zenei előképzettsége;
  • ceremóniárius – másképpen, első ministráns, vagy vezető ministráns – a legfontosabb ministráns, az ő feladata a többi ministráns munkájának az irányítása, felügyelése azzal, hogy ne történjen a liturgiával ellentétes, elhamarkodott, vagy elkésett ministrálás, éppen ezért tapasztalt, a liturgiát kiválóan ismerő ministráns, aki a többi ministráns foglalkozásait, próbákat is irányít, egy plébánián belül több ceremóniás is lehet, hiszen sok templomban vasárnaponként több szentmise van, így minden szentmisén más ceremóniás láthatja el a szolgálatot;
  • liturgikus animátor – a ceremóniáriusok vezetője, a plébánia legfontosabb ministránsa, aki a többiek munkáját irányítja, beosztja, ezért külön egyházmegyei tanfolyamot is végeznie kell.
  • lektor – a szentmiséken ő olvassa fel a szentleckéket, olvasmányokat, konferál, külön püspöki felhatalmazás alapján a Szentírást is felolvashatja és áldoztathat. Bár ő is ministráns, ilyen módon a ministránsi rangsor fölött áll. Többnyire papnövendékjelölt. Elég hozzá a plébánosi megbízás.

Védőszentjeik szerkesztés

  • Savio Szent DomonkosRiva presso Chieriben, Olaszország északnyugati, Piemont régiójában született. Ötéves korában tanulta meg a szolgálatot. Jó emlékezőtehetséggel és éles ésszel rendelkezett. Már hétéves korában járulhatott az Úr asztalához, ami abban az időben nem volt általános szokás. A hagyomány szerint jó példával járt elől az iskolában is, vezette társait a rossztól a jó felé. Megismerkedett Bosco Szent Jánossal, aki pártfogásába vette.
  • Szent Tarzíciusz • Szent Tarzíciusz Rómában élt a 3. században. A hagyomány szerint Tarzíciusz nagyon bátornak mutatkozott a keresztényüldözések idején, és sokszor meglátogatta börtönbe vetett hittársait. Az egyik napon nehéz feladatra vállalkozott: el kellett vinnie az Oltáriszentséget a halálraítélt keresztényeknek, akiket különösen őriztek. Vesztére találkozott siskolatársaival, akik gyűlölték a keresztényeket. Megállították, és kényszerítették, hogy játsszon velük, de Tarzíciusz folytatni akarta az útját. A többiek észrevették nála a szentséget és követelték, hogy adja át nekik. Ő ellenkezett, erre megverték. Amikor az egyik katona, akit Tarzíciusz ismert, rátalált, a gyermek még élt. Rábízta a katonára a zsákocskát a feladattal, és meghalt.

Ez a két szent szolgál hősiességével és áldozatkészségével példaképül a ministránsoknak.

További információk szerkesztés

  • A zalaegerszegi Mária Magdolna Plébánia honlapjának a ministránsok szolgálatával foglalkozó oldala
  • A kis oltárszolga vagyis Felvilágositások, hogyan kell az oltárnál szolgálni; szerk. Semmer Imre; Nitsmann Ny., Győr, 1901
  • Ministráns kézikönyv; Egyházmegyei Liturgikus Bizottság, Székesfehérvár, 1938
  • Jozef Luscoň: Isten és ember szolgálatában. Ministránsok könyve; ford. Marosz Diána; Szt. Gellért, Budapest, 2004
  • Verbényi István: Ministránsok kézikönyve; szerk. Madaras Gábor; Szt. István Társulat, Budapest, 2010